Szputnyik–2

Szputnyik–2
Fájl:Sputnik2 vsm.jpg
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	RKK Enyergija
Gyártó	OKB–1
Típus	technológiai, kutató
Küldetés
Indítás dátuma	1957. november 3.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Szputnyik
Visszatérés dátuma	1958. április 14.
Élettartam	162 nap
Tömeg	508,3 kg
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság	212 / 1660 km
Excentricitás	0,098921
Inklináció	65,33°
Periódus	403,2 perc
COSPAR azonosító	1957-002A
SCN	00003
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szputnyik–2 (oroszul: Cпутник–2) vagy PSZ–2 szovjet műhold melyet 1957. november 3-án indítottak. Ez volt a második Föld körüli pályára állított űreszköz, és az első olyan űrjármű, amely egy élőlényt szállított a fedélzetén.

A küldetés menete

A Szputnyik–2-t 1957. november 3-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szputnyik hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, míg az A blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint Lajka csak 4–5 órát élhetett. A műhold 162 nappal a start után, 1958. április 14-én újra belépett a Föld légkörébe és elégett

Jellemzői

Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát (Lajkát) vitt magával. Így Lajka kutya lett a világűrbe felemelkedett első Földlakó. A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videokamera.

Az első élőlény Föld körüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a Földre akkor még nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de a kutya néhány órán belül túlmelegedésben elpusztult. Ezt azonban csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Ez a kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.

A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv

Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.

Lásd még

• Szputnyik-program

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• A Szputnyik–2 a NASA oldalán Szputnyik–2 (angol nyelven). nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 28.)

Elődje: Szputnyik–1

Szputnyik–2 1957

Utódja: Szputnyik–3