„Konzervativizmus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
|||
92. sor: | 92. sor: | ||
* Mannheim Károly: ''A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról''; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 (''A társadalomtudomány klasszikusai'') |
* Mannheim Károly: ''A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról''; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 (''A társadalomtudomány klasszikusai'') |
||
* Tőkéczki László: ''Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor''; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994 |
* Tőkéczki László: ''Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor''; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994 |
||
* Roger Scruton: ''Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék''; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 (''Osiris könyvtár Politikai gondolkodók'') |
* Roger Scruton: ''Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék''; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 (''Osiris könyvtár. Politikai gondolkodók'') |
||
* Püski Levente: ''Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. A felsőház felépítése a Horthy-korszakban''; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996 |
* Püski Levente: ''Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. A felsőház felépítése a Horthy-korszakban''; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996 |
||
* Robert Nisbet: ''Konzervativizmus: álom és valóság''; ford. Beck András; Tanulmány, Pécs, 1996 (''Szabadságbeszélgetések'') |
* Robert Nisbet: ''Konzervativizmus: álom és valóság''; ford. Beck András; Tanulmány, Pécs, 1996 (''Szabadságbeszélgetések'') |
A lap 2020. november 10., 09:36-kori változata
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”[1] Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Már Jean-Jacques Rousseau kései, 1772-ben elkészült A lengyel kormány figyelmébe című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus, Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russell Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta. Ha ideológiának tekintjük, akkor ellentéte a progresszivizmus.
Mint politikai ideológia
Dogmatikája
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.
A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]
Típusai
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:
- az angolszász, amely evolutív (reformképes)
- a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.
Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.
- tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
- paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
- liberális konzervativizmus
- forradalmi konzervativizmus
- neokonzervativizmus
Problémái
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.
Tágabb értelmezés
Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.
Konzervativizmus és pszichológia
A konzervativizmus nem csak politikai konzervativizmusként értelmezhető, felfogható személyiségvonásként is, melynek része a tradíciók, a kötelesség és az erkölcsi tartás tisztelete.
A szociálpszichológia a 2. világháború után kezdett el foglalkozni a konzervativizmus kutatásával. Az első tudományos írások egyike a témában a Theodor W. Adorno 1950-ben megjelent Tekintélyelvű személyiség című könyve volt. A mű áttörést hozott a pszichológia kutatásában főleg témáját tekintve, azonban módszertana és megkérdőjelezhető teoretikus megállapításai miatt már a megjelenése után is sokan kritizálták.[3] Az 1970-es években a pszichológusok bizonyítékokat találtak arra, hogy a konzervatív gondolkodás egy átfogó faktorba szervezhető, amit több alfaktor határoz meg (intolerancia, kétértelműség).[3]
Bob Altemeyer kutatásai alapján kimondható, hogy a politikailag konzervatív egyének magasabb pontszámot érnek el a Jobboldali Tekintélyelvűség skálán, ami azt jelenti, hogy hajlamosabbak alárendelni magukat egy magasabb tekintélynek és fontosabbnak tartják a társadalmi normák és szabályok pontos és kritikátlan betartását.[4] Később további kutatások megállapították, hogy bár valóban van kapcsolat a két változó között, ez csekélyebb, mint ahogyan azt az eredeti vizsgálatok előre vetítették.[5]
Felicia Pratto és kutatótársai a politikai konzervativizmus és a szociális dominancia orientáció kapcsolatát vizsgálták, melynek során megállapították, hogy a két változó erősen korrelál egymással.[6] Kenneth Minogue erősen kritizálta Pratto munkáját, mivel szerinte a konzervatív személyek hagyománytisztelete nem negatív tulajdonság, segít a negatív változások és impulzusok akadályozásában. Véleménye szerint a radikalizmus inkább a fiatalságra jellemző, míg a konzervativizmus a megszilárdult értékrendű idősebb korosztály között figyelhető meg.[7]
Egy 2008-as kutatás megállapította továbbá, hogy a konzervatívok boldogabbak liberális embertársaiknál.[8]
Konzervatív politikai filozófusok
Magyarországon
Reformkori aulikus személyiségek
- lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757 – 1832), zalai alispán, aulikus vezető.
- gróf várkonyi és bősi Amade Antal (1760 – 1835) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető.
- gróf kis-rhédey Rhédey Lajos (1761 – 1831), császári és királyi kamarás, főispáni helytartó és országgyűlési követ, aulikus.
- gróf ciráki és dénesfalvai Cziráky Antal Mózes (1772 – 1852), országbíró, aulikus vezető.
- felsőőri Pyrker János (1772– 1847) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap.
- nagy-kállói Kállay István (†1845), királyi udvari tanácsos, csanádi főispán.
- forintosházi Forintos György (1792-1857), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója.
- rumi és rábadoroszlói Rumy Károly (1807-1877) Zala vármegyei főszolgabíró, forintosházi Forintos György alvezére.
- gróf zicsi és vazsonkői Zichy Domonkos (1808-1879) veszprémi püspök, forintosházi Forintos György támogatója.
- verbói Szluha Imre (1786-1873), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos.
- branyicskai báró Jósika Sámuel (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus.
- magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (1806–1893) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos.
- kissennyei báró Sennyey Pál (1824 – 1888), Magyarország országbírája, az MTA igazgató tagja.
Mai konzervatív személyiségek
- Béndek Péter (1968–) konzervatív politikai filozófus.
- Egedy Gergely (történész)
- Horkai-Hörcher Ferenc
- Dr. Lánczi András (1956– ) konzervatív filozófus.
Jegyzetek
- ↑ Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
- ↑ http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1. [2009. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
- ↑ a b Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.
- ↑ Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.
- ↑ Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.
- ↑ Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. szeptember 26.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.
- ↑ The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. október 10.
- ↑ Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (angol nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.
Források
- Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? (Osiris, 2004) ISBN 963-389-593-6
- Mi a konzervativizmus? – Délutáni találkozás; (beszélgetés Egedy Gergellyel, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanárával ); Magyar Katolikus Rádió.
- Antal János: Konzervativizmus és modernitás. (Polisz cikk).
- Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (angol nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.
- Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. szeptember 26.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.
- The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. október 10.
- Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.
- Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.
- Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.
Kapcsolódó irodalom
- Kontler László: Az állam rejtelmei. Brit konzervativizmus és a politika kora újkori nyelvei, Atlantisz Könyvkiadó , Budapest, 1997 (Circus Maximus), ISBN 9637978798
További információk
- Politikai ideológiák – Konzervativizmus – az ELTE BTK honlapján
- Konzervatórium – Online Konzervatív Magazin
- [1]
- Konzervatív Tea-Kör
- Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal. A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata; 2. bőv. kiad.; Kossuth, Bp., 1985
- Mannheim Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 (A társadalomtudomány klasszikusai)
- Tőkéczki László: Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994
- Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 (Osiris könyvtár. Politikai gondolkodók)
- Püski Levente: Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. A felsőház felépítése a Horthy-korszakban; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996
- Robert Nisbet: Konzervativizmus: álom és valóság; ford. Beck András; Tanulmány, Pécs, 1996 (Szabadságbeszélgetések)
- Konzervativizmus, 1593–1872. Szöveggyűjtemény; szerk. Kontler László, vál. közrem. Gyurgyák János, Ludassy Mária, ford. Babarczy Eszter et al.; Osiris, Bp., 2000 (Osiris tankönyvek)
- Egedy Gergely: Konzervativizmus az ezredfordulón; Magyar Szemle Alapítvány, Bp., 2001 (Magyar szemle könyvek)
- Roger Scruton: A konzervativizmus jelentése; ford. Szabó Péter; Novissima, Bp., 2002
- Orbán Anita: Az antikommunizmus hatása az amerikai konzervativizmusra; Hamvas Intézet, Bp., 2003 (Hamvas füzetek)
- Magyar konzervatív töprengések. A posztkommunizmus ellen; szerk. Lánczi András et al; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2004
- A hagyomány elmélete. Tanulmányok a konzervativizmus tárgyköréből; szerk. Békés Márton, Majoros István; ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Bp., 2005
- Concha Győző: A konzervatív és a liberális elv. Válogatott tanulmányok, 1872–1927; sajtó alá rend. Szegő Yvette; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 (Bibliotheca iuridica. Opera classica)
- Molnár Tamás: Az ellenforradalom (The counter-revolution); angolból ford., előszó Turgonyi Zoltán; Kairosz, Bp., 2005
- Egedy Gergely: Brit konzervatív gondolkodás és politika, XIX-XX. század; Századvég, Bp., 2005 (Tanítani)
- Az orosz politikai konzervativizmus 100 éve, 1820–1920. 1. Tanulmányok; szerk. Bebesi György; B & D Stúdió, Pécs, 2005
- A korszerű konzervativizmus elemei 1.; szerk. Szirtes Bernadett; Író Gergely Alapítvány, Bp., 2005
- Konzervatív gondolkodók; szerk. Körtvélyesi Vanda; Író Gergely Alapítvány, Bp., 2005 (Politikai elemzések)
- Lánczi András: Az utópia mint hagyomány; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005
- A hagyomány politikája. Fejezetek a konzervativizmus történetéből; szerk. Békés Márton, Majoros István; ELTE BTK Történeti Intézet, Bp., 2006
- Lánczi András: Konzervativizmus régen és ma; összeáll. Lánczi András, szerk. Körmendy Zsuzsanna; XXI. Század Intézet, Bp., 2006
- Konzervativizmus régen és ma; összeáll. Lánczi András, szerk. Körmendy Zsuzsanna, előadások szövegford. Zalotay Melinda; XXI. Század Intézet, Bp., 2006
- Európai pártcsaládok és ideológiák a XXI. század elején. Konferenciasorozat. Szociáldemokrácia a XXI. század elején konferencia, 2007. szeptember 28. Liberalizmus a XXI. század elején konferencia, 2007. november 8. Konzervativizmus a XXI. század elején konferencia, 2008. január 15.; szerk. Bayer József; MTA PTI, Bp., 2008
- Dénes Iván Zoltán: Liberális kihívásra adott konzervatív válasz; Argumentum–Bibó István Szellemi Műhely, Bp., 2008 (Eszmetörténeti könyvtár)
- Horkay Hörcher Ferenc: Konzervativizmus, természetjog, rendszerváltás. Politika- és jogfilozófiai tanulmányok; L'Harmattan, Bp., 2008 (Politikai filozófia)
- Filippov Szergej: Az "orosz eszme" alakváltozásai. Az orosz konzervativizmus, liberalizmus és radikalizmus; ford. Hetesy Szilvia; Russica Pannonicana, Bp., 2010 (Ruszisztika MA jegyzetek)
- Az első húsz év után. Jubileumi KÉSZ találkozó. Esztergom, 2009. szeptember 4-6.; szerk. Rochlitz Bernadett; KÉSZ, Bp., 2010
- Molnár Attila Károly: A jó rendről; Barankovics István Alapítvány–Gondolat, Bp., 2010
- Erdődy Gábor: Tradicionális történelmi identitás, modern politikai eszmerendszer. Antall József kereszténydemokrata politikai filozófiája és annak nemzeti történelmi beágyazottsága; ELTE Eötvös, Bp., 2011
- Asbóth János: Magyar conservativ politika; sajtó alá rend., utószó Szendrei László; Attraktor, Máriabesnyő, 2011 (Politikai irodalom)
- Nyirkos Tamás: Az ötfejű sas. Teológia és politika a francia ellenforradalomban; Attraktor, Máriabesnyő, 2014
- Egedy Gergely: Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. John Adamstől Russell Kirkig; Századvég, Bp., 2014
- Karácsony András: Mozaikok. Politika, értelmiség, konzervativizmus; Attraktor, Máriabesnyő, 2014
- Konzervatív reflexiók. Reflexiók a konzervativizmusra; szerk. Balogh László Levente, Nagy Levente; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2015
- Konzervatív reneszánsz az Egyesült Államokban. Emlékkonferencia Russell Kirk halálának 20. évfordulója alkalmából; szerk. Pogrányi Lovas Miklós; Századvég, Bp., 2016
- Konzervatív gondolkodók. Egy akadémiai ülésszak előadásai; szerk. Papp Gábor; Kossuth, Bp., 2016 (History könyvek)
- Glatz Ferenc: Konzervatív reform. Klebelsberg, Domanovszky, Szekfű, Hóman, Hajnal; Kossuth, Bp., 2016
- Amerikai konzervatív gondolkodók; szerk. Magyarics Tamás; Antall József Tudásközpont, Bp., 2017
- Eszmetörténet. Konzervativizmus, liberalizmus, marxizmus, keresztényszocializmus, fasizmus, nácizmus; szerk. Dévényi Anna, Gőzsy Zoltán; Kronosz, Pécs, 2017 (Árkádia kiskönyvtár. Történelem)
- Alexander Dugin: A negyedik politikai eszme; ford., szerk. Baranyi Tibor Imre; Kvintesszencia, Debrecen, 2017
- Béndek Péter: Van-e kiút a nemzetből? A magyar konzervativizmus lehetőségei; Kalligram, Bp., 2017
- Balázs Zoltán: Homérosz napja. Politikáról, morálról, civilizációról; Gondolat, Bp., 2018 (Conditio humana)
- Edmund Burke: Fellebbezés az újaktól a régi whigekhez és más írások; ford. Katona László; Századvég, Bp., 2019
- James Fitzjames Stephen: Szabadság, egyenlőség, testvériség; Századvég, Bp., 2019