„Charles de L’Écluse” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
8. sor: | 8. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a [[leuven]]i, [[marburg]]i s [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg [[Philipp Melanchthon|Melanchthon]]nal és hitvallója lett. [[1550]]-ben [[Montpellier]]be ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk [[Magyarország|magyarokra]] nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre [[Miksa magyar király|II. Miksa]] császár udvarába is eljutott, ki [[1573]]-ban [[Bécs]]be hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel [[1587]]-ig működött. Ezen idő alatt sok [[Ausztria|osztrák]] és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így [[Fabricius Pál]]lal, [[Zsámboky János|Zsámboki Jánossal]] és [[Beythe István]]nal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen [[Pozsony]]ban, [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban, [[Sopron]]ban, [[Lendva|Lendván]], [[Németújvár]]t, a [[Rába]] vidékén, sőt egész [[Muraköz]]ig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még [[Batthyány Boldizsár]], a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.<ref>[http://www.gombanet.hu/a-hazai-mikologia-rovid-tortenet A hazai mikológia rövid története]</ref>[[1587]]-ben elhagyta Ausztriát és [[Frankfurt]]ba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő [[botanikus kert]]et. Ekkor született művei: a ''Rariorum Plantarum Historia'' (1601) és az ''Exoticorum Libri Decem'' (1605).<ref>https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius</ref> A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a [[tulipán]]t és [[burgonya|burgonyát]] is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal. Ezzel akaratlanul is ő lett az elindítója a később “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés első időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.<ref>[http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/474/1/Kszemle_CIKK_1108.pdf Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság]</ref> |
Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a [[leuven]]i, [[marburg]]i s [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg [[Philipp Melanchthon|Melanchthon]]nal és hitvallója lett. [[1550]]-ben [[Montpellier]]be ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk [[Magyarország|magyarokra]] nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre [[Miksa magyar király|II. Miksa]] császár udvarába is eljutott, ki [[1573]]-ban [[Bécs]]be hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel [[1587]]-ig működött. Ezen idő alatt sok [[Ausztria|osztrák]] és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így [[Fabricius Pál]]lal, [[Zsámboky János|Zsámboki Jánossal]] és [[Beythe István]]nal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen [[Pozsony]]ban, [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban, [[Sopron]]ban, [[Lendva|Lendván]], [[Németújvár]]t, a [[Rába]] vidékén, sőt egész [[Muraköz]]ig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még [[Batthyány Boldizsár]], a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.<ref>[http://www.gombanet.hu/a-hazai-mikologia-rovid-tortenet A hazai mikológia rövid története]</ref> Clusius ''Fungorum in Pannoniis observatorum. Brevis historia et codex clusii'' című tudományos munkájában rendszerbe foglalta a gombákról megszerzett ismereteit és a gombákat két nagy csoportba, az ehető és a mérgező gombák csoportjába sorolta.<ref>[http://mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozat/1518/soltesz_t_1518.pdf A Clusius.kódex]</ref> [[1587]]-ben elhagyta Ausztriát és [[Frankfurt]]ba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő [[botanikus kert]]et. Ekkor született művei: a ''Rariorum Plantarum Historia'' (1601) és az ''Exoticorum Libri Decem'' (1605).<ref>https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius</ref> A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a [[tulipán]]t és [[burgonya|burgonyát]] is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal. Ezzel akaratlanul is ő lett az elindítója a később “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés első időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.<ref>[http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/474/1/Kszemle_CIKK_1108.pdf Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság]</ref> |
||
==Munkái== |
==Munkái== |
A lap 2018. február 5., 14:02-kori változata
Charles de L’Écluse | |
Charles de l’Écluse | |
Született | Arras |
Elhunyt | 1609. április 4. (84 évesen)[3][4][5][6][7] Leiden |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Pieterskerk |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de L’Écluse témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Charles de L’Écluse (Clusius Károly, Carolus Clusius) (Arras, Belgium, 1526. február 19. – Leiden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Clus.”.
Élete
Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuveni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, ki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.[9] Clusius Fungorum in Pannoniis observatorum. Brevis historia et codex clusii című tudományos munkájában rendszerbe foglalta a gombákról megszerzett ismereteit és a gombákat két nagy csoportba, az ehető és a mérgező gombák csoportjába sorolta.[10] 1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő botanikus kertet. Ekkor született művei: a Rariorum Plantarum Historia (1601) és az Exoticorum Libri Decem (1605).[11] A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal. Ezzel akaratlanul is ő lett az elindítója a később “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés első időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.[12]
Munkái
- Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia 1576.
- Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia 1584. (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
- Rariorum plantarum historia 1601. (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
- Libri exoticorum decem Antverpiae, 1605.
- A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva.
- Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.
Jegyzetek
- ↑ FINA Wiki. Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Leidse Hoogleraren (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 19.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Carolus Clusius (holland nyelven)
- ↑ Carolus Clusius
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ A hazai mikológia rövid története
- ↑ A Clusius.kódex
- ↑ https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius
- ↑ Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- FigyelőNet: Leiden, a tulipán hazája (HTML)(magyar nyelven)(Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Carolus Clusius: Fungorum in Pannoniis observatorum Brevis Historia et Codex Clusii; Akadémiai Kiadó, Bp., 1983
- Balogh Lajos: Carolus Clusius (1526–1609) élete és munkássága (HTML)(magyar nyelven)(Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Istvánffi Gyula: A Clusius-codex mykologiai méltatása, adatokkal Clusius életrajzához., Budapest, 1900