Charles de L’Écluse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Charles de L’Écluse
(Charles de L'Écluse)
Charles de l’Écluse
Charles de l’Écluse
Született 1525. február 19.
Arras
Elhunyt 1609. április 4. (84 évesen)[1][2][3][4][5][6][7]
Leiden
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség
  • egyetemi oktató (1593. október–1609. április 4., botanika)
  • vezérigazgató (1593. október–1609. április 4., Hortus Botanicus Leiden)
Iskolái
  • Genti Egyetem
  • Old University of Leuven
  • Marburgi Egyetem
  • University of Wittenberg
  • University of Montpellier
Sírhely Pieterskerk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de L’Écluse témájú médiaállományokat.
A tündérrózsa illusztrációja (Rariorum plantarum historia, 1601

Charles de L’Écluse (Clusius Károly, Carolus Clusius) (Arras, Belgium, 1526. február 19.Leiden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Clus.”.

Élete[szerkesztés]

Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuveni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, ki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátjai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. 1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő botanikus kertet. A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát is ő ismertette meg a helyiekkel.

Munkái[szerkesztés]

  1. Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia 1576.
  2. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia 1584. (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
  3. Rariorum plantarum historia 1601. (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
  4. Libri exoticorum decem Antverpiae, 1605.
  • A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva.
  • Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Carolus Clusius
  4. Carolus Clusius
  5. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. [19196 Spanish Biographical Dictionary]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]