„Kerti ruta” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KeFe (vitalap | szerkesztései)
30 542 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
átszerkesztés, kiegészítés, bővítés források alapján + az olyan egészségügyi információkat, melyek elfogadható forrásokkal nem támaszthatók alá, kivettem
5. sor: 5. sor:
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)''
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)''
| divisio = [[Zárvatermők]] ''(Magnoliophyta)''
| divisio = [[Zárvatermők]] ''(Magnoliophyta)''
| classis = [[Kétszikűek]] ''(Magnoliopsida)''
| unranked_classis = [[Valódi kétszikűek]] ''(eudicots)''
| unranked_ordo = [[Rosidae]]
| ordo+ = [[Eurosids II]]
| ordo = [[Szappanfavirágúak]] ''(Sapindales)''
| ordo = [[Szappanfavirágúak]] ''(Sapindales)''
| familia = [[Rutafélék]] ''(Rutaceae)''
| familia = [[Rutafélék]] ''(Rutaceae)''
| genus = ''[[Ruta (növénynemzetség)|Ruta]]''
| genus = [[Ruta (növénynemzetség)|Ruta]] ''(Ruta)''
| species = '''''R. graveolens'''''
| species = '''''R. graveolens'''''
| binomial = Ruta graveolens
| binomial = Ruta graveolens
| binomial_authority = [[Carolus Linnaeus|L.]]
| binomial_authority = [[Carolus Linnaeus|L.]] 1753
| synonym = ''Ruta hortensis'' <small>Mill.</small>
| wikispecies = Ruta graveolens
}}
}}
[[File: Ruta graveolens MHNT.BOT.2005.0.973.jpg|thumb|'' Ruta graveolens '']]
[[File: Ruta graveolens MHNT.BOT.2005.0.973.jpg|thumb|Termései és magjai]]


A '''kerti ruta''' vagy egyszerűen '''ruta'''<ref name="Priszter">{{Priszter|219, 487}}</ref><ref name="Vörös Éva">{{CitLib |aut=Vörös Éva |tit=A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára |subtit= |ass=Lektorálta: Jakab László |edi= |loc=Debrecen |red=Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete |ann=2008 |ser=A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai (ISSN 1588-6433) |sernr=85 |isbn=978-963-473-084-2 |url=http://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf |accd=2014-09-22 |capaut= |cap= |pag=467 |misc=(PDF)}}</ref> ''(Ruta graveolens)'' a [[rutafélék]] ''(Rutaceae)'' névadó [[Ruta (növénynemzetség)|ruta]] ''(Ruta)'' nemzetségébe tartozó növény[[faj]]. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú [[félcserje]], mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett [[Dísznövény|dísz]]-, illetve [[gyógynövény]]. Egyéb elnevezései: ''borruta,''<ref name="Urania">{{Urania-növ|2|41}}</ref> ''keresztes ruta,''<ref name="Vörös Éva"/> ''nehézszagú ruta,''<ref name="Priszter"/><ref name="Vörös Éva"/> ''rutafű'',<ref name="Rápóti-Romváry">{{CitLib |aut=Rápóti Jenő |aut2=Romváry Vilmos |tit=Gyógyító növények |subtit= |ass=Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája |edi=Hetedik, változatlan kiadás |loc=Budapest |red=Medicina Könyvkiadó |ann=1983 |ser= |sernr= |isbn=963-241-190-0 |url= |capaut=|cap=Rutafű |pag=249 |misc=Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása}}</ref> ''szagos ruta,''<ref name="Priszter"/><ref name="Vörös Éva"/> ''szagos virnánc,''<ref name="Vörös Éva"/> ''szeges ruta'',<ref name="Vörös Éva"/> ''virnánc.''<ref name="Vörös Éva"/>
A '''kerti ruta''' ''(Ruta graveolens ssp. hortensis)'' a [[Balkán-félsziget]]en honos, de dísz- és [[gyógynövény]]ként nálunk is elterjedt félcserje. Európa D-i és Afrika É-i sziklás részén terem vadon, Európa egyéb részében gyakran kertbe ültetik, itt-ott el is vadul. 90&nbsp;cm magas; virágzata álernyős, levele 2-3 szárnyaltan szabdalt, levélkéje fordított tojásdad. Erős balzsamos illatú és nagyon keserű füvében a keserű extraktivumon kívül olyan csípős párolgó olaj van, hogy frissében a bőrön orbáncféle gyulladást okoz.

== Elterjedése ==
A [[Mediterráneum]] középső és keleti részén, így például a [[Balkán-félsziget]]en is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de itt-ott el is vadul.

== Jellemzése ==
Akár 1&nbsp;m magasra is megnövő, szárazságtűrő [[félcserje]]. [[Levél (botanika)|Levelei]] közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszás-tojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú [[virág]]ait, melyek bogernyős [[virágzat]]ba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van.

A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz.<ref name="Rápóti-Romváry"/><ref name="Galambosi">{{CitLib |aut=Galambosi Bertalan |tit=88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről |subtit= |ass=A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László |edi= |loc=Budapest |red=Mezőgazdasági Kiadó |ann=1983 |ser=88 színes oldal (ISSN 0230-2845) |sernr= |isbn=963-231-455-7 |url= |capaut= |cap=Kerti ruta [Ruta graveolens] |pag=31 |misc= }}</ref>


== Felhasználása ==
== Felhasználása ==
Bizonyos szempontból [[Mérgező növények listája|mérgező növénynek]] számít [[Rutin (vegyület)|rutin]]- és [[bergapten]]tartalma miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be.<ref>{{CitLib |aut=Dr. Bordás Imre |aut2=Dr. Tompa Anna |tit=Mérgező növények, növényi mérgek |subtit= |ass=A VI. fejezetet összeállította: Solymári Anett. Fényképezte: Dr. Tóth Zoltán és az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék többi munkatársa |edi= |loc=Budapest |red=Országos Kémiai Biztonsági Intézet |ann=2006 |ser= |sernr= |isbn=963-210-038-7 |url=http://kanaris.hu/files/Mergezo%20novenyek,%20novenyi%20mergek.pdf |accd=2014-09-22 |capaut= |cap= |pag=24 |misc=(PDF) }}</ref>
Leveleit és a virágzó növényt gyűjtik. Erősítő és gyógyító hatásánál fogva igen sokoldalú a felhasználása, bár csak kisebb adagot szabad belőle venni, mert gyomor- és bélgyulladást okozhat.
Vértódulásnál, kábultságnál és szédülésnél használhatjuk. Ez a tea ajánlható továbbá légzési nehézség, szívdobogás, hisztérikus görcsök esetében. Túlfeszített munka, izomkimerültség eseteiben hatásos, látási gyengeséget szüntető szer. A szemgyógyászatban gyulladásoknál alkalmazzák. Alkoholos kivonatát gyomorfájás, menstruációs zavar, vesehomok, fehérfolyás és idegbántalmaknál is használhatjuk. A [[tinktúra]] vízbe cseppentve toroköblítő.


A növényt, mérgező hatása ellenére, mégis mintegy 1500 éve [[gyógynövény]]ként is alkalmazzák.<ref name="Galambosi"/> Pontosabban a drogját ''(Rutae herba)'', mely a növényről leszedett felső, 30&nbsp;cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4&nbsp;kg növényi részből lesz 1&nbsp;kg száraz áru.<ref name="Rápóti-Romváry"/> Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem.<ref name="Rápóti-Romváry"/> A drogban flavonoidok (pl. rutin), [[alkaloidok]], kellemetlen szagú [[illóolaj]] (0,3–0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul.<ref name="Galambosi"/><ref name="Rápóti-Romváry"/> A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén,<ref name="Galambosi"/><ref name="Rápóti-Romváry"/> emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára,<ref name="Vörös Éva"/> valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek.<ref name="Urania"/>
A ruta veszélyes növény, mivel nagymértékben csökkenti a szervezet enzimfunkcióit és rákot okozhat.

Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1-2&nbsp;cm-es talajmélységbe, 15–20&nbsp;cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy 50-50&nbsp;cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen.<ref name="Rápóti-Romváry"/><ref name="Galambosi"/>

Az ókori rómaiak [[fűszer]]növényként használták.<ref name="Urania"/>

[[Dísznövény]]ként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós.<ref name="Galambosi"/>

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}


== Források ==
== Források ==
* {{Urania-növ|2|40, 41}}
{{nincs forrás}}
* {{CitLib |aut=Galambosi Bertalan |tit=88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről |subtit= |ass=A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László |edi= |loc=Budapest |red=Mezőgazdasági Kiadó |ann=1983 |ser=88 színes oldal (ISSN 0230-2845) |sernr= |isbn=963-231-455-7 |url= |capaut= |cap=Kerti ruta [Ruta graveolens] |pag=31 |misc= }}
* {{CitLib |aut=Rápóti Jenő |aut2=Romváry Vilmos |tit=Gyógyító növények |subtit= |ass=Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája |edi=Hetedik, változatlan kiadás |loc=Budapest |red=Medicina Könyvkiadó |ann=1983 |ser= |sernr= |isbn=963-241-190-0 |url= |capaut=|cap=Rutafű |pag=249 |misc=Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása}}


⚫
[[Kategória:Növényfajok]]
{{DEFAULTSORT:Kertiruta}}
[[Kategória:Rutafélék]]
[[Kategória:Rutafélék]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Mérgező növények]]
[[Kategória:Mérgező növények]]
⚫
[[Kategória:Növényfajok]]
[[Kategória:Európa növényvilága]]
[[Kategória:Európa növényvilága]]

A lap 2014. szeptember 22., 05:28-kori változata

Kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutafélék (Rutaceae)
Nemzetség: Ruta (Ruta)
Faj: R. graveolens
Tudományos név
Ruta graveolens
L. 1753
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kerti ruta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti ruta témájú médiaállományokat és Kerti ruta témájú kategóriát.

Termései és magjai

A kerti ruta vagy egyszerűen ruta[1][2] (Ruta graveolens) a rutafélék (Rutaceae) névadó ruta (Ruta) nemzetségébe tartozó növényfaj. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú félcserje, mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett dísz-, illetve gyógynövény. Egyéb elnevezései: borruta,[3] keresztes ruta,[2] nehézszagú ruta,[1][2] rutafű,[4] szagos ruta,[1][2] szagos virnánc,[2] szeges ruta,[2] virnánc.[2]

Elterjedése

A Mediterráneum középső és keleti részén, így például a Balkán-félszigeten is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de itt-ott el is vadul.

Jellemzése

Akár 1 m magasra is megnövő, szárazságtűrő félcserje. Levelei közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszás-tojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú virágait, melyek bogernyős virágzatba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van.

A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz.[4][5]

Felhasználása

Bizonyos szempontból mérgező növénynek számít rutin- és bergaptentartalma miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be.[6]

A növényt, mérgező hatása ellenére, mégis mintegy 1500 éve gyógynövényként is alkalmazzák.[5] Pontosabban a drogját (Rutae herba), mely a növényről leszedett felső, 30 cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4 kg növényi részből lesz 1 kg száraz áru.[4] Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem.[4] A drogban flavonoidok (pl. rutin), alkaloidok, kellemetlen szagú illóolaj (0,3–0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul.[5][4] A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén,[5][4] emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára,[2] valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek.[3]

Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1-2 cm-es talajmélységbe, 15–20 cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy 50-50 cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen.[4][5]

Az ókori rómaiak fűszernövényként használták.[3]

Dísznövényként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 219., 487. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  2. ↑ a b c d e f g h Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. Lektorálta: Jakab László. Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete. 2008. 467. o. = A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai (ISSN 1588-6433), 85. ISBN 978-963-473-084-2 Hozzáférés: 2014. szeptember 22. (PDF)  
  3. ↑ a b c Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 41. o.  
  4. ↑ a b c d e f g Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 963-241-190-0 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása  
  5. ↑ a b c d e f Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963-231-455-7  
  6. ↑ Dr. Bordás Imre – Dr. Tompa Anna: Mérgező növények, növényi mérgek. A VI. fejezetet összeállította: Solymári Anett. Fényképezte: Dr. Tóth Zoltán és az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék többi munkatársa. Budapest: Országos Kémiai Biztonsági Intézet. 2006. 24. o. ISBN 963-210-038-7 Hozzáférés: 2014. szeptember 22. (PDF)  

Források

  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 40., 41. o.  
  • Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963-231-455-7  
  • Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 963-241-190-0 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kerti_ruta&oldid=15128546”