Physical Graffiti

Led Zeppelin Physical Graffiti
dupla album
Megjelent	1975. február 24.
Felvételek	Rolling Stones Mobile Studio, Headley Grange, Stargroves Island Studios, London Olympic Studios, London Electric Lady Studios, New York 1970-1974
Stílus	Hard rock Blues-rock Folk-rock
Nyelv	angol
Hossz	82 perc 15 mp
Kiadó	Swan Song Records
Producer	Jimmy Page
Kritikák
Allmusic link Rolling Stone - link Robert Christgau (B+) link
Led Zeppelin-kronológia
Houses of the Holy (1973) Physical Graffiti (1975) Presence (1976)
Sablon • Wikidata • Segítség

1975. február 24-én jelent meg a Led Zeppelin hatodik albuma, a Physical Graffiti. Ez volt a zenekar első dupla albuma, és az első album, ami a Swan Song Records kiadásában jelent meg. Az évek során ez lett egyik legnépszerűbb albumuk, az Egyesült Államokban 16 millió példányt adtak el belőle. A dalok sorrendjét úgy állították össze, hogy az adott dal a következő bevezetése legyen. Page gitárjátéka különösen fontos szerepet kap, szinte minden dal az ő stílusát tükrözi. Ezzel egyidejűleg a másik három tag is csúcsformában van, az album legfőbb erőssége pedig a zenei stílusok és hatások széles skálájában rejlik. A Physical Graffitit ma már a legjobb hard rockalbumok között tartják számon.

Az eredeti tasakon kivágható ablakok voltak; mivel a lemezek belső borítói mind más helyzetben voltak, az ablakokban különböző tárgyak és emberek jelentek meg (például a zenekar tagjai). Az album borítóján látható két ház a New York-i St. Mark's Place 96 és 98.

A felvételek

A Physical Graffiti felvételei 1974 januárjában és februárjában, Headley Grange-ben zajlottak. Több dalt azonban a korábbi albumok felvételei alkalmával készítettek el. Az instrumentális "Bron-Yr-Aur"-t 1970 júliusában, a londoni Island Studiosban vették fel, és a Led Zeppelin III-ra szánták. A "Night Flight"-ot és a "Boogie with Stu"-t Headley Grange-ben, a "Down by the Seaside"-ot pedig szintén az Island Studiosban vették fel, a Led Zeppelin IV-hez. 1972 májusában, a Stargrovesban felállított Rolling Stones Mobile Studióban, a "D'yer Mak'er"-rel egyidőben vették fel a "The Rover"-t és a "Black Country Woman"-t. A "Houses of the Holy" szintén 1972 májusában, de az Olympic Studiosban készült el. Ez a dal adta a Houses of the Holy címét, annak ellenére, hogy nem került fel rá.

A maradék nyolc dalt a már említett 1974-es időszakban vették fel. A végső rájátszások és a keverés 1974 októberében, Keith Harwood hangmérnök segítségével készült el. Az album egyik legnagyobb erénye, hogy a dalok sorrendje rendkívül természetesnek hat, minden dal alapvető „természetességgel” követi az előtte levőt. Ez azért is különleges, mert a dalokat négy év alatt, különböző stúdiókban vették fel.

Az album dalai

1. lemez

1. "Custard Pie" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:13
2. "The Rover" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:36
3. "In My Time of Dying" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones – John Bonham) – 11:04
4. "Houses of the Holy" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:01
5. "Trampled Under Foot" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones) – 5:35
6. "Kashmir" (Jimmy Page – Robert Plant – John Bonham) – 8:31

2. lemez

1. "In the Light" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones) – 8:44
2. "Bron-Yr-Aur" (Jimmy Page) – 2:06
3. "Down by the Seaside" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:14
4. "Ten Years Gone" (Jimmy Page – Robert Plant) – 6:31
5. "Night Flight" (John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 3:36
6. "The Wanton Song" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:06
7. "Boogie with Stu" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant – Ian Stewart – Mrs. Valens) – 3:51
8. "Black Country Woman" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:24
9. "Sick Again" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:43

Érdekességek

• Ezen az albumon hallható a Led Zeppelin legrövidebb és leghosszabb dala: a "Bron-Yr-Aur" és az "In My Time of Dying".

Közreműködők

• Jimmy Page – akusztikus- és elektromos gitár
• Robert Plant – ének, szájharmonika, akusztikus gitár
• John Paul Jones – basszusgitár, billentyűs hangszerek, Mellotron, gitár, mandolin
• John Bonham – dob, ütőhangszerek
• Ian Stewart – zongora ("Boogie with Stu")

Produkció

• George Chkiantz – hangmérnök
• Keith Harwood – hangmérnök, keverés
• Andy Johns – hangmérnök
• Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
• Ron Nevison – hangmérnök
• George Marino – újrakeverés
• Mike Doud – borító design
• Peter Corriston – borító design
• Elliot Erwitt – fényképek
• Dave Heffernan – illusztrációk
• B.P. Fallon – fényképek
• Roy Harper – fényképek
• Jimmy Page – producer
• Peter Grant – produkciós vezető