„Pilinszky János” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. január 5., 22:45-kori változata

Fájl:Pilinszky2.jpg

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb, katolikus érzésű magyar költője.

A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.

Élete

Értelmiségi családban született Budapesten. Édesapja, Pilinszky János mérnök és jogász volt. Harcolt az első világháborúban, majd annak befejeztével egy budapesti postán helyezkedett el. Posta-főfelügyelőként halt meg gyomorfekélyben, 1937-ben. Édesanyja, Baitz Veronika is a postán dolgozott, és önkéntes ápolónőként vett rész a háborúban.

A Cukor utcai elemi iskolában (1927–1931) kezdte tanulmányait, majd a budapesti piarista gimnáziumban (1931–1939) folytatta. Ott érettségizett 1939-ben. A középiskola befejeztével a budapesti tudományegyetemen a jogon kezdte, majd a bölcsészkaron, magyar–olasz–művészettörténet szakon folytatta. Az egyetemet 1944-ben befejezte, de diplomát nem szerzett.

Első versei 1938–1939-ben jeltek meg a Napkelet, az Élet és a Vigilia nevű lapokban. 1941–1944-ben az Élet segédszerkesztője volt. 1944 novemberében behívták katonának. 1945 februárjában került a németországi Harbach faluba, ahol – itt és más lágerekben betegeskedve – megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát, ami meghatározta egész életét és a költészetét. 1945 őszén térhetett vissza szülővárosába. 1946–1948-ban az Újhold társszerkesztője volt, de erős kötődések fűzték a Vigilia és a Válasz csoportulásaihoz. Az utóbbi és a Magyarok közölte verseit. Első verseskötetét a Szent István Társulat adta ki 1946-ban, mellyel a következő évben Baumgarten-díjat kapott. 1947–1948-ban római ösztöndíjjal több hónapot Olaszországban töltött. 1949-től nem publikálhatott. Ez idő alatt verses meséket írt, és egy ilyen típusú könyvvel (Aranymadár) térhetett vissza az irodalmi életbe. 1955. október 12-én feleségül vette Márkus Anna színésznőt, de néhány hónap múlva el is váltak. (Anna az 56-os forradalom után Párizsba emigrált, ahol újból férjhez ment, de Pilinszkyvel mindvégig jó barátságban maradtak.) 1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó lektora. 1957-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.

A hatvanas évek elejétől többször utazott Nyugat-Európába (Lengyelország, Svájc, Belgium, Újvidék, Bécs, London, Róma), főleg Párizsban töltött hosszabb időt, sőt még az USA-ba is eljutott. Nővérének 1975-ös öngyilkossága is talán hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem írt több verset. A hetvenes évek végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett utolsó költői korszaka. 1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 1978-ban ismerkedett meg Párizsban Ingrid Ficheaux-vel, akivel 1980 júniusában házasságot kötött. Második szívinfarktusának következtében hunyt el hatvanéves korában. A halál váratlanul érte, tele volt tervekkel. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Homoszexuális irányultságával élete végéig sem tudott megbékélni. Vallásos meggyőződése nem tette lehetővé számára, hogy megélje, de leküzdenie sem sikerült.^[1] ^[2]

Az életében megjelent könyvei

Fájl:Pilinszky.jpg

Halak a hálóban (1942)
Trapéz és korlát (1946)
Aranymadár (1957)
Harmadnapon (1959)
Rekviem (1964)
Nagyvárosi ikonok (1970)
Szálkák (1972)
Végkifejlet (1974)
A nap születése (1974)
Tér és kapcsolat (1975)
Kráter (1976)
Beszélgetések Sheryl Suttonnal (1977)
Válogatott művei (1978)

Jelentősége

Megrázó verseket alkotott, melyekben feltárja az emberi lélek mélységét.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Idézetek

„Költő vagyok és katolikus.”

„Gyermekkorom és életem másik nagy és perdöntő emberi élménye anyám szegény nővére (Bébi) volt… Én az ő nyelvét beszélem, valójában az ő félig artikulált dadogása az én anyanyelvem, költészetem forrása.”

Díjak

Források

↑ „Ott van szegény Pilinszky esete, aki homoszexuális volt, mégsem volt soha férfi partnere, mert Isten-félő emberként azt bűnnek tartotta.” – „Az utolsó kérdés úgy szólt, hogy ha megtudná, hogy a szíve alatt hordott magzat nagy valószínűséggel homoszexuális, megtartaná-e. Hihetetlen adatot kaptunk: 92% elvetetné, mindössze 8% tartaná meg. Leonardo, Michelangelo, Pilinszky, Ferencsik, Mensáros ebben az esetben nem született vona meg.” Tudósközelben: Czeizel Endre (Spiritusz)
↑ „Tizenéves korában azután egy másik alkati adottságával szembesült. Erről is Ingrid Ficheux-nek vallott: sokáig gondolataiban – tehát csak a vonzalom szintjén – a férfiak érdekelték. Hat-nyolc éven át szerelmes volt egy férfiba, aki nem is tudott róla. Pilinszky János a legtöbb dolgot a képzeletében élte meg, ritkán vált valóban cselekvővé. E homoerotikus vonzalom azonban kínzó ellentétbe került vallásosságával, emiatt is bűnösnek érezte magát. Mégis vállalta: »A háború előtt kívülről nézve talán betegesnek mondható félénkségem ideig-óráig eretnek vonzalmakba sodort. Ezt se akkor, se most nem bánom, és nem szégyellem. A háború és az utána következő kollektív megrázkódtatás azonban – anélkül, hogy akartam volna – ismét visszaszorított a közösbe, az élet és benne az emberiség átlagába.«” Czeizel Endre: Pilinszky János családfájának értékelése (Kortárs)

Külső hivatkozások

Két film Pilinszkyről

'Lírai riport Pilinszky Jánossal, riportfilm, 1988, (45 perc) a PORT.hu-n (magyarul)
'Pilinszky János, dokumentumfilm, (14 perc) a PORT.hu-n (magyarul)

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] „Ott van szegény Pilinszky esete, aki homoszexuális volt, mégsem volt soha férfi partnere, mert Isten-félő emberként azt bűnnek tartotta.” – „Az utolsó kérdés úgy szólt, hogy ha megtudná, hogy a szíve alatt hordott magzat nagy valószínűséggel homoszexuális, megtartaná-e. Hihetetlen adatot kaptunk: 92% elvetetné, mindössze 8% tartaná meg. Leonardo, Michelangelo, Pilinszky, Ferencsik, Mensáros ebben az esetben nem született vona meg.” Tudósközelben: Czeizel Endre (Spiritusz)

[2] „Tizenéves korában azután egy másik alkati adottságával szembesült. Erről is Ingrid Ficheux-nek vallott: sokáig gondolataiban – tehát csak a vonzalom szintjén – a férfiak érdekelték. Hat-nyolc éven át szerelmes volt egy férfiba, aki nem is tudott róla. Pilinszky János a legtöbb dolgot a képzeletében élte meg, ritkán vált valóban cselekvővé. E homoerotikus vonzalom azonban kínzó ellentétbe került vallásosságával, emiatt is bűnösnek érezte magát. Mégis vállalta: »A háború előtt kívülről nézve talán betegesnek mondható félénkségem ideig-óráig eretnek vonzalmakba sodort. Ezt se akkor, se most nem bánom, és nem szégyellem. A háború és az utána következő kollektív megrázkódtatás azonban – anélkül, hogy akartam volna – ismét visszaszorított a közösbe, az élet és benne az emberiség átlagába.«” Czeizel Endre: Pilinszky János családfájának értékelése (Kortárs)

[1]

[2]

@@ 38. sor: / 38. sor: @@
 == Idézetek ==
 *''„Költő vagyok és katolikus.”''
+„Gyermekkorom és életem másik nagy és perdöntő emberi élménye anyám szegény nővére (Bébi) volt… Én az ő nyelvét beszélem, valójában az ő félig artikulált dadogása az én anyanyelvem, költészetem forrása.”
 == Díjak ==