Giuseppe Tomasi di Lampedusa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Giuseppe Tomasi di Lampedusa
Giuseppe Tomasi di Lampedusa
Giuseppe Tomasi di Lampedusa
Születési név Giuseppe Tomasi di Lampedusa
Született 1896. december 23.
Palermo,  Olasz Királyság
Elhunyt1957. július 23. (60 évesen)
Róma,  Olaszország
Állampolgársága olasz
Nemzetisége olasz
Foglalkozása író
Díjak Strega Prize

Giuseppe Tomasi di Lampedusa az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Tomasi di Lampedusa témájú médiaállományokat.

Giuseppe Tomasi di Lampedusa (Palermo, 1896. december 23.. – Róma, 1957. július 23.) olasz író. Posztumusz megjelent A párduc című regényével vált világhírűvé.

Életpályája[szerkesztés]

Kétgyerekes szicíliai családban született. Nővére 1897-ben meghalt diftériában, és az ez által okozott trauma miatt megállt a fejlődése, s nagyon szoros kötelék alakult ki anyjával. Apjával ezzel szemben kapcsolata hideg volt.

Gyermekként otthon tanította egy tanárnő, valamint anyja és nagyanyja. A francia nyelvet anyjától, nagyanyjától pedig az irodalom szeretetét tanulta.

1911-ben kezdte gimnáziumi tanulmányait Rómában, majd Palermóban folytatta azokat. 1915–ben ugyancsak Rómában jogi tanulmányokat kezdett, majd még ugyanebben az évben katonai szolgálatba lépett. Részt vett a caporettoi ütközetben, ahol a Monarchia csapatai foglyul ejtették. Magyarországon volt hadifogságban, ahonnan megszökött, és gyalog tért haza Olaszországba. Hadnagyként szerelt le, majd hazatért Szicíliába, ahonnan gyakran utazgatott az anyjával, illetve külföldi irodalmat tanulmányozott.

1925-ben unokatestvérével Genovába utazott, ahol kb. hat hónapig élt és dolgozott a Le opere e i giorni irodalmi folyóiratnak.

1932-ben elvette feleségül a lett Alexandra Wolff Stomerseet, a pszichoanalízis kutatóját, akivel Palermóban éltek együtt, azonban személyiségük különbözősége miatt a nő hamar visszatért Lettországba.

1940-ben egy rövid ideig ismét egyenruhát öltött, majd hazatért, és anyjával Capo d’Orlandóban húzódtak meg. Egy idő után ide menekült felesége is.

Anyja 1946-os halála után Tomasi di Lampedusa ismét összeköltözött a feleségével. 1953-ban fiatal értelmiségiekkel kezdett el találkozgatni, és egyiküket, Gioacchino Lanza Tomasit pár év múlva adoptálta.

Tomasi di Lampedusa gyakran vendégeskedett unokatestvérénél, akivel 1954–ben elutaztak egy irodalmi konferenciára San Pellegrino Termebe. Itt ismerkedett meg Eugenio Montaléval és Maria Belloncival. Hazatérése után kezdte el írni A párduc c. történelmi regényét, amelyet 1956-ban fejezett be. A regényt sokáig nem vették komolyan a könyvkiadók.

Halála és posztumusz sikere[szerkesztés]

Tomasi di Lampedusa szobra Santa Margherita di Belice-ben

1957-ben tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és még abban az évben meghalt. A búcsúlevelében arra kérte feleségét és fogadott fiát, hogy mindent tegyenek meg A párduc közzétételéért, de ne a saját költségükön, mert az megaláztatás lenne. Regényét már csak halála után, 1958-ban adták ki. Egy év alatt negyven kiadást ért meg, és azonnal világsiker lett.

Luchino Visconti filmre vitte A párducot, ami elnyerte az 1963-as cannes-i filmfesztivál fődíját.

Munkássága[szerkesztés]

  • A párduc (1958)
  • Racconti (1961)
  • Lezioni su Stendhal (1977)
  • Invito alle Lettere francesi del Cinquecento (1979)
  • Il mito, la gloria (1989)
  • Letteratura inglese (1990-1991)
  • Viaggio in Europa. Epistolario 1925-1930

Magyarul[szerkesztés]

  • A párduc; ford. Füsi József et al., jegyz. Gábor György, előszó Simó Jenő; Magvető, Bp., 1961 (Világkönyvtár)
  • A párduc / Lighea; ford. Füsi József, Gábor György, utószó Szörényi László; Európa, Bp., 1984 (A világirodalom klasszikusai)
  • Lighea; ford., utószó Gábor György / Borsos Miklós szobrai és rézkarcai; fotó Gink Károly; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967

Források[szerkesztés]