Stańczyk (festmény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stańczyk (Stańczyk)
Jan Matejko, Stańczyk.jpg
MűvészJan Matejko (1862)
Típus olajfestmény
Műfaj arckép
Magasság88 cm
Szélesség120 cm
Múzeum Nemzeti Múzeum (Varsó)
Gyűjtemény Varsói Nemzeti Múzeum
Település Varsó
Anyag

A Stańczyk (teljes címe: Stańczyk Bona királynő udvari bálján, miután megérkezett a hír Szmolenszk elestéről, lengyelül: Stańczyk w czasie balu na dworze królowej Bony, kiedy wieść przychodzi o utracie Smoleńska) Jan Matejko 1862-ben készített festménye. Ez az egyik leghíresebb és legelismertebb műve, mely az akkor 22 éves festőt elindította a hírnév felé. A kép 1924 óta a varsói Nemzeti Múzeum gyűjteményében szerepel, az 1914 előtti lengyel festmények gyűjteményének kiemelkedő darabja.

Történelmi háttér[szerkesztés]

A kép témája egy 1514-es vesztett csatához kapcsolódik. A történelmi korszakot kettősség jellemzi. Bár a reneszánszba lépő Lengyelország még politikai, gazdasági és kulturális hatalma teljében van, ám a Moszkvai Nagyfejedelemség fokozatosan számos független orosz hercegséget és litván uralom alatt álló orosz területet hódít meg. A XV-XVI. század folyamán, III. Iván és III. Vaszilij uralkodása alatt létrejön az egységes orosz állam, Lengyelország pedig háttérbe szorul, és végül a XVIII. században, az ország három felosztásának folyamatában elveszti a függetlenségét. A mű konkrét történelmi hátterét Szmolenszk, a fontos keleti erődítmény 1514. július 30-i eleste adja. Jurij Sołłohub, a tartomány kormányzója a harci veszteségek enyhítése érdekében ezen a napon tette le a fegyvert III. Vaszilij serege előtt. Az ún. negyedik litván-orosz háború 1512 és 1522 között zajlott.

A kép címe téves adatot tartalmaz. A fegyverletétel idején még élt Szapolyai Borbála (Barbara Zapolya) lengyel királyné és litván nagyhercegné, I. Zsigmond (Öreg Zsigmond, Zygmunt I Stary) lengyel király első felesége. Húszévesen, 1515. október 2-án hunyt el Krakkóban. Az uralkodó második feleségét, Sforza Bona királynét házasságkötése után csak 1518. április 18-án koronázták meg. 1514-ben tehát még nem rendezhetett bált a lengyel fővárosban.

Bizonytalan, hogy valóban létezett-e Stańczyk nevű udvari bolond, vagy sem. A lengyel kultúrában azonban mélyen meggyökeresedett a hit, hogy igen, és Jan Matejkora erősen hatott a személye. Az ihletett valószínűleg Seweryn Goszczyński (1801-1876) Król zamczyska című művéből merítette. Stańczyk alakja Jan Kochanowski, Julian Ursyn Niemcewicz és Józef Ignacy Kraszewski műveiben is feltűnik.

A festő a főalakot önmagáról mintázta. Stańczykot, illetve ehhez hasonlóan saját önarcképét többek között a Porosz hódolat (Hołd pruski, 1879-1882), valamint A Zsigmond-harang beemelése (Zawieszenie dzwonu Zygmunta, 1874) című képeken is megfestette.

Leírás[szerkesztés]

A bohóc jól megvilágított arcáról szorongás, aggodalom olvasható le, mintha sejtené, hogy mi fog történni a szülőfölddel. Összekulcsolt kezei elégedetlenséget fejeznek ki a hatalmasságok viselkedésével szemben. Bohócbotja a földön hever, nyakában a częstochowai Fekete Madonnát ábrázoló szent medál lóg. Az ablakon át egy torony és egy üstökös látható, ami Lengyelország megsemmisítését jelképezi.

A képen erős kontraszt figyelhető meg a bohóc vörös ruhája és a falikárpit zöldje között. Szintén erős az ellentét a férfi mozdulatlansága, szomorúsága és melankóliája, valamint a háttérben bálozók táncos jókedve között. Utóbbiakat a szomszédos bálteremmel együtt nehéz észrevenni, alakjuk egybefolyik a háttérrel.

A művet 1924-ben vásárolta meg a varsói Nemzeti Múzeum, a költségeket Varsó önkormányzata biztosította. 1939 után elrabolták a németek, majd 1944-ben a Szovjetunióba került. Lengyelország 1956-ban kapta vissza.

Hatása[szerkesztés]

A festmény alapján Jacek Kaczmarski írt dalt, melyet 1981-ben a Muzeum című albumon Przemysław Gintrowskival adott elő. Kaczmarski szerint a kép legfontosabb üzenete, hogy a bolond az egyetlen komoly ember egy komolytalan világban. Ő látja meg egyedül az ország végzetét, míg az uralkodó elit vak és még csak nem sejti a későbbi tragikus eseményeket.

Mint szimbólum, Stańczyk feltűnik Andrzej Wajda Menyegző (Wesele) című filmjében is,[1] ami Stanisław Wyspiański hasonló című drámája alapján készült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]