Charles de L’Écluse
Charles de L’Écluse | |
Született | Arras |
Elhunyt | 1609. április 4. (84 évesen)[3][4][5][6][7] Leiden |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Pieterskerk |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de L’Écluse témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Charles de L’Écluse (Clusius Károly, Carolus Clusius) (Arras, Belgium, 1526. február 19. – Leiden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Clus.”.
Élete
[szerkesztés]Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuveni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt.
Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, aki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjesztette utazásait Magyarországra is, ahol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta.
Magyar ismerősei s barátjai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németújvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. 1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollandiába utazott tovább, mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő botanikus kertet. A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát is ő ismertette meg a helyiekkel.
Munkái
[szerkesztés]- Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia, 1576
- Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia 1584 (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
- Rariorum plantarum historia 1601 (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
- Libri exoticorum decem Antverpiae, 1605
- A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva
- Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FINA Wiki. Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Leidse Hoogleraren (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 19.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Carolus Clusius (holland nyelven)
- ↑ Carolus Clusius
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- FigyelőNet: Leiden, a tulipán hazája[halott link] (HTML)(magyar nyelven)(Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Carolus Clusius: Fungorum in Pannoniis observatorum Brevis Historia et Codex Clusii; Akadémiai Kiadó, Bp., 1983
- Balogh Lajos: Carolus Clusius (1526–1609) élete és munkássága (HTML)(magyar nyelven)(Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Istvánffi Gyula: A Clusius-codex mykologiai méltatása, adatokkal Clusius életrajzához., Budapest, 1900
- Balogh Lajos: Carolus Clusius Nyugat-Magyarországon; Önkormányzat, Körmend, 2009 (Testis temporis)