„Halikarnasszoszi mauzóleum” változatai közötti eltérés

	Halikarnasszoszi mauzóleum
Település	Bodrum; Muğla;
Bezárás	1494
Építési stílus	klasszicista építészet
Építész(ek)	Satiro; Püthiosz;
	Hasznosítása
Felhasználási terület	az ókori világ csodája; mauzóleum; ógörög régészeti lelőhely; rom; múzeum; megszűnt építmény;
Tulajdonos	III. Artakhsaszjá perzsa király
	Elhelyezkedése
	Halikarnasszoszi mauzóleum Pozíció Törökország térképén
	é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942°N 27.424097°EKoordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942°N 27.424097°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2020. július 17., 06:44-kori változata

A Halikarnasszoszi mauzóleum (görögül: Μαυσωλεῖον τῆς Ἁλικαρνασσοῦ) egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (jelenleg Bodrum, Törökország). Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot is márványból.^[2] A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták.^[3] Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).

Leírása

Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára.

Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között),^[4] a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem érte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (ezek egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.

A 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogat helyezkedett el, amelyben Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.

A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat számos, isteneket és istennőket ábrázoló szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán csatajeleneteket bemutató domborművek, például a kentaurok és lapidák csatája, az amazonok görögök elleni küzdelme, illetve az amazonok versenyfutása volt látható. Ezeknek a domborműveknek a töredékei a mauzóleum újabb kori ásatásai során kerültek elő (ma a londoni British Museumban láthatók).

Pusztulása

Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor bevette a várost i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a British Museum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.^[5]

Galéria

Szobrok és frízek a British Museum gyűjteményében:

Jegyzetek

↑ A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu
↑ Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. szeptember 23.). ISBN 0-19-503473-2
↑ Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)
↑ Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. szeptember 23.). ISBN 978-2-35035-279-4
↑ The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)

Források

Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.

Ókorportál
Görögország-portál

[1] A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu

[2] Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. szeptember 23.). ISBN 0-19-503473-2

[Smith-3] Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)

[4] Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. szeptember 23.). ISBN 978-2-35035-279-4

[5] The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 16. sor: / 16. sor: @@
 == Pusztulása ==
-Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] [[Halikarnasszosz ostroma|bevette a várost]] i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor [[Máltai lovagrend|johannita lovagok]] vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a [[British Museum]] archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.<ref>[http://www.bodrumpages.com/English/mausoleum.html The Mausoleum of Halicarnassus] bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)</ref>
+Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] [[Halikarnasszosz ostroma|bevette a várost]] i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor [[Máltai lovagrend|johannita lovagok]] vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a [[British Museum]] archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.<ref>[http://www.bodrumpages.com/English/mausoleum.html The Mausoleum of Halicarnassus] {{Wayback|url=http://www.bodrumpages.com/English/mausoleum.html |date=20140721075415 }} bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)</ref>
 == Galéria ==

Halikarnasszoszi mauzóleum

Település	Bodrum Muğla
Bezárás	1494
Építési stílus	klasszicista építészet
Építész(ek)	Satiro Püthiosz
Hasznosítása
Felhasználási terület	az ókori világ csodája mauzóleum ógörög régészeti lelőhely rom múzeum megszűnt építmény
Tulajdonos	III. Artakhsaszjá perzsa király
Elhelyezkedése
Halikarnasszoszi mauzóleum Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942, 27.42409737.037942°N 27.424097°EKoordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942, 27.42409737.037942°N 27.424097°E

A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség