„Jeszenák János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: 2 referencia összevonva. (Hibakód: 81) |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
[[Kép:Jeszenák János síremléke.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|Jeszenák János síremléke]] |
[[Kép:Jeszenák János síremléke.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|Jeszenák János síremléke]] |
||
Iskoláit Pozsonyban végezte, majd két éves külhoni utazásra indult: [[Olaszország]]ba, [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] is ellátogatott. [[London]]i tartózkodása során, [[1821]]. július 19-én részt vett [[IV. György]] király koronázásán herceg [[Esterházy Pál Antal]] nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.</ref> |
Iskoláit Pozsonyban végezte, majd két éves külhoni utazásra indult: [[Olaszország]]ba, [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] is ellátogatott. [[London]]i tartózkodása során, [[1821]]. július 19-én részt vett [[IV. György]] király koronázásán herceg [[Esterházy Pál Antal]] nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.<ref name="auto_NcRj9+YNoAwHWU6bzKSXCQ"> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.</ref> |
||
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, [[1822]]-ben [[Nyitra vármegye|Nyitrán]] átvette apja [[Szénás|szenicze]]i birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően [[Széchenyi István]] gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.<ref |
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, [[1822]]-ben [[Nyitra vármegye|Nyitrán]] átvette apja [[Szénás|szenicze]]i birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően [[Széchenyi István]] gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.<ref name="auto_NcRj9+YNoAwHWU6bzKSXCQ"/> |
||
A nyitrai evangélikus [[egyházmegye|esperesség]] főfelügyelője, majd [[1841]]-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni [[Egyházkerület]] felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A [[reformkor]] jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a [[Buda]] és [[Pest]] között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a [[Nemzeti Múzeum]] új épületéről, majd felkarolta a [[Védegylet (reformkor) | Védegylet]] ügyét is. [[1839]]/[[1840]]-ben került közelebbi ismerettségbe [[Batthyány Lajos]] gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.</ref> |
A nyitrai evangélikus [[egyházmegye|esperesség]] főfelügyelője, majd [[1841]]-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni [[Egyházkerület]] felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A [[reformkor]] jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a [[Buda]] és [[Pest]] között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a [[Nemzeti Múzeum]] új épületéről, majd felkarolta a [[Védegylet (reformkor) | Védegylet]] ügyét is. [[1839]]/[[1840]]-ben került közelebbi ismerettségbe [[Batthyány Lajos]] gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.</ref> |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
[[1848]]-ban, mint megbízható reformellenzékit [[Szemere Bertalan]] belügyminiszter javaslatára [[Nyitra vármegye]] főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a [[Felvidék|felvidéki]] felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi [[szlovák]] felkelést: szeptember 26-án [[Szenice | Szenicénél]], majd szeptember 28-án [[Ótura]] és [[Miava]] között a mozgósított [[nemzetőr]]ök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.</ref> |
[[1848]]-ban, mint megbízható reformellenzékit [[Szemere Bertalan]] belügyminiszter javaslatára [[Nyitra vármegye]] főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a [[Felvidék|felvidéki]] felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi [[szlovák]] felkelést: szeptember 26-án [[Szenice | Szenicénél]], majd szeptember 28-án [[Ótura]] és [[Miava]] között a mozgósított [[nemzetőr]]ök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.</ref> |
||
{{Idézet3|''Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényeszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak.''| Az [[OHB]] köszönő levele<ref>Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.</ref>|}} |
{{Idézet3|''Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényeszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak.''| Az [[OHB]] köszönő levele<ref name="auto_VWHjYhCFFYiBUFthh+wqRQ">Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.</ref>|}} |
||
Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy [[Lipótvár]] magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát. |
Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy [[Lipótvár]] magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát. |
||
Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő [[Balthasar Simunich]] altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a [[nagyszombat]]i ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.</ref> Jeszenák előbb [[Érsekújvár]]ra húzódott vissza, majd 1849. januárjában a [[komáromi erődrendszer | komáromi erődbe]] tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a [[Görgei Artúr]] vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult [[Arad]]ra. Végül az augusztus 13-i [[világosi fegyverletétel | fegyverletétel]] során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.<ref |
Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő [[Balthasar Simunich]] altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a [[nagyszombat]]i ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.</ref> Jeszenák előbb [[Érsekújvár]]ra húzódott vissza, majd 1849. januárjában a [[komáromi erődrendszer | komáromi erődbe]] tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a [[Görgei Artúr]] vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult [[Arad]]ra. Végül az augusztus 13-i [[világosi fegyverletétel | fegyverletétel]] során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.<ref name="auto_VWHjYhCFFYiBUFthh+wqRQ"/> |
||
Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, [[1849]]. [[október 10]]-én, [[Csány László]] kormánybiztossal együtt végezték ki. |
Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, [[1849]]. [[október 10]]-én, [[Csány László]] kormánybiztossal együtt végezték ki. |
||
A lap 2009. november 3., 22:30-kori változata
Jeszenák János báró (Pozsony, 1800 január 22. - Pest, 1849 október 10.) főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja.
Élete
Jeszenák (IV.) János báró 1800 január 22-én született Pozsonyban. Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét, ahol még az 1800-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, 1808-ban könyveit és "földabrosz" gyűjteményét a nemzeti múzeumnak adományozta. Egy Lujza nevű huga volt. (született 1803), aki gróf Teleki Samuhoz ment férjhez.
Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (született 1810-ben). Öt gyermekük született: János császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, Sándor és Béla néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai: Lujza (Draskóczi Gyuláné) és Gizella voltak. Gizella Esterházy István gróffal (1822-1899) kötött házasságot, aki a szabadságharc alatt honvéd kapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (1875-1889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus Esterházy János.[1]
Iskoláit Pozsonyban végezte, majd két éves külhoni utazásra indult: Olaszországba, Franciaországba és Angliába is ellátogatott. Londoni tartózkodása során, 1821. július 19-én részt vett IV. György király koronázásán herceg Esterházy Pál Antal nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.[2]
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, 1822-ben Nyitrán átvette apja szeniczei birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően Széchenyi István gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.[2]
A nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni Egyházkerület felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismerettségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.[3]
1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.[4]
| „ | Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényeszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak. | ” |
| – Az OHB köszönő levele[5] | ||
Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát.
Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.[6] Jeszenák előbb Érsekújvárra húzódott vissza, majd 1849. januárjában a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgei Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. Végül az augusztus 13-i fegyverletétel során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.[5]
Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki.
Sírverse
Gyulai Pál költő az alábbi verssel emlékezett meg Jeszenák Jánosról 1869-ben:
| „ | B. Jeszenák János sírkövére
Szerette hazáját |
” |
Idézetek
Kivégzése előtti utolsó gondolatait Székács József evangélikus lelkész jegyezte fel:[8]
| „ | "Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó, 's a hazára örökös rabság vár." | ” |
| „ | "Ön hivatva lesz rólam, s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött." | ” |
További gondolatai:[9]
| „ | "Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak." | ” |
| „ | "Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát." | ” |
Jegyzetek
- ↑ Jeszenszky Géza emlékbeszéde
- ↑ a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.
- ↑ Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.
- ↑ Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.
- ↑ a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.
- ↑ Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.
- ↑ Gyulai Pál összes költeménye 1826-1909
- ↑ Idézi Jeszenszky Géza emlékbeszédében
- ↑ Idézi: Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 244. o.
Források
- Hermann Róbert: Jeszenák János báró. In: Vértanúk könyve. A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Rubicon könyvek. Bp. 2007. 240-245. oldal
- Nagy Iván: Magyarország családai (1859)
- Magyar életrajzi lexikon
- Jeszenszky Géza emlékbeszéde
- Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Bp., 2001