„Giuseppe Tomasi di Lampedusa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
14. sor: | 14. sor: | ||
| díjak= |
| díjak= |
||
| }} |
| }} |
||
''' Giuseppe Tomasi di Lampedusa ''' ([[Palermo]], [[1896]]. [[december 23.]]. – [[Róma]], [[1957]]. [[július 23.]]) olasz író. [[ |
''' Giuseppe Tomasi di Lampedusa ''' ([[Palermo]], [[1896]]. [[december 23.]]. – [[Róma]], [[1957]]. [[július 23.]]) olasz író. [[Posztumusz]] megjelent ''A párduc'' című regényével vált világhírűvé. |
||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
A lap 2012. szeptember 25., 14:11-kori változata
Giuseppe Tomasi di Lampedusa | |
Giuseppe Tomasi di Lampedusa | |
Született | 1896. december 23.[1][2][3][4][5] Palermo[6][7][8] |
Elhunyt | 1957. július 23. (60 évesen)[1][2][3][4][9] Róma[10][7][11] |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | Olasz |
Házastársa | Alexandra Wolff Stomersee[13] |
Foglalkozása | Író |
Iskolái | La Sapienza Egyetem |
Kitüntetései | Strega Prize (1959) |
Halál oka | tüdőrák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Tomasi di Lampedusa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Giuseppe Tomasi di Lampedusa (Palermo, 1896. december 23.. – Róma, 1957. július 23.) olasz író. Posztumusz megjelent A párduc című regényével vált világhírűvé.
Életpályája
Kétgyerekes szicíliai családban született. Nővére 1897-ben meghalt diftériában, és az ez által okozott trauma miatt megállt a fejlődése, s nagyon szoros kötelék alakult ki anyjával. Apjával ezzel szemben kapcsolata hideg volt.
Gyermekként otthon tanította egy tanárnő, valamint anyja és nagyanyja. A francia nyelvet anyjától, nagyanyjától pedig az irodalom szeretetét tanulta.
1911-ben kezdte gimnáziumi tanulmányait Rómában, majd Palermóban folytatta azokat. 1915 –ben ugyancsak Rómában jogi tanulmányokat kezdett, majd még ugyanebben az évben katonai szolgálatba lépett. Részt vett a caporettoi ütközetben, ahol a Monarchia csapatai foglyul ejtették. Magyarországon volt hadifogságban, ahonnan megszökött, és gyalog tért haza Olaszországba. Hadnagyként szerelt le, majd hazatért Szicíliába, ahonnan gyakran utazgatott az anyjával, illetve külföldi irodalmat tanulmányozott.
1925-ben unokatestvérével Genovába utazott, ahol kb. hat hónapig élt és dolgozott a Le opere e i giorni irodalmi folyóiratnak.
1932-ben elvette feleségül a lett Alexandra Wolff Stomerseet, a pszichoanalízis kutatóját, akivel Palermóban éltek együtt, azonban személyiségük különbözősége miatt a nő hamar visszatért Lettországba.
1940-ben egy rövid ideig ismét egyenruhát öltött, majd hazatért, és anyjával Capo d’Orlandoban húzódtak meg. Egy idő után ide menekült volt felesége is.
Anyja 1946-os halála után Tomasi di Lampedusa ismét összeköltözött a feleségével. 1953-ban fiatal értelmiségiekkel kezdett el találkozgatni, és egyiküket, Gioacchino Lanza Tomasit pár év múlva adoptálta.
Tomasi di Lampedusa gyakran vendégeskedett unokatestvérénél, akivel [[1954] –ben elutaztak egy irodalmi konferenciára San Pellegrino Termebe. Itt ismerkedett meg Eugenio Montaléval és Maria Belloncival. Hazatérése után kezdte el írni A párduc c. történelmi regényét, amelyet 1956-ban fejezett be. A regényt sokáig nem vették komolyan a könyvkiadók.
Halála és poszthumusz sikere
1957-ben tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és még abban az évben meghalt. Regényét már csak halála után, 1958-ban adták ki. Egy év alatt negyven kiadást ért meg, és azonnal világsiker lett
Munkássága
- A párduc, 1958.
- Racconti, 1961.
- Lezioni su Stendhal, 1977.
- Invito alle Lettere francesi del Cinquecento, 1979.
- Il mito, la gloria, 1989.
- Letteratura inglese, 1990-1991.
- Viaggio in Europa. Epistolario 1925-1930,
Források
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Archivio Storico Ricordi
- ↑ Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ The Last Leopard, 158
- ↑ LIBRIS, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ The Last Leopard, 63