„Viszkozitás” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Kapilláris viszkoziméter: Elírás javítása Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a kis korr |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
''k'' a készüléknek a méretével összefüggő konstans jellemzőit, valamint az állandókat foglalja magába, és viszkoziméter állandónak nevezik. Ezt az állandót ismert viszkozitású folyadék átfolyási idejének a mérésével kell megállapítani ([[kalibráció]]). |
''k'' a készüléknek a méretével összefüggő konstans jellemzőit, valamint az állandókat foglalja magába, és viszkoziméter állandónak nevezik. Ezt az állandót ismert viszkozitású folyadék átfolyási idejének a mérésével kell megállapítani ([[kalibráció]]). |
||
"k" mértékegysége: m |
"k" mértékegysége: m²/s² |
||
Ha a fenti kifejezést elosztjuk a folyadék [[sűrűség]]ével, akkor a kinematikai viszkozitás az átfolyási idő ismeretében közvetlenül számítható. |
Ha a fenti kifejezést elosztjuk a folyadék [[sűrűség]]ével, akkor a kinematikai viszkozitás az átfolyási idő ismeretében közvetlenül számítható. |
||
98. sor: | 98. sor: | ||
==== Egyéb viszkoziméter ==== |
==== Egyéb viszkoziméter ==== |
||
Például az Engler-féle viszkoziméter, amely kettős falú, termosztálható fémedény. Az alsó részén meghatározott méretű kifolyónyílás található. Adott mennyiségű folyadék kifolyási idejét mérik. A mérési eredményt Engler-fokban (°E) adják meg, amely az adott hőmérsékletű folyadék és az ugyanolyan hőmérsékletű víz kifolyási idejének a hányadosa. |
Például az Engler-féle viszkoziméter, amely kettős falú, termosztálható fémedény. Az alsó részén meghatározott méretű kifolyónyílás található. Adott mennyiségű folyadék kifolyási idejét mérik. A mérési eredményt Engler-fokban (°E) adják meg, amely az adott hőmérsékletű folyadék és az ugyanolyan hőmérsékletű víz kifolyási idejének a hányadosa. |
||
Az Engler-fok relatív adat, így az átszámítás stokesra vagy m²-ra |
Az Engler-fok relatív adat, így az átszámítás stokesra vagy m²-ra táblázat segítségével történhet. |
||
Az Engler-féle viszkoziméter [[Karl Engler]] német kémikusról kapta a nevét. |
Az Engler-féle viszkoziméter [[Karl Engler]] német kémikusról kapta a nevét. |
||
124. sor: | 124. sor: | ||
: 1 stokes = 100 centistokes = 1 cm²·s<sup>−1</sup> = 0,0001 m²·s<sup>−1</sup>. |
: 1 stokes = 100 centistokes = 1 cm²·s<sup>−1</sup> = 0,0001 m²·s<sup>−1</sup>. |
||
A kinematikai viszkozitás a folyadékban (gázban) keltett örvényszerű zavarok öncsillapodásának gyorsaságát jellemzi. Ebben a folyamatban a folyadékban tárolt mozgási energiát a viszkozitás emészti fel. A lecsengés sebessége függ a zavar jellemző lineáris méretétől: kétszer akkora méret esetén a lecsengés négyszer annyi ideig tart. Ezt fejeződik ki a |
A kinematikai viszkozitás a folyadékban (gázban) keltett örvényszerű zavarok öncsillapodásának gyorsaságát jellemzi. Ebben a folyamatban a folyadékban tárolt mozgási energiát a viszkozitás emészti fel. A lecsengés sebessége függ a zavar jellemző lineáris méretétől: kétszer akkora méret esetén a lecsengés négyszer annyi ideig tart. Ezt fejeződik ki a m²·s<sup>−1</sup> mértékegységben. A jelenség sokban hasonlít a hőmérséklet-különbségek kiegyenlítődésnek dinamikájához valamely homogén anyagban. A [[hőmérséklet-vezetési tényező]] mértékegysége szintén m²·s<sup>−1</sup>. |
||
====A kinematikai ''(ν)'' és dinamikai ''(η)'' viszkozitás közötti átszámítás==== |
====A kinematikai ''(ν)'' és dinamikai ''(η)'' viszkozitás közötti átszámítás==== |
||
160. sor: | 160. sor: | ||
| 100 || 0,28 × 10<sup>−3</sup> |
| 100 || 0,28 × 10<sup>−3</sup> |
||
|- |
|- |
||
|rowspan=1| [[jég]] || |
|rowspan=1| [[jég]] || −13 || 15 × 10<sup>12</sup> |
||
|- |
|- |
||
| [[higany]] ||rowspan=6| 20 || 17,0 × 10<sup>−3</sup> |
| [[higany]] ||rowspan=6| 20 || 17,0 × 10<sup>−3</sup> |
||
184. sor: | 184. sor: | ||
| [[olívaolaj]] || 20 || [81 × 10<sup>−3</sup> … 100 × 10<sup>−3</sup>] |
| [[olívaolaj]] || 20 || [81 × 10<sup>−3</sup> … 100 × 10<sup>−3</sup>] |
||
|- |
|- |
||
| [[tej| |
| [[tej|kávétejszín]] || 20 || 10 × 10<sup>−3</sup> |
||
|- |
|- |
||
| [[vér]] || 37 || [4 × 10<sup>−3</sup> … 25 × 10<sup>−3</sup>] |
| [[vér]] || 37 || [4 × 10<sup>−3</sup> … 25 × 10<sup>−3</sup>] |
||
197. sor: | 197. sor: | ||
A folyadékok viszkozitása exponenciálisan csökken a hőmérséklet növekedésével. |
A folyadékok viszkozitása exponenciálisan csökken a hőmérséklet növekedésével. |
||
A dinamikai viszkozitás |
A dinamikai viszkozitás hőmérsékletfüggését az Arrhenius–Andrade-összefüggés írja le: |
||
:<math>\eta=\eta_\mathrm o \mathrm e^{\frac{E^\Dagger}{RT}}</math> |
:<math>\eta=\eta_\mathrm o \mathrm e^{\frac{E^\Dagger}{RT}}</math> |
A lap 2019. május 24., 17:53-kori változata
A viszkozitás, más elnevezéssel a belső súrlódás egy gáz vagy folyadék (fluidum) belső ellenállásának mértéke a csúsztató feszültséggel szemben. Így a víz folyékonyabb, kisebb a viszkozitása, míg az étolaj vagy a méz kevésbé folyékony, nagyobb a viszkozitása. Minden valóságos folyadéknak vagy gáznak van viszkozitása (kivéve a szuperfolyékony anyagoknak), az ideális folyadék és ideális gáz viszkozitása nulla. A köznyelvben általában a nagy viszkozitású anyagokat sűrűn folyónak vagy egyszerűen sűrűnek, a kis viszkozitásúakat pedig könnyen mozgónak vagy hígnak nevezik, azonban a sűrűség mint fizikai fogalom mást jelent, illetve a „híg” kifejezést helyesebb az ’alacsony koncentráció’ értelemben használni.
A viszkozitás szó a latin viscum-ból származik, mely fagyöngyöt, ill. a belőle főzött ragadós anyagot jelentette (madárlép), melyet madárfogásra használtak.[1]
Newton elmélete
Egy gáz vagy folyadék lamináris áramlása során a közeg egyes rétegei különböző sebességgel áramlanak. A különböző sebességű rétegek elcsúsznak, súrlódnak egymáson, melynek következtében nyíróerő lép fel. Ennek az erőnek semmi köze a szilárd testek elmozdításakor ébredő súrlódáshoz, mert a felületre merőleges erőnek (jelen esetben a gáz- vagy a folyadékrétegeknek egymásra gyakorolt nyomásából származó erőnek) nincs hatása a nyíróerőre. Ezen kívül a szilárd testek súrlódásával ellentétben nyugvó gáz vagy folyadék rétegei között nem lép fel nyíróerő.
A viszkozitás értelmezését elsőként Newton adta meg, aki feltételezte, hogy a rétegek párhuzamos és egyenletes áramlása esetén az elmozdulás irányával ellentétes irányú belső súrlódási erő (F) egyenesen arányos a súrlódó felületek nagyságával (A) és a sebességgradienssel (du/dy). Az arányossági tényező az adott gáz vagy folyadék anyagi minőségére jellemző állandó a dinamikai viszkozitás (η):
Az F/A fizikai mennyiség a csúsztató feszültség τ, amelynek a segítségével a törvény az alábbi alakban is felírható:
ahol
- , a sebességgradiens, más elnevezéssel nyírási sebesség.
Más megfogalmazásban a Newton-féle viszkozitási törvény kimondja, hogy az egyes rétegek közötti csúsztató feszültség egyenesen arányos a sebességgradienssel. Több folyadék, mint például a víz, és a legtöbb gáz kielégíti Newton feltételét, ezeket newtoni folyadékoknak nevezik. A nem-newtoni folyadékok esetén ennél összetettebb összefüggés áll fenn a csúsztató feszültség és a sebességgradiens között.
A dinamikai viszkozitásból kiindulva definiáltak még számos egyéb viszkozitást is. Legismertebb és a kenéstechnikában legáltalánosabban használt a kinematikai viszkozitás, amely a dinamikai viszkozitás η és a folyadék sűrűségének ρ a hányadosa:
A folyadékok viszkozitásának a mérése
A dinamikai, illetve a kinematikai viszkozitás mérése viszkoziméterekkel relatív módon történik. A készüléket akár gyárilag, akár a mérés során, ismert viszkozitású folyadékkal kalibrálni kell.
A működési elv alapján az alábbi típusú viszkozimétereket különböztetjük meg:
Kapilláris viszkoziméter
A Hagen-Poisseuille-törvény a körkeresztmetszetű csőben történő folyadékáramlás körülményeit írja le, a viszkoziméter kapillárisában létrejövő folyadékáramlásra felírva, és a dinamikai viszkozitást kifejezve, az alábbi összefüggést kapjuk:
- .
A kifejezésben:
R a kapilláris sugara, m
L a kapilláris hossza, m
V a folyadék térfogata, amely a kapillárison áthalad, m³
ρ a folyadék sűrűsége, kg/m³
ρgh a hidrosztatikai nyomáskülönbség, aminek hatására a kapillárisban létrejön a folyadékáramlás, Pa
t az átfolyási idő, s
k a készüléknek a méretével összefüggő konstans jellemzőit, valamint az állandókat foglalja magába, és viszkoziméter állandónak nevezik. Ezt az állandót ismert viszkozitású folyadék átfolyási idejének a mérésével kell megállapítani (kalibráció).
"k" mértékegysége: m²/s²
Ha a fenti kifejezést elosztjuk a folyadék sűrűségével, akkor a kinematikai viszkozitás az átfolyási idő ismeretében közvetlenül számítható.
- .
Ezen az elméleti alapon működik például az Ostwald-, az Ostwald-Fenske-, az Ubbelohde-féle stb. viszkoziméter.
Rotációs viszkoziméter
Egy álló és egy forgó, koncentrikusan elhelyezkedő henger közötti folyadék viszkozitását a torziós rúgón keresztül forgatott hengeren fellépő fékező nyomatékot mérik.
Torziós viszkoziméter
Torziós fémszálra függesztett henger merül a mérendő folyadékba. A nyugalmi helyzetből kimozdított (elfordított) henger csillapodó alternáló forgómozgás csillapodásának a mértékét mérik.
Eső golyós viszkoziméter
A mellékelt ábrán látható Höppler-féle viszkoziméter működése a Stokes-törvényen alapul. A vizsgálandó folyadékkal töltött, kissé ferdén elhelyezkedő üvegcső vízfürdővel termosztálható. A folyadékban mozgó R sugarú golyó sebességének (v) meghatározása a cső két jele közötti távolság (L) megtételéhez szükséges idő (t) mérésével történik. A lefelé mozgó golyóra három erő hat. A lefelé irányuló nehézségi erő (Fg), a felfelé mutató felhajtóerő (Ffel), és a mozgást akadályozó, tehát szintén felfelé mutató, a folyadék dinamikai viszkozitásával (η) arányos (Fs) súrlódási erő. Mivel a golyó állandó sebességgel egyenletesen mozog, a ható erők eredője zérus. A nehézségi erő és a felhajtó erő különbsége:
ahol a golyó és folyadék sűrűségének a különbsége.
A súrlódási erő nagysága:
- , ahol .
A folyadék dinamikai viszkozitására tehát a következő összefüggés adódik:
A készülékhez különböző méretű és anyagú, azaz sűrűségű - pl. üveg, acél - golyók tartoznak, ezek megfelelő választásával lehet a vizsgálni kívánt folyadék viszkozitásához hangolni a készülékkel mérhető viszkozitástartományt.
Vibrációs viszkoziméter
A mérendő folyadékba keskeny fémlemez merül, amelyet kényszerrezgésben tartanak. A viszkozitástól függően a rezgés frekvenciája megváltozik, s ezt a változást mérik.
Egyéb viszkoziméter
Például az Engler-féle viszkoziméter, amely kettős falú, termosztálható fémedény. Az alsó részén meghatározott méretű kifolyónyílás található. Adott mennyiségű folyadék kifolyási idejét mérik. A mérési eredményt Engler-fokban (°E) adják meg, amely az adott hőmérsékletű folyadék és az ugyanolyan hőmérsékletű víz kifolyási idejének a hányadosa. Az Engler-fok relatív adat, így az átszámítás stokesra vagy m²-ra táblázat segítségével történhet. Az Engler-féle viszkoziméter Karl Engler német kémikusról kapta a nevét.
A viszkozitás mértékegységei
Dinamikai viszkozitás: η
A dinamikai viszkozitás SI mértékegysége:
a pascal·másodperc, mely megegyezik az 1 kg·m−1·s−1-mal.
A dinamikus viszkozitás cgs rendszerű mértékegysége a poise (P), melyet Jean Louis Marie Poiseuille-ról neveztek el. Gyakrabban ennek századrészét a centipoise-t (cP) használták. A centipoise széles körű használatának az az oka, hogy a víz viszkozitása 20 °C hőmérsékleten 1,0020 cP.
- 1 poise = 100 centipoise = 1 g·cm−1·s−1 = 0,1 Pa·s.
- 1 centipoise = 0,001 Pa·s.
Kinematikai viszkozitás: ν = η/ρ
A kinematikai viszkozitás SI mértékegysége:
cgs egysége a stokes, jele: St, melyet George Gabriel Stokesról neveztek el. Néha helyette a centistokes (cSt) használatos. Amerikában gyakran a stoke formában használják (mintha a stokes a többes száma lenne).
- 1 stokes = 100 centistokes = 1 cm²·s−1 = 0,0001 m²·s−1.
A kinematikai viszkozitás a folyadékban (gázban) keltett örvényszerű zavarok öncsillapodásának gyorsaságát jellemzi. Ebben a folyamatban a folyadékban tárolt mozgási energiát a viszkozitás emészti fel. A lecsengés sebessége függ a zavar jellemző lineáris méretétől: kétszer akkora méret esetén a lecsengés négyszer annyi ideig tart. Ezt fejeződik ki a m²·s−1 mértékegységben. A jelenség sokban hasonlít a hőmérséklet-különbségek kiegyenlítődésnek dinamikájához valamely homogén anyagban. A hőmérséklet-vezetési tényező mértékegysége szintén m²·s−1.
A kinematikai (ν) és dinamikai (η) viszkozitás közötti átszámítás
- η = ν·ρ, így ha ν = 1 St, akkor
- η = ν·ρ = 0,1 kg·m−1s−1·(ρ/(g/cm3))=0,1 poise·(ρ/(g/cm3)).
Anyagok viszkozitása
Az anyagok dinamikai viszkozitása atmoszferikus nyomáson mérve | ||
anyag | hőmérséklet (°C) | dinamikai viszkozitás (Pa·s) |
---|---|---|
hidrogén | 0 | 8,4 × 10−6 |
50 | 9,3 × 10−6 | |
100 | 10,3 × 10−6 | |
levegő | 0 | 17,1 × 10−6 |
50 | 19,4 × 10−6 | |
100 | 22,0 × 10−6 | |
xenon | 0 | 21,2 × 10−6 |
víz | 0 | 1,79 × 10−3 |
20,2 | 10−3 | |
50 | 0,55 × 10−3 | |
100 | 0,28 × 10−3 | |
jég | −13 | 15 × 1012 |
higany | 20 | 17,0 × 10−3 |
aceton | 0,326 × 10−3 | |
etil-alkohol | 0,248 × 10−3 | |
metil-alkohol | 0,59 × 10−3 | |
benzol | 0,64 × 10−3 | |
nitro-benzol | 2,0 × 10−3 | |
bitumen | 20 | 108 |
melasz | 20 | 102 |
méz | 20 | 101 |
ricinusolaj | 20 | 0,985 |
olívaolaj | 20 | [81 × 10−3 … 100 × 10−3] |
kávétejszín | 20 | 10 × 10−3 |
vér | 37 | [4 × 10−3 … 25 × 10−3] |
kőolaj | 20 | 0,65 × 10−3 |
üveg | 20 | 1040 |
Hőmérsékletfüggése
A folyadékok viszkozitása exponenciálisan csökken a hőmérséklet növekedésével.
A dinamikai viszkozitás hőmérsékletfüggését az Arrhenius–Andrade-összefüggés írja le:
ahol ηo anyagi állandó, Pa·s
az E‡ a viszkozitás aktiválási energiája, J/mol
az abszolút hőmérséklet, K.
Ha tehát az anyagok viszkozitásának a logaritmusát az abszolút hőmérséklet reciprokának a függvényében ábrázoljuk, elméletileg egyeneseket kapunk. Ezeknek az egyeneseknek az iránytangensei arányosak az adott folyadék viszkozitási aktiválási energiájával. A kenőanyagok esetében gyakran fontos követelmény, hogy a viszkozitás minél kisebb mértékben függjön a hőmérséklettől (téli-nyári minőség). Kenőolajok esetén ez azért fontos, mert csapágyak kenésénél a külső hőmérséklet jelentősen befolyásolja a kenőolaj választását.
Lábjegyzetek
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 149. o. ISBN 963 8334 96 7