„Kajagum” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
==Típusai== |
==Típusai== |
||
A két fő változata a ''{{koreai|pungnyu|phungnju}}'' (풍류) {{koreai|gayageum|kajagum}} vagy más néven ''{{koreai|beopgeum|popkum}}'' (법금), melyet az udvari zenében használtak, valamint a ''{{koreai|sanjo|szandzso}}'' (산조) {{koreai|gayageum|kajagum}}, mely többek között a „népies” [[szandzso (zene)|{{koreai|sanjo|szandzso}}]] zene kísérője. Létezik egy harmadik fajtájta is, az úgynevezett „javított {{koreai|gayageum|kajagum}}” (개량 가야금, {{koreai|gaeryang gayageum|kerjang kajagum}}), mely akár 13, 17, 18, 21, 22 vagy 25 húros is lehet, és a húrok fémből, |
A két fő változata a ''{{koreai|pungnyu|phungnju}}'' (풍류) {{koreai|gayageum|kajagum}} vagy más néven ''{{koreai|beopgeum|popkum}}'' (법금), melyet az udvari zenében használtak, valamint a ''{{koreai|sanjo|szandzso}}'' (산조) {{koreai|gayageum|kajagum}}, mely többek között a „népies” [[szandzso (zene)|{{koreai|sanjo|szandzso}}]] zene kísérője. Létezik egy harmadik fajtájta is, az úgynevezett „javított {{koreai|gayageum|kajagum}}” (개량 가야금, {{koreai|gaeryang gayageum|kerjang kajagum}}), mely akár 13, 17, 18, 21, 22 vagy 25 húros is lehet, és a húrok fémből, műanyagból is készülhetnek.<ref name="britannica" /><ref name="wesleyan" /><ref name="Yi">{{cite web|url=http://www.ic.ucsc.edu/~dej/gayageum.technique.pdf|publisher=Seoul National University|author=Yi Ji-young|title=Contemporary gayageum notation|accessdate=2015-04-29|format=pdf}}</ref> |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2015. április 29., 13:54-kori változata
kajagum ( ) | |
Más nyelveken | |
koreai: 가야금 | |
Besorolás | |
húros hangszer pengetős hangszer | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 312.22-5 |
Rokon hangszerek | citera, komungo, ku-cseng ( ), koto |
Hangszerjátékos | kajagumszu (가야금수, )[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz kajagum ( ) témájú médiaállományokat. |
A kajagum (hangul: 가야금, handzsa: 伽倻琴, RR: gayageum ) a citerához hasonló koreai pengetős hangszer. Tizenkét selyemhúrral rendelkezik, melyeket ugyanennyi mozgatható húrláb támaszt alá.[2] Hagyományosan két fajtája van, az egyik az udvari zenében, a másik a népzenében használatos, a modern korban azonban egy harmadik, modern darabok játszásához alkalmas fajtája is kialakult. Korea nemzeti hangszereként tartják számon.[3]
Története
A kajagum ( ) nevének jelentése „Kaja ( ) húros hangszere”. Kaja ( ) egy államszövetség volt 42–562 között a mai Koreai-félsziget déli részén, mely később a Silla királyság részévé vált. A Szamguk szagi ( ) szerint a kajagum ( ) Kasil (가실, ) király találmánya, aki megbízta az udvari zeneszerzőjét, Urukot (우륵, ) azzal, hogy írjon a hangszerre tizenkét művet. Amikor Silla bekebelezte az államot, Uruk ( ) az udvarnál keresett menedéket, és a sillai király három növendéket adott mellé, akik később öt sillai művet komponáltak kajagum ( )ra. Régészeti leletekből azonban bizonyos, hogy a hangszer már jóval korábban létezett a Koreai-félszigeten. Egy kvangdzsui ( ) ásatáson talált leletet tanúsága szerint akár már időszámításunk előtt az 1. században is jelen lehetett.[4][5]
Jellemzői
A hangszertest az ajakosvirágúak rendjén belül a Paulownia nemzetségbe tartozó fából készül. Körülbelül 160 centiméter hosszú és 30 centiméter széles. A hangszerjátékos a földön ül törökülésben, a kajagum ( )ot a jobb térdére támasztja, míg a hangszer vége a földön fekszik. Jobb kézzel pengetik, a hüvelyk-, mutató- és középső ujjal, a húrlábaktól jobbra eső részen, míg a bal kézzel a zenész lenyomja vagy meghúzza a húrokat. Más hasonló húros hangszerekkel, például a kínai ku-cseng ( )gel vagy a japán kotóval ellentétben a kajagum ( )on puszta kézzel, pengető nélkül játszanak, ezzel pedig széles vibratotartományt érnek el.[3][2]
Típusai
A két fő változata a phungnju ( ) (풍류) kajagum ( ) vagy más néven popkum ( ) (법금), melyet az udvari zenében használtak, valamint a szandzso ( ) (산조) kajagum ( ), mely többek között a „népies” szandzso ( ) zene kísérője. Létezik egy harmadik fajtájta is, az úgynevezett „javított kajagum ( )” (개량 가야금, kerjang kajagum ( )), mely akár 13, 17, 18, 21, 22 vagy 25 húros is lehet, és a húrok fémből, műanyagból is készülhetnek.[3][2][4]
Források
- ↑ 가야금수 (koreai nyelven). Naver Dictionary. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
- ↑ a b c Kayagŭm. Wesleyan University. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
- ↑ a b c Kayagŭm. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
- ↑ a b Yi Ji-young: Contemporary gayageum notation (pdf). Seoul National University. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
- ↑ Keith Pratt. Everlasting Flower: A History of Korea. Reaktion Books, 52. o. (2007). ISBN 9781861893352
További információk
- A Wikimédia Commons tartalmaz Kajagum témájú kategóriát.