Ugrás a tartalomhoz

Charles de L’Écluse

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles de L’Écluse
Született

Arras
Elhunyt1609. április 4. (83 évesen)[3][4][5][6][7]
Leiden
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • egyetemi oktató (1593. október – 1609. április 4.)
  • igazgató (1593. október – 1609. április 4., Hortus botanicus Leiden)
Iskolái
SírhelyePieterskerk
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de L’Écluse témájú médiaállományokat.

A tündérrózsa illusztrációja (Rariorum plantarum historia, 1601

Charles de L’Écluse (Clusius Károly, Carolus Clusius) (Arras, Belgium, 1526. február 19.Leiden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Clus.”.

Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuveni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt.

Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, aki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjesztette utazásait Magyarországra is, ahol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta.

Magyar ismerősei s barátjai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németújvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. 1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollandiába utazott tovább, mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő botanikus kertet. A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát is ő ismertette meg a helyiekkel.

  1. Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia, 1576
  2. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia 1584 (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
  3. Rariorum plantarum historia 1601 (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
  4. Libri exoticorum decem Antverpiae, 1605
  • A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva
  • Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.
  1. "FINA Wiki". Osztrák Tudományos Akadémia. Hozzáférés: 2020. december 3.
  2. "Leidse Hoogleraren" (holland nyelven). Hozzáférés: 2019. június 19.
  3. Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  4. Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  5. "Carolus Clusius". RKDartists (holland nyelven).
  6. "Carolus Clusius". Holland Életrajzi Portál.
  7. "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. szeptember 25. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.