„Cirkumpacifikus-hegységrendszer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Forrás hiányzik |
Forrásolás sablon le |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Pacific Ring of Fire.svg|jobb|300px|bélyeg|A Pacifikus-hegységrendszer vonulatai]] |
|||
{{nincs forrás}} |
|||
''' |
A '''Pacifikus-hegységrendszer''' vagy geológiai szakkifejezéssel a '''Cirkumpacifikus-hegységrendszer''' a [[Föld]] egyik legnagyobb kiterjedésű [[hegység]]rendszere, amelynek hatalmas, [[óceáni árok|mélytengeri árkokkal]] övezett, mintegy 30 ezer kilométer hosszan észak–déli irányba húzódó láncai a [[Csendes-óceán]] medencéjét, a Pacifikumot veszik körül. |
||
Tagjai főleg az újidőben keletkeztek, ezért mai magasságuk körülbelül a keletkezési magasságuknak felel meg, helyenként még ma is emelkednek. Főleg a [[Jég]] formálta felszínüket. Párhuzamos hegyláncokat alkotnak, jellemzőek rájuk a redők (gyűrődések nyomai, gyűrthegységek), meredek lejtők, éles (hegy)gerincek, mély völgyek. |
|||
[[Geológia]]i megközelítésben a [[Pacifikus-lemez]] peremhegységrendszere, amelyre jellemző az aktív [[vulkán]]i tevékenység és a [[magmás kőzetek|vulkáni kőzetek]] tömeges jelenléte, valamint a gyakori [[földrengés]]ek. Noha a hegységrendszerben a [[paleozoikum|földtörténeti ókorban]], illetve [[mezozoikum|középkorban]] keletkezett [[kőzet]]tömegek is találhatóak, nagy részük a [[jura (időszak)|jura]] időszaktól a napjainkig zajló felgyűrődés eredményeként jött létre. Az uralkodó magmás kőzetek a Pacifikus-lemez [[litoszféra]]lemezeinek [[szubdukció]]ja során alakultak ki. |
|||
Ásványkincseket is tartalmaznak, főleg nemes- és színesfémeket. |
|||
Főbb nyugati vonulatai [[Kelet-Ázsia|Kelet-Ázsiában]] és [[Óceánia|Óceániában]] csupán szigetíveket képeznek, miután a Pacifikus-lemez itt óceáni lemezek alá bukik. A hegységrendszer e vonulatának tagjai északon [[Kamcsatka]] és a [[Kuril-szigetek]], attól dél felé haladva a [[japán szigetvilág]], a [[Rjúkjú-szigetek]], a [[Fülöp-szigetek]], valamint [[Melanézia]] szárazulatai [[Új-Guinea|Új-Guineától]] [[Új-Zéland]]ig. A hegységrendszer keleti pereme az amerikai kontinentális lemezek alá bukik, így a magmás kőzetek ezeket áttörve szárazföldi hegyvonulatokat, mély [[völgy]]ekkel tagolt [[gyűrthegység]]eket alakítottak ki, melyekre jellemzők a meredek lejtők és éles hegygerincek. Északról dél felé az [[Aleut-szigetek]], az [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Közép-Amerika|Közép-]] és [[Dél-Amerika]] nyugati peremén végighúzódó [[Kordillerák]] – egyben a Föld leghosszabb gyűrt hegysége – alkotja ezt a vonulatot, egyben a kontinentális lemezek szegélyét. A Pacifikus-hegységrendszer legmagasabb pontjai az amerikai kontinensen emelkednek: [[McKinley-csúcs]] (Észak-Amerika, 6168 m), a [[Citlaltépetl]] (Közép-Amerika, 5747 m) és az [[Aconcagua]] (Dél-Amerika, 6962 m). |
|||
== Források == |
|||
*{{MNL|5|446}} |
|||
*{{MNL|14|400}} |
|||
==Vonulatai== |
|||
===Észak-Amerikában=== |
|||
Észak-Amerikában a [[Kordillerák]] part menti ívét fiatal [[Hegység|hegységek]] alkotják. A belső láncokat alkotó [[Sziklás-hegység|Sziklás-hegységben]] azonban a pacifikus mozgások [[óidő|óidei]] rögöket emeltek magasba. |
|||
===Dél-Amerikában=== |
|||
Dél-Amerikában az Andok, a Föld leghosszabb gyűrthegysége alkotja. Az Andokban erős a vulkáni tevékenység és gyakori a földrengés. |
|||
===Ázsiában=== |
|||
Ázsiában a [[Kamcsatka-félsziget]], a [[Kuril-szigetek]], valamint a [[Japán szigetvilág|Japán-szigetek]] hegységei alkotják. |
|||
{{csonk-föld}} |
{{csonk-föld}} |
||
{{DEFAULTSORT:Pacifikushegysegrendszer}} |
{{DEFAULTSORT:Pacifikushegysegrendszer}} |
||
[[Kategória:Hegyek, hegységek]] |
[[Kategória:Hegyek, hegységek]] |
||
[[Kategória:Amerika hegyei, hegységei]] |
|||
[[Kategória:Ázsia hegyei, hegységei]] |
|||
[[Kategória:Ausztrália és Óceánia hegyei, hegységei]] |
|||
A lap 2014. június 28., 12:57-kori változata
A Pacifikus-hegységrendszer vagy geológiai szakkifejezéssel a Cirkumpacifikus-hegységrendszer a Föld egyik legnagyobb kiterjedésű hegységrendszere, amelynek hatalmas, mélytengeri árkokkal övezett, mintegy 30 ezer kilométer hosszan észak–déli irányba húzódó láncai a Csendes-óceán medencéjét, a Pacifikumot veszik körül.
Geológiai megközelítésben a Pacifikus-lemez peremhegységrendszere, amelyre jellemző az aktív vulkáni tevékenység és a vulkáni kőzetek tömeges jelenléte, valamint a gyakori földrengések. Noha a hegységrendszerben a földtörténeti ókorban, illetve középkorban keletkezett kőzettömegek is találhatóak, nagy részük a jura időszaktól a napjainkig zajló felgyűrődés eredményeként jött létre. Az uralkodó magmás kőzetek a Pacifikus-lemez litoszféralemezeinek szubdukciója során alakultak ki.
Főbb nyugati vonulatai Kelet-Ázsiában és Óceániában csupán szigetíveket képeznek, miután a Pacifikus-lemez itt óceáni lemezek alá bukik. A hegységrendszer e vonulatának tagjai északon Kamcsatka és a Kuril-szigetek, attól dél felé haladva a japán szigetvilág, a Rjúkjú-szigetek, a Fülöp-szigetek, valamint Melanézia szárazulatai Új-Guineától Új-Zélandig. A hegységrendszer keleti pereme az amerikai kontinentális lemezek alá bukik, így a magmás kőzetek ezeket áttörve szárazföldi hegyvonulatokat, mély völgyekkel tagolt gyűrthegységeket alakítottak ki, melyekre jellemzők a meredek lejtők és éles hegygerincek. Északról dél felé az Aleut-szigetek, az Észak- és Közép- és Dél-Amerika nyugati peremén végighúzódó Kordillerák – egyben a Föld leghosszabb gyűrt hegysége – alkotja ezt a vonulatot, egyben a kontinentális lemezek szegélyét. A Pacifikus-hegységrendszer legmagasabb pontjai az amerikai kontinensen emelkednek: McKinley-csúcs (Észak-Amerika, 6168 m), a Citlaltépetl (Közép-Amerika, 5747 m) és az Aconcagua (Dél-Amerika, 6962 m).
Források
- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 446. o. ISBN 963-85773-0-4
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 400. o. ISBN 963-9257-11-7
