„B. Nagy Margit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Imreh István (történész)| |
egyért2 |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|a művészettörténészről|Nagy Margit (egyértelműsítő lap)}} |
|||
'''B. Nagy Margit''', Benkőné ([[Gyoma]], [[1928]]. [[május 4.]] |
'''B. Nagy Margit''', Benkőné ([[Gyoma]], [[1928]]. [[május 4.]] – [[Budapest]], [[2007]]. [[március 4.]]) magyar művészettörténész. Férje, [[Benkő Samu]] művelődéstörténész. |
||
== Életútja == |
== Életútja == |
A lap 2011. március 15., 18:52-kori változata
B. Nagy Margit, Benkőné (Gyoma, 1928. május 4. – Budapest, 2007. március 4.) magyar művészettörténész. Férje, Benkő Samu művelődéstörténész.
Életútja
Középiskolát Kecskeméten és Marosvásárhelyt végzett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója (1946-50), majd tanársegédje (1950-52). Az egyetemről való eltávolítása után a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatójaként került az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egykori, az Akadémiai Fiók kezelésébe került levéltárába, nyugalomba vonulásáig kutatója, majd főkutatója a kolozsvári Akadémiai Fiók Történeti és Régészeti Intézetének.
Munkássága
Első cikkét Vajdahunyad váráról az Utunk (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a bethlenszentmiklósi kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a kolozsvári Bánffy-palota és a hadadi Wesselényi-kastély barokk építkezéseit (Studii şi Cercetări de Istoria Artei 1966/1 és 1967/2), mutatatta be Kolozsvár XIX. század eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a klasszicizmus és a romantika kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).
A székelykapu eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, Jakó Zsigmond így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."
Művei
- Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970);
- Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973);
- Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978).
- Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest. (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)
Emlékezete
Stílusok, művek, mesterek, Erdély művészete : 1690-1848 címmel 2009-ben marosvásárhelyi Kultúrpalotában B. Nagy Margit művészettörténész tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek erdélyi és magyarországi művészettörténészek.[1]
Irodalom
- Szőcs István: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. Igaz Szó, 1970/10.
- Debreczeni László: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Utunk, 1970/43;
- Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. Utunk, 1974/3.
- Entz Géza: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
- Balogh Edgár: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
- Komlovszki Tibor: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
- Balogh Ferenc: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
- Imreh István: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
- Jakó Zsigmond: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.