Kajagum
| kajagum () | |
 | |
| Más nyelveken | |
| koreai: 가야금 | |
| Besorolás | |
| húros hangszer pengetős hangszer | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 312.22-5 |
| Rokon hangszerek | citera, komungo, kucseng (), koto |
| Hangszerjátékos | kajagumszu (가야금수, )[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz kajagum () témájú médiaállományokat. | |
A kajagum (hangul: 가야금, handzsa: 伽倻琴, RR: gayageum) a citerához hasonló koreai pengetős hangszer. Tizenkét selyemhúrral rendelkezik, melyeket ugyanennyi mozgatható húrláb támaszt alá.[2] Hagyományosan két fajtája van, az egyik az udvari zenében, a másik a népzenében használatos, a modern korban azonban egy harmadik, modern darabok játszásához alkalmas fajtája is kialakult. Korea nemzeti hangszereként tartják számon.[3]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kajagum () nevének jelentése „Kaja () húros hangszere”. Kaja () egy államszövetség volt 42–562 között a mai Koreai-félsziget déli részén, mely később a Silla királyság részévé vált. A Szamguk szagi () szerint a kajagum () Kasil (가실, ) király találmánya, aki megbízta az udvari zeneszerzőjét, Urukot (우륵, ) azzal, hogy írjon a hangszerre tizenkét művet. Amikor Silla bekebelezte az államot, Uruk () az udvarnál keresett menedéket, és a sillai király három növendéket adott mellé, akik később öt sillai művet komponáltak kajagum ()ra. Régészeti leletekből azonban bizonyos, hogy a hangszer már jóval korábban létezett a Koreai-félszigeten. Egy kvangdzsui () ásatáson talált leletet tanúsága szerint akár már időszámításunk előtt az 1. században is jelen lehetett.[4][5]
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
A hangszertest az ajakosvirágúak rendjén belül a Paulownia nemzetségbe tartozó fa, a császárfa anyagából készül. Körülbelül 160 centiméter hosszú és 30 centiméter széles. A hangszerjátékos a földön ül törökülésben, a kajagum ()ot a jobb térdére támasztja, míg a hangszer vége a földön fekszik. Jobb kézzel pengetik, a hüvelyk-, mutató- és középső ujjal, a húrlábaktól jobbra eső részen, míg a bal kézzel a zenész lenyomja vagy meghúzza a húrokat. Más hasonló húros hangszerekkel, például a kínai kucseng ()gel vagy a japán kotóval ellentétben a kajagum ()on puszta kézzel, pengető nélkül játszanak, ezzel pedig széles vibratotartományt érnek el.[2][3]
Típusai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A két fő változata a phungnju () (풍류) kajagum () vagy más néven popkum () (법금), melyet az udvari zenében használtak, valamint a szandzso () (산조) kajagum (), mely többek között a „népies” szandzso () zene kísérője. Létezik egy harmadik fajtájta is, az úgynevezett „javított kajagum ()” (개량 가야금, kerjang kajagum ()), mely akár 13, 17, 18, 21, 22 vagy 25 húros is lehet, és a húrok fémből, műanyagból is készülhetnek.[2][3][4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "가야금수" (koreai nyelven). Naver Dictionary. Hozzáférés: 2015. április 29.
- 1 2 3 "Kayagŭm". Wesleyan University. 2014. szeptember 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 29.
- 1 2 3 "Kayagŭm". Encyclopædia Britannica. Hozzáférés: 2015. április 29.
- 1 2 Yi Ji-young. "Contemporary gayageum notation" (pdf). Seoul National University. Hozzáférés: 2015. április 29.
- ↑ Keith Pratt (2007). Everlasting Flower: A History of Korea. Reaktion Books. 52. o. ISBN 9781861893352.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajagum témájú kategóriát.
