„Mátyusföld” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 178.23.88.152 (vita) szerkesztéséről Taz szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
zem'') a történeti [[Pozsony sík vidéki terület élő népi neve, amely a [[Vízköz (Szlovákia)|Vízköz]]t is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik. |
'''Mátyusföld''' v. Mátyus földe (szlovákul ''Matúšova zem'') a történeti [[Pozsony vármegye|Pozsony]] és [[Komárom vármegye|Komárom vármegyében]] a [[Csallóköz]]től északra, a [[Kis-Kárpátok]]tól, a [[Hegyalatt]]-tól keletre a [[Vág (folyó)|Vágig]] terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a [[Vízköz (Szlovákia)|Vízköz]]t is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik. |
||
== Nevének eredete == |
== Nevének eredete == |
A lap 2018. május 20., 12:39-kori változata
Mátyusföld v. Mátyus földe (szlovákul Matúšova zem) a történeti Pozsony és Komárom vármegyében a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól, a Hegyalatt-tól keletre a Vágig terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a Vízközt is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik.
Nevének eredete
A Mátyusföld magyarsága honfoglalás kori megtelepedésű. Nevét Csák Máté tartományúr itt fekvő birtokairól kapta. Az elnevezést eredetileg az egész birtoktestre értették. Oklevélben 1384-ben bukkan fel “terrae Mathei” néven. 1402-ben “comitatus de Mathywsfewlde”-ként szerepel.
A régió történelme
Területén a nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányban elmozdult. Magyarsága egy részét érintette a második világháborút követő kitelepítés és lakosságcsere is.
A Mátyusföldön nagy kiterjedésű, évszázadok óta majorsági gazdálkodást folytató nagy uradalmak alakultak ki. Ezek ugyan korlátozták a fejlődést, azonban a kedvező értékesítési lehetőségek (Pozsony és a bortermelő városok közelsége) révén paraszti árutermelése az adott viszonyok közt élénk lehetett.
Aprófalvas településhálózatában jelentékeny mezővárosok alakultak ki (Szenc, Szered, Vágsellye). Paraszti műveltsége felderítetlen.
A tág értelemben vett Mátyusföldhöz a következő területek tartoznak:
- Szenci járás - a járás keleti része, a Dunaújfalu, Magyarbél, Szenc, Pozsonyboldogfa vonaltól keletre, beleértve a felsorolt településeket.
- Galántai járás - a teljes járás, kivéve a korábban a Galgóci járáshoz tartozó Pusztakürt és Salgócska.
- Nagyszombati járás - Apaj, Majtény és Súr.
- Vágsellyei járás - a teljes járás.
Források
- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 535. o. ISBN 963-05-1288-2
- Novák, V.: A Mátyusföld történelmi meghatározása
További információk
- Falu Mátyusföldön
- Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Szerk. Bukovszky László. Forum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom, Dunaszerdahely, 2005.[1]
- Görföl Jenő - Kovács László 2008: Középkori templomok - Mátyusföld és Zoborvidék.
(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5 16. oldal E3
- Martin György - Takács András 1981: Mátyusföldi népi táncok.
- Bacskády Ágoston 1876: Mátyusföldi babonák, népszokások és mondák. Figyelő 1, 252.