„Legnicai csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →A veszteségek: A keresztül igekötő. |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
|helyszín=[[Szilézia]], [[Legnickie Pole]] németül (Wahlstatt) és [[Legnica]] (Liegnitz) között |
|helyszín=[[Szilézia]], [[Legnickie Pole]] németül (Wahlstatt) és [[Legnica]] (Liegnitz) között |
||
|eredmény=Mongol győzelem |
|eredmény=Mongol győzelem |
||
|egyik fél= [[Krakkó|Krakkói Fejedelemség]]<br>[[Nagy-Lengyelország|Nagy- |
|egyik fél= [[Krakkó|Krakkói Fejedelemség]]<br>[[Nagy-Lengyelország|Nagy-lengyelországi Fejedelemség]]<br>[[Szilézia|Sziléziai Hercegség]]<br>[[Csehország (történelmi tartomány)|Cseh Királyság]]<br>[[Német Lovagrend]]<br>[[Templomosok|Templomos Lovagrend]]<br>[[Máltai lovagrend|Johannita lovagrend]] |
||
|másik fél= [[Mongol Birodalom]] |
|másik fél= [[Mongol Birodalom]] |
||
|parancsnokok1= [[II. Henrik lengyel fejedelem]] †<br>[[Türingiai Konrád]] nagymester<br>[[II. Mieszko opolei fejedelem]] |
|parancsnokok1= [[II. Henrik lengyel fejedelem]] †<br>[[Türingiai Konrád]] nagymester<br>[[II. Mieszko opolei fejedelem]] |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
}} |
}} |
||
A '''legnicai csata''' ([[német nyelv|németesen]] ''liegnitzi/leignitzi csata'', [[lengyel nyelv|lengyelül]] ''Bitwa pod Legnicą'', [[cseh nyelv]]en ''Bitva u Lehnice'') [[1241]]-ben a [[szilézia]]i [[Legnica]] mellett lezajlott csata a beözönlő [[tatárok]], valamint az egyesült [[Csehország|cseh]] |
A '''legnicai csata''' ([[német nyelv|németesen]] ''liegnitzi/leignitzi csata'', [[lengyel nyelv|lengyelül]] ''Bitwa pod Legnicą'', [[cseh nyelv]]en ''Bitva u Lehnice'') [[1241]]-ben a [[szilézia]]i [[Legnica]] mellett lezajlott csata a beözönlő [[tatárok]], valamint az egyesült [[Csehország|cseh]]–[[Lengyelország a területi széttagoltság korában|lengyel]] seregek és az őket segítő [[Német Lovagrend]], s [[Máltai lovagrend|johanniták]] hadai között. Az ütközetben a fürge mongol lovasok felülkerekedtek a nehézpáncélos lovagok felett. A mongolok azonban a győzelem után nem szállták meg [[Csehország]]ot, vagy Sziléziát, hanem tovább törtek [[Magyarország]]nak. |
||
== Előzmények == |
== Előzmények == |
A lap 2016. április 23., 08:38-kori változata
Legnicai csata | |||
A legnicai csata Matthäus Merian 1630-ban készült festményén | |||
Konfliktus | tatárjárás | ||
Időpont | 1241. április 9. | ||
Helyszín | Szilézia, Legnickie Pole németül (Wahlstatt) és Legnica (Liegnitz) között | ||
Eredmény | Mongol győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 51° 08′ 43″, k. h. 16° 13′ 22″Koordináták: é. sz. 51° 08′ 43″, k. h. 16° 13′ 22″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Legnicai csata témájú médiaállományokat. |
A legnicai csata (németesen liegnitzi/leignitzi csata, lengyelül Bitwa pod Legnicą, cseh nyelven Bitva u Lehnice) 1241-ben a sziléziai Legnica mellett lezajlott csata a beözönlő tatárok, valamint az egyesült cseh–lengyel seregek és az őket segítő Német Lovagrend, s johanniták hadai között. Az ütközetben a fürge mongol lovasok felülkerekedtek a nehézpáncélos lovagok felett. A mongolok azonban a győzelem után nem szállták meg Csehországot, vagy Sziléziát, hanem tovább törtek Magyarországnak.
Előzmények
Batu kán Ögödej mongol nagykán parancsára ötvenezer lovassal Európa meghódítására indult. A mongolok első lépésben az oroszokat hódították meg és már vészesen közeledtek Magyarország és Lengyelország felé.
Batu Kijevet ostromolta, miközben a magyarországi invázió terveit készítette elő. Első lépésben Lengyelországra akart csapást mérni, nehogy a két állam segítse egymást és akár feltartóztassa a tatár hordákat. Ennek megfelelően Kijev alól Batu egy tüment (mongol lovas egység) küldött Lengyelország ellen, s Orda kán vezetésével néhány csatában vereséget mért a lengyelekre. Az ország már mintegy száz éve széttagoltság állapotában volt, így a mongol vihar könnyen söpört végig rajta.
A tatárok a Német Lovagrend déli területeit is feldúlták, majd elindultak Csehország ellen. II. Henrik, Türingiai Konráddal, a német lovagok nagymesterével, a templomosokkal és johannitákkal Sziléziában próbálta útját állni a tatároknak és segítséget kértek I. Vencel cseh királytól, aki viszont seregét távol tartotta, mert nem akarta megkockáztatni országa védelmét, ezért nem vonult Legnica alá.
A szembenálló erők
Egyes források a mongolok seregét húszezer főre teszik, valójában az az egy tümen, amit Orda és két másik kán vezetett, mindössze tízezer lovasból állt. A szövetséges hadak erői is nagyjából ennyiből álltak, nem pedig 40 ezer katonából, mint azt ahogy a források leírják.
A Henrik vezette sereg döntő részt nehézpáncélos lovasokból állt össze, míg kis hányaduk volt gyalogos. A gyalogság csaknem teljesen csehekből verődött össze, akik főleg bányászok voltak. Az első sorokban vonultak fel, s mellükön fehér kereszt díszelgett, ezzel azt akarták kifejezni, hogy készek meghalni.
Henrik sziléziai egységei vegyesen lengyelekből és németekből álltak, míg a két másik lovagrend vitézei még összetettebbek voltak nemzetiségüket tekintve.
A csata
A csehek az első vonalban, zárt, rendezett sorban álltak fel a tatárok ellen és lándzsáikkal áttörhetetlen erdőt alkottak a mongol lovasok előtt.
Orda az eddigi megszokott cselvetéshez folyamodott és látszólagos rendetlenségben visszavonulást kezdtek lovasai. A csehek erre üldözőbe vették a tatárokat, s a rohamozás közben felbomlott zárt alakzatuk.
Orda lovasai a közeli ingoványba csalták a gyalogságot, akik jelentősen eltávolodtak a csapattól, s a süppedékes talajon már egyre nehezebben mozogtak nehéz fegyverzetükben, mire a mongolok megfordultak és rávetették magukat a csehekre. A tatár lovasok, könnyűlovasság lévén jól mozogtak a nehezen járható terepen és hamar bekerítették a cseh sereget, ami azonban elszánt kézitusába kezdett a tatárokkal és mind egy szálig elpusztult, de nem adta meg magát.
Henrik megpróbálta kiszabadítani a cseheket a gyűrűből, de a segítségükre küldött két cseh és lengyel egységet a mongolok lekaszabolták. Ekkor a teuton lovagok lendültek támadásba a mongolok ellen, megszokott ék alakban, frontális rohammal. A roham, bár áttörte a tatárok sorát, de a gyorsan mozgó lovasok jobban manővereztek a lovagok sorai között, akikre gyorsabb csapásokat mértek, s a teutonok nehezen bírtak ellenük védekezni. Ugyanilyen szerencsétlenül járt a többi lengyel és német lovagok is.
A veszteségek
A mongol sereg vesztesége nem ismert, viszont a nyugati hadból körülbelül nyolcezren vesztették életüket. A csatában elesett Henrik herceg is. Az egyik lengyel fejedelem II. Mieszko pedig elmenekült seregével a csatából. Konrád nagymesternek is számos lovagja odaveszett a csatában. Hasonlóan nagy veszteségük volt a templomos és johannita lovagoknak.
Orda serege a győzelem után keresztülszáguldott Morvaországon és a Kárpátokon át betört a Felvidékre, ahol a Batu vezette főerők már javában dúlták az országot és IV. Bélára vereséget mértek Muhinál két nappal a liegnitzi csata után.
A magyar és lengyel erők összeomlása ellenére a tatár megszállókkal szemben a lakosság keményen ellenállt, ha nem is épített erődítményekben, hanem az erdőségekben, lápokban és a hegyekben. Batu erői 1242-re meglehetősen nagy veszteségeket szenvedtek és rövidesen visszatértek orosz területre.
Irodalom
- V. G. Jan. A tatárjárás. Budapest és Ungvár: Európa Könyvkiadó és Kárpáti Kiadó. ISBN 963-07-2966-0 (1984)
- B. Szabó János. A tatárjárás: a mongol hódítás és Magyarország. Budapest: Corvina. ISBN 978-963-135596-3 (2007):