„Konzervativizmus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
91. sor: | 91. sor: | ||
*Mannheim Károly: ''A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról''; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 ''(A társadalomtudomány klasszikusai)'' |
*Mannheim Károly: ''A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról''; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 ''(A társadalomtudomány klasszikusai)'' |
||
*Tőkéczki László: ''Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor''; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994 |
*Tőkéczki László: ''Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor''; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994 |
||
*Roger Scruton: ''Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék''; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 ''(Osiris könyvtár Politikai gondolkodók)'' |
|||
*Roger Scruton: ''A konzervativizmus jelentése''; ford. Szabó Péter; Novissima, Bp., 2002 |
|||
*Egedy Gergely: ''Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. John Adamstől Russell Kirkig''; Századvég, Bp., 2014 |
*Egedy Gergely: ''Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. John Adamstől Russell Kirkig''; Századvég, Bp., 2014 |
||
A lap 2020. november 10., 08:16-kori változata
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”[1] Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Már Jean-Jacques Rousseau kései, 1772-ben elkészült A lengyel kormány figyelmébe című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus, Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russell Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta. Ha ideológiának tekintjük, akkor ellentéte a progresszivizmus.
Mint politikai ideológia
Dogmatikája
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.
A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]
Típusai
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:
- az angolszász, amely evolutív (reformképes)
- a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.
Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.
- tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
- paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
- liberális konzervativizmus
- forradalmi konzervativizmus
- neokonzervativizmus
Problémái
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.
Tágabb értelmezés
Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.
Konzervativizmus és pszichológia
A konzervativizmus nem csak politikai konzervativizmusként értelmezhető, felfogható személyiségvonásként is, melynek része a tradíciók, a kötelesség és az erkölcsi tartás tisztelete.
A szociálpszichológia a 2. világháború után kezdett el foglalkozni a konzervativizmus kutatásával. Az első tudományos írások egyike a témában a Theodor W. Adorno 1950-ben megjelent Tekintélyelvű személyiség című könyve volt. A mű áttörést hozott a pszichológia kutatásában főleg témáját tekintve, azonban módszertana és megkérdőjelezhető teoretikus megállapításai miatt már a megjelenése után is sokan kritizálták.[3] Az 1970-es években a pszichológusok bizonyítékokat találtak arra, hogy a konzervatív gondolkodás egy átfogó faktorba szervezhető, amit több alfaktor határoz meg (intolerancia, kétértelműség).[3]
Bob Altemeyer kutatásai alapján kimondható, hogy a politikailag konzervatív egyének magasabb pontszámot érnek el a Jobboldali Tekintélyelvűség skálán, ami azt jelenti, hogy hajlamosabbak alárendelni magukat egy magasabb tekintélynek és fontosabbnak tartják a társadalmi normák és szabályok pontos és kritikátlan betartását.[4] Később további kutatások megállapították, hogy bár valóban van kapcsolat a két változó között, ez csekélyebb, mint ahogyan azt az eredeti vizsgálatok előre vetítették.[5]
Felicia Pratto és kutatótársai a politikai konzervativizmus és a szociális dominancia orientáció kapcsolatát vizsgálták, melynek során megállapították, hogy a két változó erősen korrelál egymással.[6] Kenneth Minogue erősen kritizálta Pratto munkáját, mivel szerinte a konzervatív személyek hagyománytisztelete nem negatív tulajdonság, segít a negatív változások és impulzusok akadályozásában. Véleménye szerint a radikalizmus inkább a fiatalságra jellemző, míg a konzervativizmus a megszilárdult értékrendű idősebb korosztály között figyelhető meg.[7]
Egy 2008-as kutatás megállapította továbbá, hogy a konzervatívok boldogabbak liberális embertársaiknál.[8]
Konzervatív politikai filozófusok
Magyarországon
Reformkori aulikus személyiségek
- lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757- 1832), zalai alispán, aulikus vezető.
- gróf várkonyi és bősi Amade Antal (1760 – 1835) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető.
- gróf kis-rhédey Rhédey Lajos (1761 – 1831), császári és királyi kamarás, főispáni helytartó és országgyűlési követ, aulikus.
- gróf ciráki és dénesfalvai Cziráky Antal Mózes (1772 – 1852), országbíró, aulikus vezető.
- felsőőri Pyrker János (1772– 1847) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap.
- nagy-kállói Kállay István (†1845), királyi udvari tanácsos, csanádi főispán.
- forintosházi Forintos György (1792-1857), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója.
- rumi és rábadoroszlói Rumy Károly (1807-1877) Zala vármegyei főszolgabíró, forintosházi Forintos György alvezére.
- gróf zicsi és vazsonkői Zichy Domonkos (1808-1879) veszprémi püspök, forintosházi Forintos György támogatója.
- verbói Szluha Imre (1786-1873), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos.
- branyicskai báró Jósika Sámuel (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus.
- magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (1806–1893) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos.
- kissennyei báró Sennyey Pál (1824 – 1888), Magyarország országbírája, az MTA igazgató tagja.
Mai konzervatív személyiségek
- Béndek Péter (1968–) konzervatív politikai filozófus.
- Egedy Gergely (történész)
- Horkai-Hörcher Ferenc
- Dr. Lánczi András (1956– ) konzervatív filozófus.
Jegyzetek
- ↑ Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
- ↑ http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1. [2009. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
- ↑ a b Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.
- ↑ Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.
- ↑ Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.
- ↑ Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. május 9.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.
- ↑ The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. október 10.
- ↑ Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (angol nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.
Források
- Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? (Osiris, 2004) ISBN 963-389-593-6
- Mi a konzervativizmus? – Délutáni találkozás; (beszélgetés Egedy Gergellyel, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanárával ); Magyar Katolikus Rádió.
- Antal János: Konzervativizmus és modernitás. (Polisz cikk).
- Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (angol nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.
- Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. május 9.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.
- The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. október 10.
- Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.
- Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.
- Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.
Kapcsolódó irodalom
- Kontler László: Az állam rejtelmei. Brit konzervativizmus és a politika kora újkori nyelvei, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1997 (Circus Maximus), ISBN 9637978798
További információk
- Politikai ideológiák – Konzervativizmus – az ELTE BTK honlapján
- Konzervatórium – Online Konzervatív Magazin
- [1]
- Konzervatív Tea-Kör
- Mannheim Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 (A társadalomtudomány klasszikusai)
- Tőkéczki László: Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994
- Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 (Osiris könyvtár Politikai gondolkodók)
- Roger Scruton: A konzervativizmus jelentése; ford. Szabó Péter; Novissima, Bp., 2002
- Egedy Gergely: Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. John Adamstől Russell Kirkig; Századvég, Bp., 2014