„Raffay Sándor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
51. sor: 51. sor:


1902-ben megindította Pozsonyban a ''Theologiai Szaklap''ot, melynek felelős szerkesztője volt. (Ebben is több cikke jelent meg.)
1902-ben megindította Pozsonyban a ''Theologiai Szaklap''ot, melynek felelős szerkesztője volt. (Ebben is több cikke jelent meg.)

==Emlékezete==
* Alakja felbukkan [[Kondor Vilmos]] ''[[Budapest noir]]'' című bűnügyi regényében, mint [[Gömbös Gyula]] miniszterelnök temetésének egyik magas rangú résztvevője.


==Források==
==Források==

A lap 2018. április 7., 09:42-kori változata

Raffay Sándor
A Bányai evangélikus egyházkerület püspöke

Született1866. június 12.
Cegléd
Elhunyt1947. november 4. (81 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Felekezetevangélikus kereszténység
Püspökségi ideje
1918 – 1945
Előző püspök
Következő püspök
Scholtz Gusztáv
Ordass Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffay Sándor témájú médiaállományokat.

Raffay Sándor (Cegléd (Pest megye), 1866. június 12.Budapest, 1947. november 4.) evangélikus teológiai akadémiai tanár, evangélikus püspök, felsőházi tag, egyházi író, teológus, költő, műfordító, hittudós.

Élete

Raffay János és Szokol Judit iparos szülők fia. Középiskoláit a ceglédi polgári iskolában kezdte és Szarvason folytatta, ahol 1885-ben érettségi vizsgát tett. Előbb a budapesti egyetemen jogot kezdett hallgatni, közben nevelősködött; 1887 őszén pedig a pozsonyi evangélikus teológiai akadémiára iratkozott be. 1890-ben a jénai, 1891-ben a lipcsei, 1892-ben a baseli egyetemeken folytatta tanulmányait. 1892-ben a besztercebányai evangélikus algimnáziumban a magyar nyelv és történelem tanára, 1893-ban a tápiószentmártoni evangélikus gyülekezet lelkésze lett. Innét 1896 őszén a pozsonyi evangélikus egyetemen teológiai akadémiába lépett át, ahol a rendszeres teológiai és újszövetségi írásmagyarázati tanszékére rendkívüli tanárnak választották meg; 1899-től rendes tanárként működött. Tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság[1] választmányának, a Luther-társaság irodalmi bizottsága tudományos osztályának, a pozsonyi protestáns kör választmányának, a pozsonyi Toldy-kör irodalmi bizottságának, a debreceni protestáns egyetem előkészítő országos bizottságának, az evangélikus egyetemes lelkészvizsgáló bizottságnak sat. 1906-tól a pozsonyi evangélikus teológia tanára volt, 1908-tól Budapesten működött mint lelkész, majd 1918-ban megválasztották a bányai evangélikus egyházkerület püspökévé. 1939-től tagja volt a felsőháznak is. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (34-9-1).

Lefordította az Újtestamentumot görögből és ő dolgozta ki a magyar evangélikus egyház új istentiszteleti rendjét.

Cikkei a ceglédi lapokban (1885); a pozsonyi Gondolatban, mely lapnak felelős szerkesztője volt (1888-89. A magyarországi protestantismusnak ág. és helv. hitvallású felekezetekre való szakadása; ekkor dolgozataival, mint már Szarvason is, több pályadíjat nyert); az Evangélikus Egyház és Iskolában (1891-92.); a beszterczebányai Lapokban (1890-91.); a Magyar Nyelvőrben (1892. Izék, 1893. Palóczság és Czegléd); a Protestáns Szemlében (1901. Az oberammergaui passió-játék, A passió-játékokról); írt még a Mi Otthonunkba, a Jó Pásztor, Sárospataki Lapok, Protestáns Esték, Athenaeum című folyóiratokba, a Budapesti Hírlapba és a Protestáns Árvaházi Naptárba.

Munkái

  • Die Hussiten in Ungarn. Jena, 1891. (Különny. a Zeitschrift für wissenschaftliche Theologieból).
  • Ev. konfirmandusok kátéja. Orosháza, 1898. (2. kiadás. U. ott, 1899. Pályadíjat nyer.)
  • Esketési beszéd. Dr. Raffay Ferencz és Mehlschmidt esküvőjén Győrörr 1898. nov. 14. tartotta. Kecskemét, 1899.
  • A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Bpest, 1899.
  • A logos eredete, tartalma és jelentősége a jánosi iratokban. Pozsony, 1899.
  • A synoptikus kérdés mai állása. U. ott, 1900.
  • Apróságok. Bpest, 1904. (Koszorú 94.)
  • A szerencse. U. ott, 1904. (Koszorú.)
  • Péter Apostol. U. ott, 1905. (Koszorú 112.)
  • Jézus példázatai. U. ott, 1905.
  • Új szövetségi apokrifusok. Pozsony, 1905.
  • Jézus hasonlatai (Bp., 1907);
  • Kiáltás a viharban (Bp., 1916);
  • A magyarhoni ev. liturgia történetéhez (Kecskemét, 1933).

1902-ben megindította Pozsonyban a Theologiai Szaklapot, melynek felelős szerkesztője volt. (Ebben is több cikke jelent meg.)

Emlékezete

Források

További információk

Irodalom

  1. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon: Magyar Protestáns Irodalmi Társaság