Kecskeméthy Aurél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kecskeméthy Aurél
Született 1827. április 27.
Buda
Elhunyt 1877. április 19. (49 évesen)
Budapest
Foglalkozása ügyvéd,
újságíró

Kecskeméthy Aurél (Buda, 1827. április 27.Budapest, 1877. április 19.) ügyvéd, újságíró.

Pályája[szerkesztés]

Vácon és a pesti egyetemen végezte tanulmányait. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten ügyvédsegédként működött. Hírlapírói pályáját 1850-ben kezdte a hivatalos Magyar Hirlapnál. Röpirata: Magyarország öszpontosítása Ausztriában (1851) fölkeltette a bécsi kormány figyelmét, és 1854-ben a belügyminiszterium sajtóhivatalában nyert alkalmazást. Ebben az állásában sokat használt a zaklatott magyar íróknak. 1857-ben barátja, Török János révén ismeretségbe került Széchenyi Istvánnal és gyakran kijárt hozzá Döblingbe. Ez gyanút keltett ellene; mivel ugyanakkor egy névtelenül megjelent röpiratában az alkotmány visszaállítását sürgette, felfüggesztették hivatalából. Ekkor teljesen az újságírói pályára adta magát és az októberi diploma után átvette a kormány hivatalos lapjának, a Sürgönynek vezetését; azután is több lapot szerkesztett. Jelen volt 1871-ben a Szuezi-csatorna megnyitásánál és utazott 1876-ban Észak-Amerikában.

Nem sok kegyelettel volt a nemzeti eszmények és emlékek iránt, de egyike volt a legszellemesebb vezércikk- és tárcaíróknak; mint stiliszta is az elsők közé tartozott és európai műveltséggel bírt. Stílusát bizonyos cinizmus jellemezte, melyet azonban szeretetreméltó humor enyhített. Utolsó éveiben családi csapások sújtották: felesége és leánya halála. Amerikai útjából betegen tért vissza, hangját teljesen elvesztette. Meleg éghajlat alatt, Meranban keresett üdülést, kevés sikerrel.

Művei[szerkesztés]

  • Első önállóan megjelent munkája: Magyarország összpontosítása Ausztriában. Pest, 1851. – A Bach-rendszer kegyeit kereső röpirat megvetéssel szól a forradalmakról és konzervatív álláspontról jelöli ki Magyarország helyét az osztrák birodalomban.
  • Országgyűlési árny- és fényképek. Pest, 1861. – A szabadságharc után összeülő első magyar országgyűlés ismertebb politikusairól írt gúnyos karcolatok gyűjteménye. Kákay Aranyos álnéven jelent meg.
  • Újabb árny- és fényképek. Pest, 1866. – Humoros tollrajzok a magyar közélet emlegetettebb férfiairól Kákay Aranyos álnévvel.
  • Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála. Pest, 1866. – Értékes forrásmű. A szerzőt Széchenyi Mikesének nevezték kortársai; gyakran látogatta a döblingi intézetben élő legnagyobb magyart, sok szolgálatot tett neki, megnyerte bizalmát.
  • Háromezer tengeri mérföld. Keleti utazás. Pest, 1870.
  • A mi nagy férfiaink. Legújabb fény- és árnyképek. Budapest, 1874. – A műfaj iskolát teremtett. Három évvel később már Ábrányi Kornél is közrebocsátott hasonló országgyűlési alakrajzokat Kákay Aranyos Nr. 2. névvel.
  • Utazás Éjszak-Amerikába. Budapest, 1877. – Korának egyik legjobb magyar útirajza.
  • Kecskeméthy Aurél naplója. Budapest, 1909. – Sajtó alá rendezte Rózsa Miklós.

Források[szerkesztés]