„Rend (feudalizmus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: no:Stand |
a kisebb formai javítások |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
A '''rendiség''' az ezen csoportok elkülönülésén alapuló [[középkor]]i és több helyen a késő [[újkor]]ig fennmaradó társadalmi berendezkedés,<ref name = "kislexikon.hu rendiség">{{cite web| title = A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n| url = http://www.kislexikon.hu/rendiseg.html | accessdate = 2009-09-11}}</ref> valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,<ref name = "kislexikon.hu rendiség"/> majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az [[abszolutizmus]]nak vagy az [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiának]]. |
A '''rendiség''' az ezen csoportok elkülönülésén alapuló [[középkor]]i és több helyen a késő [[újkor]]ig fennmaradó társadalmi berendezkedés,<ref name = "kislexikon.hu rendiség">{{cite web| title = A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n| url = http://www.kislexikon.hu/rendiseg.html | accessdate = 2009-09-11}}</ref> valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,<ref name = "kislexikon.hu rendiség"/> majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az [[abszolutizmus]]nak vagy az [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiának]]. |
||
==A rendek tagjai== |
== A rendek tagjai == |
||
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a [[kaszt]] fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai [[identitástudat]]tal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul. |
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a [[kaszt]] fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai [[identitástudat]]tal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul. |
||
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, [[tulajdonjog]], adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.<ref name = "BH rend">{{cite book |title= Britannica Hungarica |year= 2005 |chapter = "rend" }}</ref> Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint [[II. András magyar király]] a szerviensek jogait az [[Aranybulla|Aranybullában]] vagy [[Földnélküli János]] a nemesi jogokat a [[Magna Charta Libertatum]]ban).<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61}} ill. {{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 67}}</ref> |
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, [[tulajdonjog]], adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.<ref name = "BH rend">{{cite book |title= Britannica Hungarica |year= 2005 |chapter = "rend" }}</ref> Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint [[II. András magyar király]] a szerviensek jogait az [[Aranybulla|Aranybullában]] vagy [[Földnélküli János]] a nemesi jogokat a [[Magna Charta Libertatum]]ban).<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61}} ill. {{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 67}}</ref> |
||
===A nemesség=== |
=== A nemesség === |
||
{{ |
{{Bővebben|Nemesség}} |
||
[[Fájl:HunedorIoan1453.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Hunyadi János]] címere]] |
[[Fájl:HunedorIoan1453.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Hunyadi János]] címere]] |
||
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe [[nemesi oklevél]] igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi [[címer]], aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt [[hűbérbirtok]] adományozása, amely a [[feudalizmus|feudalista államrend]] alapját képezte. A [[Kora újkori magyar történelem|kora újkori Magyarországon]] azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt. |
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe [[nemesi oklevél]] igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi [[címer]], aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt [[hűbérbirtok]] adományozása, amely a [[feudalizmus|feudalista államrend]] alapját képezte. A [[Kora újkori magyar történelem|kora újkori Magyarországon]] azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt. |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
A nemesség nem minden országban alkotott egységes rendet, Angliában és a kora újkori Magyarországon például a fő- és a köznemesség külön rendet alkotott. |
A nemesség nem minden országban alkotott egységes rendet, Angliában és a kora újkori Magyarországon például a fő- és a köznemesség külön rendet alkotott. |
||
===A papság=== |
=== A papság === |
||
{{ |
{{Bővebben|Egyházi rend}} |
||
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe [[szentség]]nek számított. Ennek a kiszolgáltatása a [[püspök]] jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a [[szimónia]] virágzását, majd a [[Reneszánsz]] idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték. |
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe [[szentség]]nek számított. Ennek a kiszolgáltatása a [[püspök]] jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a [[szimónia]] virágzását, majd a [[Reneszánsz]] idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték. |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,<ref>Magyarországon [[I. István magyar király|I. István]] II. törvénykönyve mondta ki (lásd. pl. {{cite book|title = Történelem V.| last = Száray pages= 37}})</ref> ők azonban adómentesek voltak. A [[klérus]] fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett. |
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,<ref>Magyarországon [[I. István magyar király|I. István]] II. törvénykönyve mondta ki (lásd. pl. {{cite book|title = Történelem V.| last = Száray pages= 37}})</ref> ők azonban adómentesek voltak. A [[klérus]] fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett. |
||
===A harmadik rend=== |
=== A harmadik rend === |
||
{{ |
{{Bővebben|Polgárság}} |
||
Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon [[szabad királyi város]]ok) lakosai tartozhattak bele, a [[mezőváros]]oké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, [[napszámos]]ok illetve a [[céh]]eken kívüli [[kontár]]ok nem tartoztak közéjük. |
Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon [[szabad királyi város]]ok) lakosai tartozhattak bele, a [[mezőváros]]oké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, [[napszámos]]ok illetve a [[céh]]eken kívüli [[kontár]]ok nem tartoztak közéjük. |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia [[rendi gyűlés]]eken születő döntéseket.<ref group="jegyzet">A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.</ref> |
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia [[rendi gyűlés]]eken születő döntéseket.<ref group="jegyzet">A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.</ref> |
||
==A rendiség kialakulása== |
== A rendiség kialakulása == |
||
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai. |
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai. |
||
48. sor: | 48. sor: | ||
Ezzel megnyílt az út a főnemesség és a papság hatalmának korlátok közé szorításához, aminek az intézményi keretét a [[rendi gyűlés]]ek teremtették meg. |
Ezzel megnyílt az út a főnemesség és a papság hatalmának korlátok közé szorításához, aminek az intézményi keretét a [[rendi gyűlés]]ek teremtették meg. |
||
===Rendi fejlődés Magyarországon=== |
=== Rendi fejlődés Magyarországon === |
||
{{lásd még|Aranybulla|Hármaskönyv|Áprilisi törvények}} |
{{lásd még|Aranybulla|Hármaskönyv|Áprilisi törvények}} |
||
Magyarországon a [[13. század]]ig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban [[II. András magyar király|II. András]] birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen [[szerviensek]] [[1222]]-ben az [[Aranybulla]] kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.<ref name = "Száray V. 61-62">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61-62}}</ref><ref>{{cite web| title = Az aranybulla szövege| url = http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=1&f=504&s=0|accessdate = 2009-09-11}}</ref> Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak ([[szolgabíró]]k). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla [[1231]]-es megújítása és az egy évvel későbbi [[Kehidai oklevél]]. |
Magyarországon a [[13. század]]ig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban [[II. András magyar király|II. András]] birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen [[szerviensek]] [[1222]]-ben az [[Aranybulla]] kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.<ref name = "Száray V. 61-62">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61-62}}</ref><ref>{{cite web| title = Az aranybulla szövege| url = http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=1&f=504&s=0|accessdate = 2009-09-11}}</ref> Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak ([[szolgabíró]]k). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla [[1231]]-es megújítása és az egy évvel későbbi [[Kehidai oklevél]]. |
||
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:<ref name = "Száray V. 61-62"/> |
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:<ref name = "Száray V. 61-62"/> |
||
*Adómentesség |
* Adómentesség |
||
*Bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el. |
* Bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el. |
||
*[[végrendelet|Végrendelkezés]] joga |
* [[végrendelet|Végrendelkezés]] joga |
||
*Birtokán a nemes parancsol, engedélye nélkül a király sem szállhat meg ott. |
* Birtokán a nemes parancsol, engedélye nélkül a király sem szállhat meg ott. |
||
*Csak a király vagy a [[nádor]] ítélkezhet felettük. |
* Csak a király vagy a [[nádor]] ítélkezhet felettük. |
||
*[[nemesi felkelés|Kötelesek hadba vonulni]] az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére. |
* [[nemesi felkelés|Kötelesek hadba vonulni]] az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére. |
||
A szervienseket [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] [[1267]]-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.<ref name = "Száray V. 72-73">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 72-73}}</ref> |
A szervienseket [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] [[1267]]-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.<ref name = "Száray V. 72-73">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 72-73}}</ref> |
||
69. sor: | 69. sor: | ||
Magyarországon a [[15. század]] végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek [[1848]]-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:<ref name = "BH rend"/> |
Magyarországon a [[15. század]] végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek [[1848]]-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:<ref name = "BH rend"/> |
||
*a főnemesség |
* a főnemesség |
||
*a köznemesség |
* a köznemesség |
||
*a papság |
* a papság |
||
*a polgárság |
* a polgárság |
||
A magyarországi rendi berendezkedést az 1848-ban elfogadott [[áprilisi törvények]] nagyrészt<ref group="jegyzet">A főrendek közvetlen részvétele az országgyűlésen például továbbra is megmaradt.</ref> felszámolták. |
A magyarországi rendi berendezkedést az 1848-ban elfogadott [[áprilisi törvények]] nagyrészt<ref group="jegyzet">A főrendek közvetlen részvétele az országgyűlésen például továbbra is megmaradt.</ref> felszámolták. |
||
===Rendi fejlődés Angliában=== |
=== Rendi fejlődés Angliában === |
||
A főnemesség 1215-ben a Magna Carta Libertatum (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király - megsértve a chartát - önkényesen adót vetett ki, a főnemeség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak amikor pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította kialakult a rendi monarchia. |
A főnemesség 1215-ben a Magna Carta Libertatum (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király - megsértve a chartát - önkényesen adót vetett ki, a főnemeség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak amikor pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította kialakult a rendi monarchia. |
||
===Rendi fejlődés Franciaországban=== |
=== Rendi fejlődés Franciaországban === |
||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
===Rendi fejlődés a Német-Római Birodalomban=== |
=== Rendi fejlődés a Német-Római Birodalomban === |
||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
==A rendi állam intézményei== |
== A rendi állam intézményei == |
||
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.<ref name = "BH rend"/> |
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.<ref name = "BH rend"/> |
||
===Törvényhozás - a rendi gyűlés=== |
=== Törvényhozás - a rendi gyűlés === |
||
{{ |
{{Bővebben|Rendi gyűlés}} |
||
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.<ref name = "BH rend"/> |
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.<ref name = "BH rend"/> |
||
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például [[Lengyelország]]ban,<ref>{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}</ref> a [[Német-Római Birodalom]]ban, a spanyol államokban<ref>{{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = Anderle | pages = 56 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}}</ref> vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a [[Horvátország|horvát]] [[szábor]]. |
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például [[Lengyelország]]ban,<ref>{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}</ref> a [[Német-Római Birodalom]]ban, a spanyol államokban<ref>{{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = Anderle | pages = 56 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}}</ref> vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a [[Horvátország|horvát]] [[szábor]]. |
||
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban ({{cite web| title=Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián| url =http://en.wikipedia.org/wiki/Riksdag_of_the_Estates}}) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam [[cortes]]ében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd {{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = Anderle | pages = 47 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}})</ref> |
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban ({{cite web| title=Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián| url =http://en.wikipedia.org/wiki/Riksdag_of_the_Estates}}) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam [[cortes]]ében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd {{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = Anderle | pages = 47 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}})</ref> |
||
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon [[felsőtábla]]) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott [[főrend]]ek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon [[alsótábla]]) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel [[szejm]]ben ({{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}),</ref> |
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon [[felsőtábla]]) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott [[főrend]]ek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon [[alsótábla]]) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel [[szejm]]ben ({{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}),</ref> |
||
99. sor: | 99. sor: | ||
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.<ref>{{cite web| title = Rendiség a német Wikipedián | url = http://de.wikipedia.org/wiki/Ständeordnung#Regionale_Besonderheiten|language= német }}</ref> |
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.<ref>{{cite web| title = Rendiség a német Wikipedián | url = http://de.wikipedia.org/wiki/Ständeordnung#Regionale_Besonderheiten|language= német }}</ref> |
||
===Végrehajtás=== |
=== Végrehajtás === |
||
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,<ref name = "BH rend"/> csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető [[alispán]]t azonban a 15. századtól - a rendi állam magyarországi létrejöttétől - a megyei rendek választották.<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 127}}</ref> |
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,<ref name = "BH rend"/> csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető [[alispán]]t azonban a 15. századtól - a rendi állam magyarországi létrejöttétől - a megyei rendek választották.<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 127}}</ref> |
||
===Igazságszolgáltatás=== |
=== Igazságszolgáltatás === |
||
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz. |
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz. |
||
==Lásd még== |
== Lásd még == |
||
*[[Feudalizmus]] |
* [[Feudalizmus]] |
||
*[[Alkotmányos monarchia]] |
* [[Alkotmányos monarchia]] |
||
*[[Abszolút monarchia]] |
* [[Abszolút monarchia]] |
||
{{portál|középkor||politika}} |
{{portál|középkor||politika}} |
||
==Hivatkozások== |
== Hivatkozások == |
||
===Jegyzetek=== |
=== Jegyzetek === |
||
<references group = "jegyzet"/> |
<references group = "jegyzet"/> |
||
===Források=== |
=== Források === |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
==Irodalom== |
== Irodalom == |
||
*{{cite book|title = Történelem IV. - A középkor| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2262 2| pages= }} |
* {{cite book|title = Történelem IV. - A középkor| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2262 2| pages= }} |
||
*{{cite book|title = Történelem V. - Magyar történet a kezdetektől 1490-ig| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2263 0| pages= }} |
* {{cite book|title = Történelem V. - Magyar történet a kezdetektől 1490-ig| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2263 0| pages= }} |
||
*{{cite book|editor= Halász György, Széky János|encyclopedia= |title= Britannica Hungarica Világenciklopédia|edition= elektronikus kiadás |year= 2005 |publisher= J.I.T. LEXIKON|location= Budapest}} |
* {{cite book|editor= Halász György, Széky János|encyclopedia= |title= Britannica Hungarica Világenciklopédia|edition= elektronikus kiadás |year= 2005 |publisher= J.I.T. LEXIKON|location= Budapest}} |
||
[[Kategória:Feudalizmus]] |
[[Kategória:Feudalizmus]] |
A lap 2010. szeptember 4., 01:48-kori változata
Rendnek nevezi a történetírás az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.[1] A különböző államokban az eltérő adottságok, társadalmi fejlődés következtében eltérő rendek alakultak ki, azonban általában elkülönült a polgárság,[jegyzet 1] a nemesség és az egyházi hivatalnokok rétege, utóbbi kettő körében pedig eltérő jogokat élveztek az uralkodónak közvetlenül alárendelt előkelőségek és az alacsonyabb rangú kiváltságosak. Bár külön társadalmi réteget alkottak, és a legtöbb középkori európai államban jelentős tömegek tartoztak hozzá, nem szokás rendnek tekinteni a jobbágyságot, sem a rabszolgák szűkebb rétegét.
A rendiség az ezen csoportok elkülönülésén alapuló középkori és több helyen a késő újkorig fennmaradó társadalmi berendezkedés,[2] valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,[2] majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az abszolutizmusnak vagy az alkotmányos monarchiának.
A rendek tagjai
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a kaszt fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai identitástudattal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul.
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, tulajdonjog, adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.[3] Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint II. András magyar király a szerviensek jogait az Aranybullában vagy Földnélküli János a nemesi jogokat a Magna Charta Libertatumban).[4]
A nemesség
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe nemesi oklevél igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi címer, aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt hűbérbirtok adományozása, amely a feudalista államrend alapját képezte. A kora újkori Magyarországon azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt.
A nemesség gazdasági bázisát hűbérbirtokán úrbéri szolgálatra kötelezett jobbágyai alkották, akik termésük egy részét adóként befizették (kilenced), és a nemes munkára kötelezhette őket (robot). A nemes emellett jobbágyai bírája is volt. A rend feladata az ország védelme (nemesi felkelés) és az uralkodó szolgálata volt (ez testesül meg a 18. századi „nemesség kötelez” mondásban is), előbbi azonban a központi hatalom meggyöngülésekor a katonaság bizonytalan forrásává vált, és különösen a hivatásos hadseregek elterjedésével háttérbe szorult.
A nemesség nem minden országban alkotott egységes rendet, Angliában és a kora újkori Magyarországon például a fő- és a köznemesség külön rendet alkotott.
A papság
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe szentségnek számított. Ennek a kiszolgáltatása a püspök jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a szimónia virágzását, majd a Reneszánsz idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték.
A római katolikus papok szerepe a kezdetektől igen jelentős volt a középkori európai államok kialakulásában és igazgatásában, ezért az uralkodók az évszázadok során jelentős birtokadományokkal gazdagították az egyházat. Ezeken a területeken a főpapok ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a világi földbirtokosok, jogosultak voltak a dézsma beszedésére, a robot és egyéb úrbéres szolgáltatásokat követelhettek meg a jobbágyoktól, ítélkezhettek.
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,[5] ők azonban adómentesek voltak. A klérus fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett.
A harmadik rend
Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon szabad királyi városok) lakosai tartozhattak bele, a mezővárosoké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, napszámosok illetve a céheken kívüli kontárok nem tartoztak közéjük.
A polgárságba bekerülhettek a vagyonosodó városi lakosok illetve (bevándorlás után) a jobbágyok is. Települések városi rangra emelése is hozzájárult a polgári rend bővüléséhez. A papi és a nemesi rendből nem lehetett átkerülni a polgárságba.
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia rendi gyűléseken születő döntéseket.[jegyzet 2]
A rendiség kialakulása
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai.
A Római Birodalom bukását követően Nyugat- és Dél-Európa társadalmilag igen sokszínű volt. A volt római társadalom maradványai megmaradtak a Mediterráneumban és Nyugat-Európa romanizált területein (főként a korábbi Galliában és Hispániában). Ennek jelentősebb csoportjai a latifundiumok tulajdonosai, a földeken dolgozó elnyomott népesség (főként colonusok, erre a korra a rabszolgatartás erősen visszaszorult) és az egyház hivatalnokai voltak.[jegyzet 3][6] Ezzel párhuzamosan működött kezdetben az Észak-, Közép- és Kelet-Európa területéről bevándorolt germán népek törzsi társadalma, melyben a hódítás során szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása és a fejlettebb társadalommal való érintkezés hatására megindult a szabadok differenciálódása.[6]
A kétféle rendszer az együttélés során fokozatosan összeolvadt. A colonusokból, rabszolgákból és lecsúszott szabad germánokból kialakult a jobbágyság, a római arisztokrácia és a befolyásos germán harcosok rétegének összeolvadásából keletkezett a középkor földbirtokos rétege, a nemesség.[6] A korszakban az egyház volt a kultúra letéteményese, írástudó szakemberei és az egyházi hierarchia nagy segítséget nyújtott a közigazgatás megszervezésében.[jegyzet 4][7]
A középkor első évszázadaiban a hatalom alapját a hűbéri kötelékek képezték, amit a nagybirtokosok (különösen a későbbi Franciaország és a Német-Római Birodalom területén) gyakran megtagadtak, és szembefordultak a királlyal. A 12. századtól fellendülő gazdaság hatására azonban megerősödtek a kisnemesek, elindult a városok kialakulása,[8] és ezen folyamatokkal együtt a királyoknak is új bevételi forrásuk keletkezett a bányászat és a kereskedelem megadóztatásából, valamint a pénzverés monopolizálásából (összefoglalóan regálé). Ekkor kezdett nagyobb területeken kialakulni a polgárság, a földbirtokkal nem rendelkező, de személyében szabad kézművesek és kereskedők rétege.[8]
Ezzel párhuzamosan elterjedt az a nézet, hogy az országlakosok az ország érdekében rákényszeríthetik akaratukat az uralkodóra.[8] A főnemesség után az újonnan felemelkedett rétegek beleszólást követeltek az állam irányításába, cserébe támogatták a központi hatalmat, amely ezeket a jogokat garantálta számukra.
Ezzel megnyílt az út a főnemesség és a papság hatalmának korlátok közé szorításához, aminek az intézményi keretét a rendi gyűlések teremtették meg.
Rendi fejlődés Magyarországon
Magyarországon a 13. századig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban II. András birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen szerviensek 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.[9][10] Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak (szolgabírók). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla 1231-es megújítása és az egy évvel későbbi Kehidai oklevél.
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:[9]
- Adómentesség
- Bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el.
- Végrendelkezés joga
- Birtokán a nemes parancsol, engedélye nélkül a király sem szállhat meg ott.
- Csak a király vagy a nádor ítélkezhet felettük.
- Kötelesek hadba vonulni az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére.
A szervienseket IV. Béla 1267-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.[11]
IV. Béla uralkodásához köthető a különleges jogállású jászok és kunok betelepítése az országba, akik sokáig a feudális államrendtől elkülönült csoportot alkottak, a katonai szolgálat fejében csupán jelképes adóval tartoztak az államnak (egyházi adót fizettek). Hasonló helyzetben voltak a székelyek és a hajdúk is később.[11] Az erdélyi szászok is különálló, autonóm csoportot alkottak II. András Andreanuma óta.
A 13. század végére kialakult a köznemesség és a papság rendje, amelyek felsorakoztak a királyi hatalom mögött, és 1298-ban elrendelték az országgyűlés összehívását, azonban erejük kevésnek bizonyult egy működő rendi állam létrehozásához.[12]
Az Anjouk korában megindult Magyarországon a városfejlődés, amely Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejére elvezetett egy immár említésre méltó polgári réteg létrejöttéhez, amelyet Zsigmond ki is használt a rendiség megerősítésére. Városi jogokat adományozott, függetlenítette őket a földesurak bíráskodásától, egységes fellebbviteli fórumot hozott létre számukra, a tárnoki széket. Emellett képviselőiket is meghívta tanácskozásaikra. A városi polgárság igazi renddé válását azonban ekkor még akadályozta annak alacsony száma és a városok területi szövetségeinek szembenállása.[13] Erősítette a vármegyerendszert, és az egyház erejére is támaszkodva[jegyzet 5] rendi jellegű államot hozott létre, amely átvészelte a Zsigmond halálát követő kaotikus időket is, fenntartva az ország működését.[14]
Magyarországon a 15. század végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek 1848-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:[3]
- a főnemesség
- a köznemesség
- a papság
- a polgárság
A magyarországi rendi berendezkedést az 1848-ban elfogadott áprilisi törvények nagyrészt[jegyzet 6] felszámolták.
Rendi fejlődés Angliában
A főnemesség 1215-ben a Magna Carta Libertatum (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király - megsértve a chartát - önkényesen adót vetett ki, a főnemeség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak amikor pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította kialakult a rendi monarchia.
Rendi fejlődés Franciaországban
Rendi fejlődés a Német-Római Birodalomban
A rendi állam intézményei
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.[3]
Törvényhozás - a rendi gyűlés
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.[3]
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például Lengyelországban,[15] a Német-Római Birodalomban, a spanyol államokban[16] vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a horvát szábor.
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.[8][jegyzet 7]
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon felsőtábla) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott főrendek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon alsótábla) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.[8][jegyzet 8]
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.[17]
Végrehajtás
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,[3] csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető alispánt azonban a 15. századtól - a rendi állam magyarországi létrejöttétől - a megyei rendek választották.[18]
Igazságszolgáltatás
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz.
Lásd még
Hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Az úgynevezett harmadik rend elvileg mind Anglia, mind Franciaország rendiségében a nemesség és egyháziak körén kívüli lakosságot jelentette (lásd. Britannica Hungarica REND szócikke), képviseletet azonban általában csak a városi polgárság kapott.
- ↑ A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.
- ↑ A hatalom és a kereskedelem szétesése miatt az 5. századra a hivatalnokréteg és a kereskedők elvesztették megélhetésük alapját, a városok hanyatlásnak indultak.
- ↑ A segítséget csak azok az uralkodók élvezték, amelyek római katolikus hitet vallottak. Ez is indokolta Klodvig és a frankok megtérését 498 körül. (lásd Száray. Történelem IV., 11. o. ill. Britannica Hungarica)
- ↑ Ennek részeként megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, és üresen hagyott több főpapi hivatalt. (lásd Száray. Történelem V., 98. o.)
- ↑ A főrendek közvetlen részvétele az országgyűlésen például továbbra is megmaradt.
- ↑ Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban (Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam cortesében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd Anderle, Ádám. Spanyolország története. Móra Ferenc Könyvkiadó, 47. o.. ISBN 963 11 6874 3)
- ↑ Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel szejmben (Száray. Történelem IV., 115. o.),
Források
- ↑ Száray. Történelem IV., 151. o.
- ↑ a b A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)
- ↑ a b c d e "rend", Britannica Hungarica (2005)
- ↑ Száray. Történelem V., 61. o. ill. Száray. Történelem IV., 67. o.
- ↑ Magyarországon I. István II. törvénykönyve mondta ki (lásd. pl. Száray pages= 37. Történelem V.)
- ↑ a b c Száray. Történelem IV., 15-17. o.
- ↑ Száray. Történelem IV., 11. o.
- ↑ a b c d e Száray. Történelem IV., 67-69. o.
- ↑ a b Száray. Történelem V., 61-62. o.
- ↑ Az aranybulla szövege. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)
- ↑ a b Száray. Történelem V., 72-73. o.
- ↑ Száray. Történelem V., 76-77. o.
- ↑ Száray. Történelem V., 98-100. o.
- ↑ Száray. Történelem V., 108. o.
- ↑ Száray. Történelem IV., 115. o.
- ↑ Anderle, Ádám. Spanyolország története. Móra Ferenc Könyvkiadó, 56. o.. ISBN 963 11 6874 3
- ↑ Rendiség a német Wikipedián (német nyelven)
- ↑ Száray. Történelem V., 127. o.
Irodalom
- Száray, Miklós. Történelem IV. - A középkor. Műszaki Kiadó (1999). ISBN 963 16 2262 2
- Száray, Miklós. Történelem V. - Magyar történet a kezdetektől 1490-ig. Műszaki Kiadó (1999). ISBN 963 16 2263 0
- szerk.: Halász György, Széky János: Britannica Hungarica Világenciklopédia, elektronikus kiadás, Budapest: J.I.T. LEXIKON (2005)