„Idióma” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Grga (vitalap | szerkesztései) Visszavontam Amator linguarum (vita) szerkesztését (oldid: 19489946) Címke: Visszavonás |
Grga (vitalap | szerkesztései) összefoglaló, forrásokkal |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért3|Idiomatikus kifejezés|az}} |
{{egyért3|Idiomatikus kifejezés|az}} |
||
Az idióma szót többféle jelentéssel használjuk a magyar nyelvben: |
Az idióma szót többféle jelentéssel<ref name=":0">''Idióma szó jelentése'', wikiszotar.hu [https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Idi%C3%B3ma]</ref><ref name=":1">''Magyar Larousse Enciklopédia'', Librairie Larousse Paris, 1979 - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992</ref> használjuk a magyar nyelvben: |
||
'''1.''' '''Átvitt értelmű [[állandósult szókapcsolat]]''', több szóból álló kifejezés, amely mást jelent, mint ami a szavak szó szerinti jelentéséből következne. |
'''1.''' '''Átvitt értelmű [[állandósult szókapcsolat]]''', több szóból álló kifejezés, amely mást jelent, mint ami a szavak szó szerinti jelentéséből következne.<ref name=":0" /><ref>{{Cite web|url=https://www.facebook.com/NemetnyelvOnline/posts/409581999204541|title=Német Online - Lupán Ágival|accessdate=2018-01-10|work=www.facebook.com|language=hu}}</ref><ref>Nyelvőr, Szemle: ''Lengyel Zsolt: Szóról szóra,'' Gondolat Kiadó, Budapest, 2012. [http://nyelvor.c3.hu/period/1372/137206.pdf]</ref> Például: ''egy követ fúj vele'' (titkon egyet ért, összeesküszik)''; itatja az egereket (sír); egy gyékényen árulnak (cinkosok); megéri a pénzét (haszontalan)''; ''kemény dió (nehéz feladat)''. E jelentésre korábban magyarban az „[[idiomatikus kifejezés]]” elnevezést használták, angolszász hatásra újabban az idióma szó ilyen értelmű használata terjed. |
||
'''2.''' '''Sajátos nyelvjárás''' vagy csoportnyelv. Az egy nyelvet használók egy közösségén belül használt sajátos nyelvi forma, a nyelv egy módosult változata. Például: ''„A palóc idióma nem csak egyes szavaiban, hanem kiejtésében is más, mint az irodalmi magyar nyelv. Az ország különféle tájain különféle magyar idiómákat használ a nép.''” |
'''2.''' '''Sajátos nyelvjárás''', '''tájnyelv''' vagy '''csoportnyelv'''.<ref name=":0" /><ref name=":1" /> Az egy nyelvet használók egy közösségén belül használt sajátos nyelvi forma, a nyelv egy módosult változata. Például: ''„A palóc idióma nem csak egyes szavaiban, hanem kiejtésében is más, mint az irodalmi magyar nyelv. Az ország különféle tájain különféle magyar idiómákat használ a nép.''”<ref name=":0" /> |
||
'''3.''' '''Nyelv''', tágabb értelemben, nyelvészetben. Például: „''A magyar nyelv eredetének kutatása ázsiai idiómákhoz vezet. A finnugornak elnevezett idiómák némelyike rokon a magyarral, de vannak más idiómák is, amelyekkel fennáll ez a kapcsolat.”'' |
'''3.''' '''Nyelv''', tágabb értelemben, nyelvészetben.<ref name=":0" /> Például: „''A magyar nyelv eredetének kutatása ázsiai idiómákhoz vezet. A finnugornak elnevezett idiómák némelyike rokon a magyarral, de vannak más idiómák is, amelyekkel fennáll ez a kapcsolat.”''<ref name=":0" /> |
||
== |
== Idióma, mint átvitt értelmű állandósult szókapcsolat (idiomatikus kifejezés) == |
||
{{Bővebben|Idiomatikus kifejezés}} |
{{Bővebben|Idiomatikus kifejezés}} |
||
A lap 2018. január 10., 14:28-kori változata
Az idióma szót többféle jelentéssel[1][2] használjuk a magyar nyelvben:
1. Átvitt értelmű állandósult szókapcsolat, több szóból álló kifejezés, amely mást jelent, mint ami a szavak szó szerinti jelentéséből következne.[1][3][4] Például: egy követ fúj vele (titkon egyet ért, összeesküszik); itatja az egereket (sír); egy gyékényen árulnak (cinkosok); megéri a pénzét (haszontalan); kemény dió (nehéz feladat). E jelentésre korábban magyarban az „idiomatikus kifejezés” elnevezést használták, angolszász hatásra újabban az idióma szó ilyen értelmű használata terjed.
2. Sajátos nyelvjárás, tájnyelv vagy csoportnyelv.[1][2] Az egy nyelvet használók egy közösségén belül használt sajátos nyelvi forma, a nyelv egy módosult változata. Például: „A palóc idióma nem csak egyes szavaiban, hanem kiejtésében is más, mint az irodalmi magyar nyelv. Az ország különféle tájain különféle magyar idiómákat használ a nép.”[1]
3. Nyelv, tágabb értelemben, nyelvészetben.[1] Például: „A magyar nyelv eredetének kutatása ázsiai idiómákhoz vezet. A finnugornak elnevezett idiómák némelyike rokon a magyarral, de vannak más idiómák is, amelyekkel fennáll ez a kapcsolat.”[1]
Idióma, mint átvitt értelmű állandósult szókapcsolat (idiomatikus kifejezés)
Idióma, mint nyelvjárás
Idióma, mint a nyelvnél tágabb fogalom
A nyelvészetben az „idióma” szakszó egyik jelentése olyan tág fogalmat takar, amely magába foglalja a nyelvet, a különböző nyelvféléket (kreol nyelv, pidgin nyelv, lingua franca), és a különféle szempontokból tekintett nyelvváltozatokat: a területi nyelvváltozatokat (dialektus, nyelvjárás, tájszólás) és a szociolektusokat: szleng (tolvajnyelv, diáknyelv stb.), zsargon, szaknyelv. Ezekhez sorolható még az etnolektus fogalma. Egyesek, mint például Julien Pons francia nyelvész, az idióma fogalmába tartozónak tekintik az idiolektusét is.[5]
Az idióma „nyelv” jelentése megfelel annak a szóénak, amelyből származik a terminus. Ez a görög ἰδίωμα – idíōma, amely a latin nyelvbe idioma alakban ment át.[6]
A nyelvészek az „idióma” terminust általában akkor használják, amikor nehéz vagy lehetetlen választani a „nyelv”, „dialektus” és „nyelvjárás” terminusok között. Pons (2015) megjegyzi, hogy „megkülönböztetendő nyelvföldrajzi osztályozás szerint nyelv, dialektus és nyelvjárás, valamint szociolingvisztikai osztályozás szerint szociolektus és idiolektus. Az idióma terminus kényelmesen magába foglalja az összes előbbit”.[5] A magyar szakirodalomban megtalálható ez a terminus például Tillinger Gábornál, amikor az úgynevezett oïl nyelvekről ír, amelyek egyes nyelvészek szerint nem nyelvek, hanem dialektusok.[7] Ezzel kapcsolatban Tillinger megjegyzi egy, a franciaországi területi nyelvváltozatok és a francia dialektológiai terminológia összetettségéről szóló tanulmányában, hogy „»idióma« megnevezhet akármilyen [nyelvi] rendszert, úgy nyelvet, mint annak változatait”.[8] Egy másik magyar nyelvész, Pusztay János, a magyar nyelv korai történetével foglalkozva, „ún. (paleo-)szibériai idiómák”-ról ír.[9]
Az „idióma” terminus különösen hasznos a soknyelvű társadalmak esetében, amilyenek például Afrika országainak többségében vannak, és ahol együtt léteznek olyan nyelvek számos változatai, amelyeket még nem is tanulmányoztak eléggé.[10]
Mivel a „nyelv vagy dialektus?” kérdés sokszor nyelvészeten kívüli vitákat okoz, egy olyan szerző mint Pierre Blanchet francia nyelvész megemlíti, miért használja az „idióma” szót: „hogy elkerülje[m] a hagyományos terminológia ideológiai konnotációit”.[11]
Az „idióma” szót hiperonimaként is használják a nyelvfélék és nyelvváltozatok meghatározásában. Példa erre Jean-Marc Lemelin kanadai francia nyelvészprofesszor általános nyelvészeti kurzusa, amelyben az egyik definíciója a következő: „Egy szociolektus olyan idióma, amelyet egy viszonylag nagy kulturális közösség beszél”.[12]
Nemcsak a nyelvészetben, hanem más szakterületeken is megtalálható az „idióma” terminus. Például Tarján M. Tamás történész, a Rosette-i kőről és az egyiptomi nyelvről írva, az „idióma” szót is használja a „nyelv” szinonimájaként: „a rosette-i kő középső része szintén egyiptomi nyelven íródott, és megkezdődhetett e rég elveszett idióma megfejtésének évszázados munkája”.[13]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f Idióma szó jelentése, wikiszotar.hu [1]
- ↑ a b Magyar Larousse Enciklopédia, Librairie Larousse Paris, 1979 - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992
- ↑ Német Online - Lupán Ágival (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2018. január 10.)
- ↑ Nyelvőr, Szemle: Lengyel Zsolt: Szóról szóra, Gondolat Kiadó, Budapest, 2012. [2]
- ↑ a b Pons 2015, 18. o.
- ↑ Az „idióma” másik jelentése „idiomatikus kifejezés”, az angol nyelv hatására, amelyben megvan ez a jelentése a „nyelvváltozat” jelentésen kívül. Lásd az Oxford Learnear’s Dictionaries idiom szócikkét: „1. olyan szócsoport, amély jelentése különbözik az egyéni szavak jelentéseitől. 2. olyan nyelvezet és grammatika, amelyet bizonyos emberek használnak egy bizonyos időszakban vagy helyen.” (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- ↑ Tillinger 2013b, 1. o.
- ↑ Tillinger 2013a, 15. o.
- ↑ Pusztay 1996, 21. o.
- ↑ Példa erre Mahmoudian 1996.
- ↑ Blanchet 1991, 85. o.
- ↑ Lemelin é.n. 24. o.
- ↑ Tarján é.n.
Források
- (franciául) Blanchet, Philippe. Pour la reconnaissance du droit des locuteurs à disposer de leur idiome. Un nouveau principe linguistique (A beszélők idiómájuk használatához való jogáért. Egy új nyelvi elv). Langage et société. 55. kötet. 1. sz. 1991. 85–94. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- (franciául) Lemelin, Jean-Marc. Diagrammatique du langage. Initiation à la linguistique générale (A nyelvezet diagrammatikája. Bevezetés az általános nyelvészetbe). „Les idiomes et les usages” (Az idiómák és használatuk) fejezet. é.n. 21–28. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- (franciául) Mahmoudian, Mortéza. Problèmes de la gestion des situations plurilingues (A többnyelvűségi helyzetek kezelésének kérdései). Juillard, Caroline – Calvet, Louis-Jean (szerk.). Les politiques linguistiques, mythes et réalités (A nyelvi politika, mítosz és valóság). AUPELF-UREF. FMA. 1996. ISBN 2-920021-65-6. 243–296. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- (franciául) Pons, Julien. Du latin classique au latin impérial. Phonétique et phonologie (A klasszikus latintól a birodalmi latinig. Fonetika és fonológia). Edilivre. 2015. ISBN 9782332869807 (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- Pusztay János. A magyar nyelv fejlődéstörténetéhez. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1996. október 10–12. 19–25. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- Tarján M. Tamás. 1799. július 15. A rosette-i kő megtalálása. RUBICONLINE. é.n. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- (franciául) Tillinger Gábor. Langues, dialectes et patois – Problèmes de terminologie dialectologique. Réflexions sur la situation géolinguistique en France et la terminologie française (Nyelvek, dialektusok és nyelvjárások – Terminológiai kérdések a dialektológiában). Argumentum. 9. sz. 2013a. Debreceni Egyetemi Kiadó. 1–18. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- Tillinger Gábor. Oïl, oc és frankoprovanszál között. Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei. Debrecen: Debreceni Egyetem. Nyelvtudományok Doktori Iskola. 2013b. (Hozzáférés: 2017. április 25.)