„Frank Finlay” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Roman Polański |
a Bot: Átirányítások javítása |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Frank Finlay''' ([[Farnworth]], [[Lancashire]], [[1926 a filmművészetben|1926]]. [[augusztus 6.]] – ) [[BAFTA]]-díjas angol színész. Felmenői között ír és skót származásúak is vannak. Hazájában mind színpadi, mind filmszínészként nagy elismerésnek örvend. Pályája kezdete óta szerepel televíziós produkciókban is. [[1984 a filmművészetben|1984-ben]] a Commander of the British Empire (CBE) kitüntetésben részesült. |
'''Frank Finlay''' ([[Farnworth]], [[Lancashire]], [[1926 a filmművészetben|1926]]. [[augusztus 6.]] – ) [[British Academy of Film and Television Arts|BAFTA]]-díjas angol színész. Felmenői között ír és skót származásúak is vannak. Hazájában mind színpadi, mind filmszínészként nagy elismerésnek örvend. Pályája kezdete óta szerepel televíziós produkciókban is. [[1984 a filmművészetben|1984-ben]] a Commander of the British Empire (CBE) kitüntetésben részesült. |
||
[[Kép:Finlay1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Porthos szerepében ''A négy testőr, avagy a Milady bosszúja'' című filmben]] |
[[Kép:Finlay1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Porthos szerepében ''A négy testőr, avagy a Milady bosszúja'' című filmben]] |
||
==Pályafutása== |
==Pályafutása== |
||
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. [[1951 a filmművészetben|1951-ben]], [[Skócia|Skóciában]] olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a [[london]]i Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen [[Arnold Wesker]] színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért [[Laurence Olivier]] is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a ''Kurázsi mama'' vagy a ''Júnó és a páva,'' de természetesen a [[Shakespeare]]-szerepek sem maradtak ki az életéből. A ''Sok hűhó semmiért''ben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az ''Othelló''ban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, amellyel a [[Szovjetunió]]ba is eljutottak. A színpadi előadást [[1965 a filmművészetben|1965-ben]] filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért [[Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek|Oscar-]], [[Golden Globe-díj|Golden Globe-]] és [[BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek|BAFTA-díj]]ra jelölték, továbbá a [[San Sebastián-i Filmfesztivál]]on elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. |
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. [[1951 a filmművészetben|1951-ben]], [[Skócia|Skóciában]] olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a [[london]]i Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen [[Arnold Wesker]] színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért [[Laurence Olivier]] is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a ''Kurázsi mama'' vagy a ''Júnó és a páva,'' de természetesen a [[William Shakespeare|Shakespeare]]-szerepek sem maradtak ki az életéből. A ''Sok hűhó semmiért''ben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az ''Othelló''ban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, amellyel a [[Szovjetunió]]ba is eljutottak. A színpadi előadást [[1965 a filmművészetben|1965-ben]] filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért [[Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek|Oscar-]], [[Golden Globe-díj|Golden Globe-]] és [[BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek|BAFTA-díj]]ra jelölték, továbbá a [[San Sebastián-i Filmfesztivál]]on elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. |
||
Még ugyanabban az évben az ''A Study in Terror'' című [[Sherlock Holmes]]-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát [[1979 a filmművészetben|1979-ben]], a ''Gyilkosság rendeletre'' című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció [[Hasfelmetsző Jack]] gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász [[Giacomo Casanova]] szerepében egy [[1971 a filmművészetben|1971-es]] tévésorozatban. (A téma [[1987 a filmművészetben|1987-es]], ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) [[1973 a filmművészetben|1973]] különösen jó év volt Finlay pályáján. [[Adolf Hitler]]t játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a ''The Death of Adolf Hitler''ben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a ''The Adventures of Don Quixote'' és a ''Candide'' című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, [[Voltaire]]-t alakította. [[Richard Lester]] meghívta őt látványos szuperprodukciója, a [[Id. Alexandre Dumas|Dumas]] regénye nyomán készült ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve [[Buckingham herceg]] ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból ''([[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]])'' sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban ''(Shaft Afrikában)'' ugyancsak a kamerák elé álljon. |
Még ugyanabban az évben az ''A Study in Terror'' című [[Sherlock Holmes]]-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát [[1979 a filmművészetben|1979-ben]], a ''Gyilkosság rendeletre'' című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció [[Hasfelmetsző Jack]] gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász [[Giacomo Casanova]] szerepében egy [[1971 a filmművészetben|1971-es]] tévésorozatban. (A téma [[1987 a filmművészetben|1987-es]], ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) [[1973 a filmművészetben|1973]] különösen jó év volt Finlay pályáján. [[Adolf Hitler]]t játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a ''The Death of Adolf Hitler''ben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a ''The Adventures of Don Quixote'' és a ''Candide'' című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, [[Voltaire]]-t alakította. [[Richard Lester]] meghívta őt látványos szuperprodukciója, a [[Id. Alexandre Dumas|Dumas]] regénye nyomán készült ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve [[Buckingham herceg]] ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból ''([[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]])'' sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban ''(Shaft Afrikában)'' ugyancsak a kamerák elé álljon. |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
[[Kép:Finlay2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Nino Rolfe szerepében ''A kulcs'' című filmben]] |
[[Kép:Finlay2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Nino Rolfe szerepében ''A kulcs'' című filmben]] |
||
Az [[1970-es évek]] második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a ''Bouquet of Barbed Wire'' és az ''Another Bouquet'' nagy sikernek bizonyult Angliában. Az [[1980-as évek]] terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres [[Tinto Brass]] ''[[A kulcs]]'' ([[1983 a filmművészetben|1983]]) című munkája, melyben Finlay a [[Stefania Sandrelli]] megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, [[Andrej Szaharov]] |
Az [[1970-es évek]] második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a ''Bouquet of Barbed Wire'' és az ''Another Bouquet'' nagy sikernek bizonyult Angliában. Az [[1980-as évek]] terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres [[Tinto Brass]] ''[[A kulcs]]'' ([[1983 a filmművészetben|1983]]) című munkája, melyben Finlay a [[Stefania Sandrelli]] megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, [[Andrej Dmitrijevics Szaharov|Andrej Szaharovr]]ól szóló tévéfilmben. Fontos szerepet kapott [[Charles Dickens|Dickens]] ''Karácsonyi ének'' című művének [[1984 a filmművészetben|1984-es]], és [[Erich Maria Remarque|Remarque]] ''A diadalív árnyékában'' című klasszikusának [[1985 a filmművészetben|1985-ös]] tévés feldolgozásaiban is. Richard Lester jóvoltából az öreg, de változatlanul hiú Porthos figuráját szintén életre kelthette ''[[A testőrök visszatérnek]]'' ([[1989 a filmművészetben|1989]]) című ironikus kalandfilmben. A színész valószínűleg nem találta túl viccesnek, amikor a tekintélyesnek tartott ''Halliwell's Filmgoer's Companion'' 9. kiadásában azt olvashatta, hogy [[1986 a filmművészetben|1986-ban]] ő már elhunyt. |
||
Az [[1990-es évek]]ben Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott [[Roman Polański]] világsikerű drámájában, ''[[A zongorista|A zongoristában]]'' mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a ''[[Twist Olivér (film, 2005)|Twist Olivér]]''ben is játszani fog, ám erre végül nem került sor. |
Az [[1990-es évek]]ben Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott [[Roman Polański]] világsikerű drámájában, ''[[A zongorista|A zongoristában]]'' mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a ''[[Twist Olivér (film, 2005)|Twist Olivér]]''ben is játszani fog, ám erre végül nem került sor. |
A lap 2008. december 13., 12:10-kori változata
Frank Finlay (Farnworth, Lancashire, 1926. augusztus 6. – ) BAFTA-díjas angol színész. Felmenői között ír és skót származásúak is vannak. Hazájában mind színpadi, mind filmszínészként nagy elismerésnek örvend. Pályája kezdete óta szerepel televíziós produkciókban is. 1984-ben a Commander of the British Empire (CBE) kitüntetésben részesült.
Pályafutása
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. 1951-ben, Skóciában olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen Arnold Wesker színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért Laurence Olivier is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a Kurázsi mama vagy a Júnó és a páva, de természetesen a Shakespeare-szerepek sem maradtak ki az életéből. A Sok hűhó semmiértben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az Othellóban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, amellyel a Szovjetunióba is eljutottak. A színpadi előadást 1965-ben filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölték, továbbá a San Sebastián-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.
Még ugyanabban az évben az A Study in Terror című Sherlock Holmes-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát 1979-ben, a Gyilkosság rendeletre című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció Hasfelmetsző Jack gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász Giacomo Casanova szerepében egy 1971-es tévésorozatban. (A téma 1987-es, ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) 1973 különösen jó év volt Finlay pályáján. Adolf Hitlert játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a The Death of Adolf Hitlerben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a The Adventures of Don Quixote és a Candide című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, Voltaire-t alakította. Richard Lester meghívta őt látványos szuperprodukciója, a Dumas regénye nyomán készült A három testőr, avagy a királyné gyémántjai sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve Buckingham herceg ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból (A négy testőr, avagy a Milady bosszúja) sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban (Shaft Afrikában) ugyancsak a kamerák elé álljon.
Az 1970-es évek második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a Bouquet of Barbed Wire és az Another Bouquet nagy sikernek bizonyult Angliában. Az 1980-as évek terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres Tinto Brass A kulcs (1983) című munkája, melyben Finlay a Stefania Sandrelli megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, Andrej Szaharovról szóló tévéfilmben. Fontos szerepet kapott Dickens Karácsonyi ének című művének 1984-es, és Remarque A diadalív árnyékában című klasszikusának 1985-ös tévés feldolgozásaiban is. Richard Lester jóvoltából az öreg, de változatlanul hiú Porthos figuráját szintén életre kelthette A testőrök visszatérnek (1989) című ironikus kalandfilmben. A színész valószínűleg nem találta túl viccesnek, amikor a tekintélyesnek tartott Halliwell's Filmgoer's Companion 9. kiadásában azt olvashatta, hogy 1986-ban ő már elhunyt.
Az 1990-es években Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott Roman Polański világsikerű drámájában, A zongoristában mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a Twist Olivérben is játszani fog, ám erre végül nem került sor.
Magánélet
Finlay a Farnborough Little Theatre tagjaként ismerkedett meg későbbi feleségével, Doreen Shepherddel, aki ugyancsak a társulat tagja volt. Boldogan éltek az asszony 2005-ben bekövetkezett haláláig.
Filmjei
- 2007 The Waiting Room
- 2006 Prime Suspect: The Final Act (tévéfilm)
- 2006 Johnny and the Bomb (tévéfilm)
- 2004–2005 Life Begins (tévésorozat)
- 2004 Lighthouse Hill
- 2003 Az ítélet (The Statement)
- 2003 Prime Suspect 6: The Last Witness (tévéfilm)
- 2003 Eroica (tévéfilm)
- 2003 Az elfelejtett herceg (The Lost Prince) (tévéfilm)
- 2002 Silent Cry
- 2002 A zongorista (The Pianist)
- 2001 Station Jim (tévéfilm)
- 2001 The Martins
- 2000 In the Beginning (tévéfilm) (csak hang!) (nem szerepel a stáblistán)
- 2000 Brand Spanking New Show (tévésorozat, az 1. évad 8. epizódjában)
- 2000 The Sins (tévésorozat)
- 2000 Ghosthunter
- 2000 Where the Heart Is (tévésorozat, a Legacy című epizódban)
- 2000 A hosszúsági fok (Longitude) (tévéfilm)
- 1999 A koboldok varázslatos legendája (The Magical Legend of the Leprechauns) (tévéfilm)
- 1999 Álomherceg (Dreaming of Joseph Lees)
- 1998–1999 How Do You Want Me? (tévésorozat)
- 1998 So This Is Romance?
- 1998 Ó, azok az angolok! (Stiff Upper Lips)
- 1998 The Grand (tévésorozat, a 2. évad 7. epizódjában)
- 1997 For My Baby
- 1996 Tiré à part
- 1995 Gospa
- 1995 A Mind to Murder (tévéfilm)
- 1994 Heartbeat (tévésorozat, a Lost and Found című epizódban)
- 1994 Lovejoy (tévésorozat, a Fruit of the Desert című epizódban)
- 1994 Sherlock Holmes emlékiratai (The Memoirs of Sherlock Holmes) (tévésorozat, a The Golden Pince-Nez című epizódban)
- 1994 Common As Muck (tévésorozat)
- 1993 Egy apáca szerelme (Storia di una capinera)
- 1993 An Exchange of Fire (tévéfilm)
- 1993 Charlemagne, le prince à cheval (tévésorozat)
- 1992 Sztálin (Stalin) (tévéfilm)
- 1991 Lángoló part (Mountain of Diamonds) (tévéfilm)
- 1990 La Mansión de los Cthulhu
- 1989 A testőrök visszatérnek (The Return of the Musketeers)
- 1989 King of the Wind
- 1988 Erebus: The Aftermath (tévésorozat)
- 1987 The Two Ronnies (tévésorozat, a 1987 Christmas Special című epizódban)
- 1987 Casanova (tévéfilm)
- 1985 Életerő (Lifeforce)
- 1985 A diadalív árnyékában (Arch of Triumph) (tévéfilm)
- 1985 In the Secret State (tévéfilm)
- 1985 1919 (csak hang!)
- 1984 Karácsonyi ének (A Christmas Carol) (tévéfilm)
- 1984 Szaharov (Sakharov) (tévéfilm)
- 1984 Nine Days in May (tévéfilm) (mint narrátor)
- 1983 A kulcs (La chiave)
- 1983 Fekete vipera (The Black Adder) (tévésorozat, a The Witchsmeller Pursuivant című epizódban)
- 1983 The Ploughman's Lunch
- 1983 Enigma
- 1982 The Return of the Soldier
- 1981 Play for Today (tévésorozat, a Dear Brutus című epizódban)
- 1981 Meghökkentő mesék (Tales of the Unexpected) (tévésorozat, a There's One Born Every Minute című epizódban)
- 1979 Gyilkosság rendeletre (Murder by Decree)
- 1979 Un ombra nell'ombra
- 1978 A bagdadi tolvaj (The Thief of Baghdad) (tévéfilm)
- 1978 Vadlibák (The Wild Geese)
- 1978 Betzi (tévéfilm)
- 1977 Count Dracula (tévéfilm)
- 1977 Another Bouquet (tévésorozat)
- 1976 Bouquet of Barbed Wire (tévésorozat)
- 1975 Play for Today (tévésorozat, a 84 Charing Cross Road című epizódban)
- 1975 Pas de frontières pour l'inspecteur: Le bouc émissaire (tévéfilm)
- 1974 A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (The Four Musketeers)
- 1973 Van der Valk und die Reichen (tévéfilm)
- 1973 A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (The Three Musketeers)
- 1973 Shaft Afrikában (Shaft in Africa)
- 1973 Play of the Month (tévésorozat, a Candide című epizódban)
- 1973 Play of the Month (tévésorozat, a The Adventures of Don Quixote című epizódban)
- 1973 The Death of Adolf Hitler (tévéfilm)
- 1972 Play of the Month (tévésorozat, a The Merchant of Venice című epizódban)
- 1972 Neither the Sea Nor the Sand
- 1972 Van der Valk und das Mädchen (tévéfilm)
- 1972 Ülő célpont (Sitting Target)
- 1972 Danny Jones
- 1971 Dilettáns zsaroló / A dilettáns detektív (Gumshoe)
- 1971 Casanova (tévésorozat)
- 1971 Assault
- 1970 Play for Today (tévésorozat, a The Lie című epizódban)
- 1970 Cromwell
- 1970 Viszontlátásra a pokolban! (The Molly Maguires)
- 1969 Play of the Month (tévésorozat, a Julius Caesar című epizódban)
- 1969 The Wednesday Play (tévésorozat, a Blood of the Lamb című epizódban)
- 1969 This Happy Breed (tévéfilm)
- 1968 Twisted Nerve
- 1968 A halász cipője (The Shoes of the Fisherman)
- 1968 Clouseau felügyelő (Inspector Clouseau)
- 1967 The Spare Tyres
- 1967 I'll Never Forget What's'isname
- 1967 A nyomorultak (Les Misérables) (tévésorozat)
- 1967 Rablás (Robbery)
- 1967 A mókás pasasok (The Jokers)
- 1967 The Deadly Bees
- 1967 Armchair Theatre (tévésorozat, a Never Mind the Quality, Feel the Width című epizódban)
- 1967 Thirty-Minute Theatre (tévésorozat, az Oldenberg című epizódban)
- 1967 Sok hűhó semmiért (Much Ado About Nothing) (tévéfilm)
- 1966 The Murderer (tévéfilm)
- 1966 Thirteen Against Fate (tévésorozat)
- 1966 The Sandwich Man
- 1965 Othello
- 1965 A Study in Terror
- 1964 A színész (The Comedy Man)
- 1964 Meglehetősen meleg június (Hot Enough for June) (nem szerepel a stáblistán)
- 1963 The Wild Affair
- 1963 The Informers
- 1963 Doktor bajban (Doctor in Distress)
- 1962 Armchair Theatre (tévésorozat, az Always Something Hot című epizódban)
- 1962 A leghosszabb nap (The Longest Day) (nem szerepel a stáblistán)
- 1962 A hosszútávfutó magányossága (The Loneliness of the Long Distance Runner)
- 1962 Life for Ruth
- 1962 Z Cars (tévésorozat, a Fire! című epizódban)
- 1962 Studio Four (tévésorozat, a The Farquhar Connection című epizódban)
- 1962 Potter közkatona (Private Potter)
- 1961 You Can't Win (tévésorozat, a The One That Got Away című epizódban)
- 1961 The Younger Generation (tévésorozat, a Josie és az Animals Can't Laugh című epizódokban)
- 1961 The Compartment (tévéfilm)
- 1960 Target Luna (tévésorozat)
Díjak és jelölések
Oscar-díj
- 1966 jelölés Othello (legjobb férfi epizodista)
BAFTA-díj
- 1967 jelölés Othello (legígéretesebb új férfi színész)
- 1972 jelölés Casanova (legjobb színész)
- 1974 díj The Adventures of Don Quixote; Candide; The Death of Adolf Hitler (legjobb színész)
- 1983 jelölés The Return of the Soldier (legjobb férfi epizodista)
Golden Globe-díj
- 1966 jelölés Othello (legjobb férfi epizodista)
San Sebastián-díj
- 1966 díj Othello (legjobb férfi színész)
Külső hivatkozások
- Frank Finlay a PORT.hu-n (magyarul)
- Frank Finlay az Internet Movie Database oldalain
- A színész hivatalos honlapja