„Paleogén” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: eu:Paleogeno |
a linkjavítás AWB |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
{{nincs forrás}} |
||
[[Fájl:Uertknit.jpg|bélyegkép|jobbra| [[Eocén]] ősorrszarvú, az [[uintatherium]].]] |
[[Fájl:Uertknit.jpg|bélyegkép|jobbra| [[Eocén]] ősorrszarvú, az [[uintatherium]].]] |
||
A '''paleogén''' [[ |
A '''paleogén''' [[földtörténet]]i [[időszak (földtörténet)|időszak]], amely 65,5 (± 0,3) millió évvel ([[mya (időegység)|mya]]) ezelőtt kezdődött és 23,03 (± 0,05) millió évvel ezelőtt zárult le. A paleogént a [[neogén]] időszak követte, amely ma is tart. |
||
A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az [[emlősök]] nagy változatossága, miután a paleogént megelőző [[Kréta (kor)|kréta]] kor végén tömegesen [[Kréta-tercier esemény|haltak ki]] többek közt a szárazföldi élőhelyeket korábban uraló [[hüllők|hüllő]] fajok, népszerű nevükön a [[dinoszauruszok]]. |
A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az [[emlősök]] nagy változatossága, miután a paleogént megelőző [[Kréta (kor)|kréta]] kor végén tömegesen [[Kréta-tercier esemény|haltak ki]] többek közt a szárazföldi élőhelyeket korábban uraló [[hüllők|hüllő]] fajok, népszerű nevükön a [[dinoszauruszok]]. |
||
A lap 2010. szeptember 14., 22:24-kori változata
| Paleogén (66 – 23,03 millió évvel ezelőtt) | |||||
| Fájl:Paleogene-EoceneGlobal.jpg | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
| O2 | 26 %[1] – a mai szint 130 %-a | ||||
| CO2 | 500 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 2-szerese | ||||
| Hőmérséklet | 18 °C[3] – 4 °C-kal tér el a mai szinttől | ||||
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A paleogén földtörténeti időszak, amely 65,5 (± 0,3) millió évvel (mya) ezelőtt kezdődött és 23,03 (± 0,05) millió évvel ezelőtt zárult le. A paleogént a neogén időszak követte, amely ma is tart.
A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az emlősök nagy változatossága, miután a paleogént megelőző kréta kor végén tömegesen haltak ki többek közt a szárazföldi élőhelyeket korábban uraló hüllő fajok, népszerű nevükön a dinoszauruszok.
Felosztása
A paleogén a következő korokra bontható tovább:
- Paleocén (65,5 ± 0,3 mya – 55,8 ± 0,2 mya)
- Eocén (55,8 ± 0,2 mya – 33,9 ± 0,1 mya)
- Oligocén (33,9 ± 0,1 mya 23,03 ± 0,05 mya)
A neogén időszakon belül a miocén kor követte a paleogén utolsó korát.
Régebbi felosztás
A paleogént néha kora harmadidőszak (kora harmadkor), vagy alsó harmadidőszak, a neogént felső harmadidőszak néven is emlegetik. Ez egy korábbi felosztást tükröz, amely harmadidőszak alatt a mai felosztás szerinti paleogént és a neogén jórészét értette, a pleisztocén és a holocén (jelenkor) korszakok pedig a negyedidőszak részeiként szerepeltek. A tudósok ezt a régebbi felosztást többnyire már nem használják, mivel a paleogén-neogén felosztásban az időszakok hosszúságban jobban összemérhetők a korábbi földtörténeti korokkal.
Kontinensek
A paleogén során már létrejöttek a mai kontinentális és kisebb szárazföldtömbök, bár még más formációban és pozícióban mint ma.
Éghajlat
A korszak során összességében az éghajlat némileg lehűlt és Észak-Amerikában visszavonultak a beltengerek. A lehűlést megelőzően, a paleogén első negyedében történt azonban a bolygó egyik leggyorsabb globális felmelegedése, amely a paleocén-eocén hőmérsékleti csúcshoz vezetett és jelentős változásokat okozott a tengeri élővilágban. (E hullám felgyorsulása képezi a paleocén és az eocén határát.)
Élővilág
Az emlősök közül sok faj nagyméretűvé vált, a szárazföldön elfoglalva az óriás őshüllők helyét, mások egyéb szárazföldi, vízi és légi élőhelyekre specializálódtak. Ebben a korszakban vették fel a maival jórészt megegyező alakjukat a madarak fajai.
A paleocén-eocén felmelegedés felborította az óceánok és a légkör áramlási rendszereit, ami a szárazföldön segítette az emlősök specializálódását, a mélytengerekben pedig a fenéklakó foraminiforák számos fajának kihalásához vezetett.
