„Maksay Albert” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2012. május 18., 19:13-kori változata

Maksay Albert (Sopron, 1897. június 7. – Kolozsvár, 1971. június 22.) erdélyi magyar költő, író, műfordító, teológiai szakíró.

Élete és munkássága

Kolozsváron a Református Kollégiumban érettségizett 1915-ben, tanulmányait az egyetem orvosi karán kezdte, majd a Református Teológián szerzett oklevelet 1920-ban. Egy évig püspöki titkár volt; tanulmányait ezután az Amerikai Egyesült Államok több presbiteriánus teológiáján és a Chicagói Egyetem keleti nyelvészeti karán egészítette ki 1923 és 1925 között, közben a pennsylvaniai szénbányatelep magyar munkásai között volt lelkész. Hazaérkezve a Református Teológián az újszövetségi exegézis tanára volt 1925 és 1959 között, a Kálvinista Világ (1927-28) és a Református Család (1929-44) szerkesztőjeként is dolgozott. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Helikon írói közösségeének, valamint a romániai Pen Club magyar tagozatának tagja, a Károli Gáspár Irodalmi Társaság főtitkára, a második világháború után a Romániai Magyar Írók Szövetségének tagja.

Első írását az Erdélyi Szemle közölte (1920). A Tizenegyek antológiájában (1923) versekkel, az Erdélyi Helikon íróinak antológiájában Szemek egy gyöngysorból c. dániai útinaplójával (1934) szerepel. A Kecskeméthy István-emlékkönyv (1934) a Szentírás eredeti nyelvéről szóló tanulmányát közli, szövegírója a Kuthy Sándor szerkesztette Kolozsvár c. városkalauznak (Kolozsvár, 1935), az Erdélyi csillagok (Kolozsvár, 1936) c. gyűjteményben Kőrösi Csoma Sándorról szóló esszéjével szerepel. Egy írói rajza Kolozsvárról a Séta bölcsőhelyem körül (Budapest, 1940) c. kötetben jelent meg, rövidprózai írással vesz részt a Huszonhat elbeszélő válogatott novellája (1948) c. kötetben. Műfordítóként túlnyomórészt angol és amerikai költőket tolmácsolt, elsőnek mutatta be Erdélyben a néger lírát.

Mint egyházi író Imre Lajossal együtt valláskönyvet állított össze az elemi iskolák I. és II. osztályos református növendékei számára (Kolozsvár, 1929), Az exegezis problémái (Kolozsvár, 1931) c. szaktanulmánya a ref. teológiai tudományok dolgozat-sorozatában jelent meg. A Református Szemlében sorozatosan közölte A zsidókhoz írt levél magyarázatát (1953-56), itt ismertette a qumráni leleteket (1957) s adta közre A Kánon kialakulása (1965) és A Hegyi beszéd törvényértelmezése (1966) c. tanulmányait.

Az Erdélyi Szemle, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, Az Út, a Kiáltó Szó, a Református Szemle és az Utunk munkatársa, vallásos cikkei jelentek meg az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja és több amerikai egyházi folyóirat hasábjain.

Művei

A csend dalai (versek, Torda, 1927)
Idegen partok (úti képek, Kolozsvár, 1935)
Kőrösi Csoma Sándor tibettudományi munkássága nyelvészeti és vallástudományi szempontból (különlenyomat az Erdélyi Múzeum-Egyesület 13. vándorgyűlésének emlékkönyvéből, Kolozsvár, 1935)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0

További információk

Reményik Sándor. „A csend dalai. Maksay Albert verseskötete”. Pásztortűz (1927/7).
Reischel Artúr. „Maksay Albert, Idegen partok”. Erdélyi Helikon (1935/7).
Dávid Gyula. „Búcsúbeszéd dr. Maksay Albert teológiai professzor temetésén”. Református Szemle (1971/4).
Fülöp G. Dénes. „Maksay Albert, a walkerburgi tanító”. Korunk (1971/10).

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 Első írását az [[Erdélyi Szemle]] közölte (1920). A ''Tizenegyek'' antológiájában (1923) versekkel, az [[Erdélyi Helikon]] íróinak antológiájában ''Szemek egy gyöngysorból'' c. [[dánia]]i útinaplójával (1934) szerepel. A [[Kecskeméthy István]]-emlékkönyv (1934) a [[Biblia|Szentírás]] eredeti nyelvéről szóló tanulmányát közli, szövegírója a [[Kuthy Sándor (költő)|Kuthy Sándor]] szerkesztette ''Kolozsvár'' c. városkalauznak (Kolozsvár, 1935), az ''Erdélyi csillagok'' (Kolozsvár, 1936) c. gyűjteményben Kőrösi Csoma Sándorról szóló esszéjével szerepel. Egy írói rajza [[Kolozsvár]]ról a ''Séta bölcsőhelyem körül'' (Budapest, 1940) c. kötetben jelent meg, rövidprózai írással vesz részt a ''Huszonhat elbeszélő válogatott novellája'' (1948) c. kötetben. Műfordítóként túlnyomórészt angol és amerikai költőket tolmácsolt, elsőnek mutatta be Erdélyben a néger lírát.
-Mint egyházi író [[Imre Lajos]]sal együtt valláskönyvet állított össze az elemi iskolák I. és II. osztályos református növendékei számára (Kolozsvár, 1929), ''Az exegezis problémái'' (Kolozsvár, 1931) c. szaktanulmánya a ref. teológiai tudományok dolgozat-sorozatában jelent meg. A [[Református Szemle|Református Szemlében]] sorozatosan közölte ''A zsidókhoz írt levél magyarázatá''t (1953-56), itt ismertette a qumráni leleteket (1957) s adta közre ''A Kánon kialakulása'' (1965) és ''A Hegyi beszéd törvényértelmezése'' (1966) c. tanulmányait.
+Mint egyházi író [[Imre Lajos (neveléstudós)|Imre Lajossal]] együtt valláskönyvet állított össze az elemi iskolák I. és II. osztályos református növendékei számára (Kolozsvár, 1929), ''Az exegezis problémái'' (Kolozsvár, 1931) c. szaktanulmánya a ref. teológiai tudományok dolgozat-sorozatában jelent meg. A [[Református Szemle|Református Szemlében]] sorozatosan közölte ''A zsidókhoz írt levél magyarázatá''t (1953-56), itt ismertette a qumráni leleteket (1957) s adta közre ''A Kánon kialakulása'' (1965) és ''A Hegyi beszéd törvényértelmezése'' (1966) c. tanulmányait.
 Az [[Erdélyi Szemle]], a [[Pásztortűz]], az [[Erdélyi Helikon]], [[Az Út]], a [[Kiáltó Szó (folyóirat)|Kiáltó Szó]], a [[Református Szemle]] és az [[Utunk]] munkatársa, vallásos cikkei jelentek meg az [[Amerikai Magyar Reformátusok Lapja]] és több amerikai egyházi folyóirat hasábjain.