„Szociáldemokrata Párt (Portugália)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
a kis javítások |
||
| 45. sor: | 45. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
A pártot [[1974]]. [[május 6]]-án, nem sokkal a szegfűs forradalom után |
A pártot [[1974]]. [[május 6]]-án, nem sokkal a szegfűs forradalom után alapította meg [[Francisco Sá Carneiro]], [[Francisco Pinto Balsemão]] és [[Joaquim Magalhães Mota]], akik eredetileg a ''Demokratikus Néppárt'' nevet adták a szervezetnek. Az első országos kongresszusát [[1974]]. [[október 25]]-én tartották Lisszabonban. Hivatlosan 1975. január 17-én regisztrálták a szervezetet pártként. A párt aktív tagja volt az 1976-ig fennálló alkotmányozó kormánykoalícióknak illetve [[Portugália]] demokratikus átemenetének, amikor az [[Antonio Salazar]]-rezsim autoriter rendszeréből a demokráciába ment át az ország. |
||
[[1975]]-ben a párt a [[Szocialista Internacionálé|Szocialista Internacionáléba]] kérte tagfelvételét, de a már tagpárt [[Szocialista Párt (Portugália)|Szocialista Párt]] vétójogával élve a szervezet elutasította a kérelmüket. |
[[1975]]-ben a párt a [[Szocialista Internacionálé|Szocialista Internacionáléba]] kérte tagfelvételét, de a már tagpárt [[Szocialista Párt (Portugália)|Szocialista Párt]] vétójogával élve a szervezet elutasította a kérelmüket.<ref name="Gunther1991">{{cite book|last=Gunther|first=Richard|chapter=Spain and Portugal|editor1=Gerald Allen Dorfman|editor2=Peter J. Duignan|title=Politics in Western Europe|url=https://books.google.com/books?id=onMHiVW112AC&pg=PA240|accessdate=24 July 2013|year=1991|publisher=Hoover Press|isbn=978-0-8179-9123-4|page=240}}</ref><ref name="Pappas2001">{{cite book|author=Takis S. Pappas|chapter=In Search of the Center: Conservative Parties, Electoral Competition, and Political Legitimacy in Southern Europe's New Democracies|editor1=Nikiforos P. Diamandouros|editor2=Richard Gunther|title=Parties, Politics, and Democracy in the New Southern Europe|url=https://books.google.com/books?id=IT2VCWiYRCcC&pg=PA259|accessdate=25 July 2013|year=2001|publisher=JHU Press|isbn=978-0-8018-6518-3|page=259}}</ref> |
||
[[1979]]-ben a párt a parlamenti választáson közös listán indult a [[Demokratikus és Társadalmi Centrum]] párttal, - amely ma a [[CDS-Néppárt]] nevet viseli - így alkották meg a ''Demokratikus Szövetséget'' (''Aliança Democrática''), amely egy jobbközép, [[Liberális konzervativizmus|liberális konzervatív]], [[Kereszténydemokrácia|kereszténydemokrata]] pártszövetség volt. [[Francisco Sá Carneiro]] 1980-ban repülőszerencsétlenségben halt meg, utóda Francisco Pinto Balsemão lett, aki a Szociáldemokrata Párt és a [[Demokratikus és Társadalmi Centrum]] pártokat irányította, de a koalíción belüli széthúzás miatt képtelen volt összetartani a koalíciót, ami 1983-ban felbomlott. |
[[1979]]-ben a párt a parlamenti választáson közös listán indult a [[Demokratikus és Társadalmi Centrum]] párttal, - amely ma a [[CDS-Néppárt]] nevet viseli - így alkották meg a ''Demokratikus Szövetséget'' (''Aliança Democrática''), amely egy jobbközép, [[Liberális konzervativizmus|liberális konzervatív]], [[Kereszténydemokrácia|kereszténydemokrata]] pártszövetség volt. [[Francisco Sá Carneiro]] 1980-ban repülőszerencsétlenségben halt meg, utóda Francisco Pinto Balsemão lett, aki a Szociáldemokrata Párt és a [[Demokratikus és Társadalmi Centrum]] pártokat irányította, de a koalíción belüli széthúzás miatt képtelen volt összetartani a koalíciót, ami 1983-ban felbomlott. |
||
Az [[1983]]-as választáson a [[Szocialista Párt (Portugália)|Szocialista Párt]] nyert, számos PSD szavazó pártolt át a szocialistákhoz, de így is ők lettek a másodikak. A választás után a [[Centrális Blokk]] néven |
Az [[1983]]-as választáson a [[Szocialista Párt (Portugália)|Szocialista Párt]] nyert, számos PSD szavazó pártolt át a szocialistákhoz, de így is ők lettek a másodikak. A választás után a [[Centrális Blokk]] néven a szociáldemokraták a szocialitsákkal nagykoalíciós kormányt alkottak. Ez számos a PSD jobboldali irányzatához tartozó politikust felháborított, élükön [[Aníbal Cavaco Silva]], akivel 1985-ben a szociáldemokraták megnyerték a választást és a Nemzeti Megújulási Párttal léptek koalícióra. |
||
=== Cavaco Silva |
=== Cavaco Silva kormánya === |
||
Cavaco Silvaék [[Neoliberalizmus|neoliberális gazdaságpolitika]] értelmében adócsökkentést illetve [[Privatizálás|pritvatizálást]] hajtottak végre. 1987-es választáson a párt abszolút többséggel győzött, 50,2%-ot ért el és a mandátumok 59%-át szerezte meg. 1991-ben a választáson a párt ismét abszolút többséget szerzett. Cavaco Silva kormányzása alatt [[Portugália]] az [[Európai Gazdasági Közösség|EGK]] tagja lett [[1986]]-ban [[Spanyolország|Spanyolországgal]] együtt. A gazdaság [[1995]]-re stagnált és nőtt a munkanélküliség, ami miatt Cavaco Silva és szociáldemokraták népszerűsége csökkeni kezdett. 1995-ös választáson pedig ellenzékbe kerültek és a [[Szocialista Párt (Portugália)|szocialisták]] nyerték meg. |
Cavaco Silvaék [[Neoliberalizmus|neoliberális gazdaságpolitika]] értelmében adócsökkentést illetve [[Privatizálás|pritvatizálást]] hajtottak végre. 1987-es választáson a párt abszolút többséggel győzött, 50,2%-ot ért el és a mandátumok 59%-át szerezte meg. 1991-ben a választáson a párt ismét abszolút többséget szerzett. Cavaco Silva kormányzása alatt [[Portugália]] az [[Európai Gazdasági Közösség|EGK]] tagja lett [[1986]]-ban [[Spanyolország|Spanyolországgal]] együtt. A gazdaság [[1995]]-re stagnált és nőtt a munkanélküliség, ami miatt Cavaco Silva és szociáldemokraták népszerűsége csökkeni kezdett. 1995-ös választáson pedig ellenzékbe kerültek és a [[Szocialista Párt (Portugália)|szocialisták]] nyerték meg.<ref>{{cite web|url=https://invisiblehand.blogs.sapo.pt/101813.html |title=O PSD no seu labirinto, A Mão Invisível |publisher=Invisiblehand.blogs.sapo.pt |date=16 October 2007 |accessdate=14 May 2011}}</ref> |
||
=== Cavaco Silva után === |
=== Cavaco Silva után === |
||
A lap 2019. október 12., 07:30-kori változata
| Szociáldemokrata Párt Partido Social Democrata | |
 | |
| Mottó: 'Paz, Pão, Povo e Liberdade (Béke, Kenyér, Nép és Szabadság!) | |
| Adatok | |
| Elnök | Rui Rio |
| Alapítva | 1974. május 6. (szervezet) 1975. január 17. (párt) |
| Székház | Rua de S. Caetano à Lapa, 9 1249-087 Lisszabon, Portugália |
| Pártújság | Povo Livre |
| Tagok száma | 129,735 (2018) |
| Ideológia | liberális konzervativizmus liberalizmus kereszténydemokrácia[1] |
| Politikai elhelyezkedés | Közép és Jobbközép között |
| Parlamenti jelenlét | Portugál Parlament: 77 / 230 729 / 2 074 |
| Európai párt | Európai Néppárt |
| EP-frakció | Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) |
| Hivatalos színei | narancssárga |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szociáldemokrata Párt Partido Social Democrata témájú médiaállományokat. | |
A Szociáldemokrata Párt (portugálul: Partido Social Democrata, rövidítése: PSD) egy portugáliai politikai párt, mely nevével ellentétben liberális-konzervatív, jobbközép irányzatú. A Szocialista Párttal ,ez Portugália másik legfőbb politikai ereje, mely 1975 óta összeségében 23 évig volt kormánypárt.
Története
A pártot 1974. május 6-án, nem sokkal a szegfűs forradalom után alapította meg Francisco Sá Carneiro, Francisco Pinto Balsemão és Joaquim Magalhães Mota, akik eredetileg a Demokratikus Néppárt nevet adták a szervezetnek. Az első országos kongresszusát 1974. október 25-én tartották Lisszabonban. Hivatlosan 1975. január 17-én regisztrálták a szervezetet pártként. A párt aktív tagja volt az 1976-ig fennálló alkotmányozó kormánykoalícióknak illetve Portugália demokratikus átemenetének, amikor az Antonio Salazar-rezsim autoriter rendszeréből a demokráciába ment át az ország.
1975-ben a párt a Szocialista Internacionáléba kérte tagfelvételét, de a már tagpárt Szocialista Párt vétójogával élve a szervezet elutasította a kérelmüket.[2][3]
1979-ben a párt a parlamenti választáson közös listán indult a Demokratikus és Társadalmi Centrum párttal, - amely ma a CDS-Néppárt nevet viseli - így alkották meg a Demokratikus Szövetséget (Aliança Democrática), amely egy jobbközép, liberális konzervatív, kereszténydemokrata pártszövetség volt. Francisco Sá Carneiro 1980-ban repülőszerencsétlenségben halt meg, utóda Francisco Pinto Balsemão lett, aki a Szociáldemokrata Párt és a Demokratikus és Társadalmi Centrum pártokat irányította, de a koalíción belüli széthúzás miatt képtelen volt összetartani a koalíciót, ami 1983-ban felbomlott.
Az 1983-as választáson a Szocialista Párt nyert, számos PSD szavazó pártolt át a szocialistákhoz, de így is ők lettek a másodikak. A választás után a Centrális Blokk néven a szociáldemokraták a szocialitsákkal nagykoalíciós kormányt alkottak. Ez számos a PSD jobboldali irányzatához tartozó politikust felháborított, élükön Aníbal Cavaco Silva, akivel 1985-ben a szociáldemokraták megnyerték a választást és a Nemzeti Megújulási Párttal léptek koalícióra.
Cavaco Silva kormánya
Cavaco Silvaék neoliberális gazdaságpolitika értelmében adócsökkentést illetve pritvatizálást hajtottak végre. 1987-es választáson a párt abszolút többséggel győzött, 50,2%-ot ért el és a mandátumok 59%-át szerezte meg. 1991-ben a választáson a párt ismét abszolút többséget szerzett. Cavaco Silva kormányzása alatt Portugália az EGK tagja lett 1986-ban Spanyolországgal együtt. A gazdaság 1995-re stagnált és nőtt a munkanélküliség, ami miatt Cavaco Silva és szociáldemokraták népszerűsége csökkeni kezdett. 1995-ös választáson pedig ellenzékbe kerültek és a szocialisták nyerték meg.[4]
Cavaco Silva után
1995 januárjában Cavaco Silva lemondott a pártelnökségről és Fernando Nogueira lett az új pártelnök. 1996-ban Marcelo Rebelo de Sousa lett az elnök. Az 1999. október 10-én tartott választáson a párt immáron José Manuel Barroso pártelnökkel vett részt a választáson, ám 7 mandátumot még vesztettek is a választáson és az akkor kormányzó Antonio Guterres vezette szocialisták győztek.
Barroso-kormány
A 2002-es választáson a párt a CDS-Néppárttal győzedemleskedett és kormánypárt lettek. José Manuel Barroso lett a miniszterelnök, ám őt 2004. november 22-én az Európai Bizottság elnökének nevezték ki, így utódja a CDS-néppárti Pedro Santana Lopes lett.
Ideológia
A párt nevével ellentétben nem baloldali: magát jobbközép, centrista, kereszténydemokrata és liberális konzervatív irányzatúnak vallja a párt. [5] Azonban igazából egy gyűjtőpártként funkcionál, különböző irányzatokkal, amely Francisco Sá Carneiro és Aníbal Cavaco Silva stratégiai gondolkodása nyomán alakult ki a pártban:
- Portugál szociáldemokraták: Nem a hagyományos értelemben vett szociáldemokrata, hanem a "portugál módon" kialakult szociáldemorkata szellemiség hívei, amelyben a baloldali populizmus és centrizmus egymás mellett működik.[6]
- Európai szociáldemokraták: A hagyományos értelmű szociáldemokrácia hívei, viszont elutasítják a marxizmust.
- Agrárpolitikai irányzat: Ennek az irányzatnak az ország északi, falusi részén van a bázisa, mivel errefele a párt jobban szerepel a választásokon. Az irányzat képviselő Helmut Schmidt német szociáldemokrata politikuis, volt NSZK kancellár szellemiségét követik.[7]
- Liberálisok: Az irányzat képviselő a klasszikus és szociálliberalizmus szellemiségét képviselik. Az irányzat a szegfűs forradalom idején jött létre a párton belül. A Salazar-korszak 50 évig tartó markánsan jobboldali szellemisége és politikai világa után nem alakult meg jelentős jobboldali, konzervatív párt a szegfűs forradalom után, valamint a gazdasági liberalizmus akkoirban nem volt népszerű az európai politikában. Először Cavaco Silva idején merült fel hogy a szocializmus és liberalizmus egy tető alá hozható. Ennek a stratégia mentén nem tartottak igényt a Szocialista Internacionálé tagságára, hanem a Liberális Internacionáléba léptek be. [8]
- Jobboldali populisták: Az irányzat képviselő nem egyenlők a szélsőjobboldali szellemiséggel. Ők jellemzően a szociális piacgazdaság hívei, liberális konzervatív szellemiséggel és kulturális kérdésekben mérsékelten vallásos, konzervatív irányzatúak. Pedro Santana Lopes az irányzat főképviselője. [9]
Jegyzetek
- ↑ The Liberals; Or, the Curse of the Political Center, Origin, Ideology and Transformation of Political Parties: East-Central and Western Europe Compared. Ashgate Publishing, 110. o. (2010)
- ↑ Gunther, Richard. Spain and Portugal, Politics in Western Europe. Hoover Press, 240. o. (1991). ISBN 978-0-8179-9123-4. Hozzáférés ideje: 2013. július 24.
- ↑ Takis S. Pappas. In Search of the Center: Conservative Parties, Electoral Competition, and Political Legitimacy in Southern Europe's New Democracies, Parties, Politics, and Democracy in the New Southern Europe. JHU Press, 259. o. (2001). ISBN 978-0-8018-6518-3. Hozzáférés ideje: 2013. július 25.
- ↑ O PSD no seu labirinto, A Mão Invisível. Invisiblehand.blogs.sapo.pt, 2007. október 16. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
- ↑ O PSD no seu labirinto, A Mão Invisível. Invisiblehand.blogs.sapo.pt, 2007. október 16. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
- ↑ O PSD no seu labirinto, A Mão Invisível. Invisiblehand.blogs.sapo.pt, 2007. október 16. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
- ↑ O partido da esquerda democrática. Atlantico.blogs.sapo.pt, 2007. október 14. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
- ↑ As ameaças ao modelo social europeu vs. a incapacidade dos partidos liberais venceram eleições: o dilema do PSD (portuguese)
- ↑ Menezes candidato para fazer renovação, 23 FEV 05. Tsf.sapo.pt. [2009. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 14.)