Falk Miksa

Falk Miksa
Élete
Született	1828. október 7. Pest, Magyar Királyság
Elhunyt	1908. szeptember 10. (79 évesen) Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	író és politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Falk Miksa témájú médiaállományokat.

Falk Miksa (Pest, 1828. október 7. – Budapest, 1908. szeptember 10.), író, politikus, az MTA tagja, a Szent István-rend középkeresztese, a bölcsészet arany okleveles és az államtudományok tiszteletbeli tudora.

Élete

Gyermekkora, tanulmányai

Elszegényedett magyar-zsidó kereskedőcsalád gyermeke, édesapja Falk József, édesanyja Preisach Borbála. Apja egyik rokona könnyelműsége által vagyonukat elvesztette, így fia már 14 éves korától kezdve a tanulás mellett kenyérkeresésre volt utalva. Emiatt történt, hogy már 1843-ban az Ungar című lapban a magyar lapokból fordításokat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat közölt, később a lap segédszerkesztője volt 1847-ig, majd miután letette a bölcseleti szigorlatokat, doktori oklevelet szerzett és Bécsbe ment, ahol a műegyetemi előadásokat is hallgatta.

Tanulmányait súlyos nélkülözések között folytatta Bécsben 1848-ig, miután Pestre visszatért, ahol az Ungar szerkesztőségének újra tagja lett. Szeptemberben ismét Bécsbe ment azon reményben, hogy tanulmányait folytathatja, de ezt az októberi események meghiúsították. Ez időben a Schwarzer-féle Oesterreichisch Zeitung számára politikai vezércikkeket irt, s mikor ezt a lapot betiltották, a Wanderernek Magyarországra vonatkozó cikkeit majdnem kizárólag ő írta oly sikerrel, hogy a lap előfizetőinek száma egyedül Magyarországon 2000-el gyarapodott.

Újságíróként

1850-ben a bécsi takarékpénztárnál nyert alkalmazást, de hivatalos működése közben a Pesti Naplónál és a bécsi Magyar Sajtónál folytatta újságírói működését. 1858-ban Széchenyi István gróf ismételt meghívására Hopf János kanonok bemutatta őt a legnagyobb magyarnak, aki azután hetente 3-4 alkalommal kivitette egyik fiával magához Döblingbe. A gróf bizalmát nagy mértékben elnyerte és akkori névtelen iratainak legnagyobb része az ő kezén ment keresztül; némelyekhez előszót, másokhoz egész fejezeteket irt. Cikkeivel elősegítette a kiegyezést, hiszen Deák-párti volt.

1861. december 20-án Deák Ferenc ajánlatára a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta; itt a nemzetgazdasági bizottságnak is tagja volt. Ugyanekkor sajtópert indított ellene Schmerling, mert a Wandererben a magyar alkotmány helyreállítását sürgette. A végtárgyaláson maga védte magát, három napig tartott; az eredmény az lett, hogy hat hónapi, böjtöléssel súlyosbított börtönre s a doktori rang elvesztésére ítéltek. A börtönbüntetést a legfőbb törvényszék három hónapra szállította le, s ezt három hét híjával le is töltötte. A pesti egyetem azonban megtagadta az ítélet második részének teljesítését. Anton von Schmerling, mint a takarékpénztár elnöke, itt is áskálódott ellene, elmozdíttatását azonban nem bírta kieszközölni s csupán annyit ért el, hogy három évre minden előléptetés el volt zárva előtte. Ezen esemény következtében csak 1863 vége felé jöhetett Pestre akadémiai székét elfoglalni a Menedékjogról írt értekezésével.

1866 vége felé a magyar királynéhoz hívták meg, akivel aztán hónapokon át mindennap több óráig társalgott, írt, olvasott, többnyire történeti, de egyéb munkákat is. Mikor az udvar 1867-ben Schönbrunnba költözött, ő felsége oda is magával vitte és Falk a délutáni órákat rendesen ott töltötte.

A Poroszországgal folytatott hadjárat után a helyreállított alkotmány új viszonyokat létesített a hazában és új embereket hívott a magyar közélet élére. A sajtó, a cenzúra nyűgéből kiszabadulva, szintén gyökeres átalakuláson ment át. S kivált a Pester Lloydnak hivatása immár az lett, hogy Ausztriával és a külfölddel szemben, a szuverén magyar állameszme követelményeit és a magyar szellem kultúrképességét képviselje. E megváltozott hivatás a lap szellemének gyökeres átalakulását kívánta s Wahrmann Mór, hajdani iskolatársa, megnyerte őt a lap számára s december 20-án húsz évi távollét után visszatért Pestre és 22-én átvette a Pester Lloyd szellemi vezetését, beköszöntőjében, mely tollának egyik remeke, kifejtve programját. 1892-ben szerkesztésének 25 éves évfordulóját ülték meg a Pester Lloyd munkatársai s Falkot nevezetes egyének díszes albummal tisztelték meg.

A politikusi pályán

1869 elején a Lipótvárosban képviselőjelöltnek léptették fel Wahrmann ellen, de Deák kívánságára ellenfelének engedte át a tért. Nemsokkal később Kőszegen, mely városnak utóbb díszpolgára lett, egyhangúlag választották meg. 1875-ben a budapest-terézvárosi kerületben lépett föl Horn ellen, de a szavazás alatt visszalépett, mert a választók egy része felekezeti kérdést csinált a dologból; rögtön utána megválasztatott keszthelyi képviselővé és e kerületet képviselte 1884-ig. Ekkor a választások alkalmával Nagykanizsán kisebbségben maradt, de győzött szűkebb választás alkalmával Aradon, melyet 1892-ig képviselt és egy Eötvösről «Apróságok egy nagy ember életéről» cím alatt tartott felolvasása alkalmából az ottani Kölcsey-egyesület dísztagjává választották. Ez évben Fejérváry Géza báró letévén a budapesti I. kerület mandátumát, helyébe itt Falk került. Mint képviselő, híve volt a Deák-pártnak, majd a Szabadelvű Párthoz tartozott; tagja volt több ízben a bankügyi bizottságnak és a horvát ügyben kiküldött regnikoláris bizottságnak. Szintúgy elnöke volt a közgazdasági bizottságnak s több évig mint a külügyi albizottság előadója szerepelt. Egészen 1905-ig maradt képviselő, ekkor az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására visszavonult a közélettől.

A hírlapírók nyugdíjintézete megalakulásakor őt választotta meg elnökének; az Otthon írók s hírlapírók körének tiszteletbeli elnöke; a lipótvárosi kaszinó elnöke, a kassa-oderbergi vasút igazgatóságának, a budapesti városi villamos vasúttársaság alelnöke; az angol-osztrák bank és a Pesti könyvnyomda részvény-társaság igazgatósági tagja, a Lloyd-társaság titkára, a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület és a Pannonia viszontbiztosító intézet felügyelő-bizottságának is tagja volt. Falk még bécsi működése alatt itthon igen népszerűvé vált, igy lett Szeged szabad királyi város tiszteletbeli főjegyzőjévé, Csongrád- és Zemplén megyék hatóságainak tiszteletbeli tagjává stb.

Falk Miksa sírja Budapesten. Fiumei úti Nemzeti Sírkert: 29/3-1-13.

Munkássága

Magyarországon az Ungar című lapnál dolgozott, majd rövid időn belül Bécsbe távozott. Kezdetben az Oesterreichische Zeitungnál foglalkoztatták, majd a lap betiltását követően a Wanderer című lap munkatársa lett. Magyarországon megjelenő lapokban, főként a Pesti Naplóban jelentek meg írásai, melyekben az abszolutizmust bírálta. Ugyanakkor a bécsi politikát támogató konzervatív cikkeket írt névtelenül a hivatalosnak számító Budapesti Hírlapban. Újságírói tevékenysége ellentmondásos, hiszen egyidejűleg írt a Habsburg-uralom ellen lázító és – a hivatalos sajtóban – császárpárti cikkeket. A Kiegyezés után végleg hazatért és a Pester Lloyd főszerkesztője lett. Ezzel egy időben munkatársa a Politikai Hetilapnak. Cikkeiben sokat foglalkozott nemzetközi kérdésekkel is. 1863-tól Erzsébet királyné (Sissi) magyar nyelvtanára volt. Ezt a funkciót a Habsburg-ház elismerésként adta addigi jó szolgálataiért. Amint sírja fölött elhangzott:

„ha emlegetjük azt a szeretetet, mellyel Erzsébet királyné igaz asszonyi szíve felénk,

magyarok felé fordult, akkor eszünkbe kell hogy jusson, hogy Falk Miksának adatott

ezt a királyi érzést magyarúl megszólaltatni.”''

Családja

Neje Schindler Klementina volt, akivel 54 évig élt házasságban, három hónappal férje előtt hunyt el. Egyes, hivatalos dokumentumokkal alá nem támasztott információk szerint Peter Falk, amerikai színész és filmproducer dédapja.

Főbb művei

• Széchenyi István gróf kora (Pest, 1868)
• Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála (Budapest, 1884)
• Erzsébet királynéról (Budapest, 1898)
• Kor- és jellemrajzok (Budapest, 1902)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 459–460. o.  
• OSZK gyászjelentések

Irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Falk Miksa témájú médiaállományokat.

• Gaál Jenő: Falk Miksa (Emlékbeszédek, XIV. Budapest, 1909)
• Angyal Dávid: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése (Budapest, 1925)

Külső hivatkozás

• Falk Miksa: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála (MEK)

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Falk Miksa témában.