„Agostyán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Agostyáni Arborétum |
a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB (8350) |
||
75. sor: | 75. sor: | ||
* [http://www.tatabanya.info.hu/info/takte/osztalykirandulas-ajanlo/ Agostyáni ökofalu] |
* [http://www.tatabanya.info.hu/info/takte/osztalykirandulas-ajanlo/ Agostyáni ökofalu] |
||
{{DEFAULTSORT:Agostyan}} |
|||
[[Kategória:Magyarország megszűnt települései]] |
[[Kategória:Magyarország megszűnt települései]] |
||
[[Kategória:Tata]] |
[[Kategória:Tata]] |
A lap 2013. január 25., 09:13-kori változata
Agostyán | |
Agostyán, az Arborétum bejárata | |
Közigazgatás | |
Település | Tata |
Városhoz csatolás | 1985 |
Irányítószám | 2835 |
Népesség | |
Teljes népesség | 565 fő |
Földrajzi adatok | |
Távolság a központtól | 5 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 39′ 59″, k. h. 18° 23′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 59″, k. h. 18° 23′ 06″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostyán témájú médiaállományokat. |
Agostyán (németül Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.
Története
Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.
Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.
1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.
1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.
Az arborétum
Fő nevezetessége az Agostyáni Arborétum, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Tata felől érkezve ezt az Agostyán és Tardos közötti Bocsájtó-völgy jobb oldalán találjuk. Csak csoportok látogathatják.
A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Eszterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.
A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.
Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.
A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.