„Lukács (esztergomi érsek)” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások
a (Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások)
{{személySzemély infobox}}
|típus=
|név=
|kép=
|képméret =
|képaláírás =
|születési dátum= <!-- Wikidata: p569 -->
|születési hely= <!-- Wikidata: p19 -->
|halál dátuma= <!-- Wikidata: p570 -->
|halál helye= <!-- Wikidata: p20 -->
|halál oka= <!-- Wikidata: p509 -->
|sírhely= <!-- Wikidata: p119 -->
|születési név= <!-- Wikidata: p513 -->
|neme = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|művésznév =
|álnév = <!-- Wikidata: p742 -->
|becenév= <!-- Wikidata:p1449 -->
|állampolgárság= <!-- Wikidata: p27 -->
|nemzetiség=
|házastárs = <!-- Wikidata: p26 -->
|élettárs = <!-- Wikidata: p451 -->
|gyermekek száma = <!-- Wikidata: p1971 -->
|gyermekei = <!-- Wikidata: p40 -->
|szülei = <!-- Wikidata: p22, p25 -->
|szakma = <!-- Wikidata: p106 -->
|tisztség = <!-- Wikidata: p39 -->
|iskolái= <!-- Wikidata: p69 -->
|kitüntetései= <!-- Wikidata: p166 -->
 
<!-- + Sportolók szócikkeihez -->
|magasság =
|súly =
 
|megjegyzés =
|aláírás= <!-- Wikidata: p109 -->
|weboldal= <!-- Wikidata: p856 -->
|blog= <!-- Wikidata:p1581 -->
|catholic_hierarchy= <!-- Wikidata: p1047 -->
|IMDb= <!-- Wikidata: p345 -->
|PORT.hu= <!-- Wikidata:p2435 -->
|Facebook= <!-- Wikidata:p2013 -->
|MTA= <!-- Wikidata:p3226 -->
|MTMT= <!-- Wikidata:p2492 -->
|parlament.hu= <!-- Wikidata:p4966 -->
|wikicommons= <!-- Wikidata: p373 -->
|alsablon=
}}
 
[[Fájl:Chronicon Pictum P121 III. István koronázása.JPG|bélyegkép|220px|Lukács esztergomi érsek megkoronázza [[III. István magyar király|III. István]]t. [[Miniatúra]] a [[Képes krónika|Képes krónikában]]]]
Lukács [[1156]]-ban [[Eger|egri]] [[püspök]], [[1158]]-ban pedig esztergomi érsek lett. A negyed évszázados főpapi munkássága alatt öt [[Árpád-ház]]i királyt és ellenkirályt szolgált ki vagy éppen akadályozta tevékenységüket. Bánfi Lukács akkor lépett a magyar közélet porondjára, amikor [[II. Géza magyar király|II. Géza]] király ([[1141]]–[[1162]]), még ha hallgatólagosan is, de [[Barbarossa Frigyes]] császár pártján foglalt állást a [[III. Sándor pápa|III. Sándor]] [[pápa (egyházfő)|pápával]] szembeni küzdelemben. A magyar király végül azonban – nem sokkal az [[1159]]. évi konklávé után – III. Sándor legitimitása mellett tett hitet.
 
Itt ki kell emelni Lukács érsek szerepét, aki a [[gregoriánus reform]] elkötelezett híveként III. Sándort támogatta, és erre inspirálta királyát is. II. Géza [[1161]]-ben konkordátumot kötött a pápával, aminek kidolgozásában az esztergomi érseknek fontos szerepe volt. A szerződés értelmében a király lemondott az önkényes püspökkinevezésekről, viszont a magyar egyháziak csak királyi engedéllyel fellebbezhetnek a [[Szentszék]]hez, s [[pápai legátus]]ok és [[pallium]]ok is csak az uralkodó tudtával érkezhetnek az országba.
 
Hogy Lukács személyes tulajdonságairól, főként szigorú erkölcsiségéről legyen némi fogalmunk, szükséges beszámolni arról, hogy amikor 1161 végén megérkezett a palliuma, az érsek nem volt hajlandó elfogadni azt, mert bátyja, Appa lovakat ajándékozott a pápai legátusoknak. Az érsek ebben [[szimónia|szimóniát]] látott, ami nagyon mély elkötelezettségre vall. III. Sándor az ügy miatt levelet intézett Lukácshoz, amit így fejezett be: „(…) ''minthogy tetteidről Isten kegyelméből soha semmi mást, csak becsületes dolgot hallottunk, nincs is ezügyben más várakozásunk, csak jó és mindenféle dicséretre feljogosító, s ezt azok sem tagadják, akik ellenségeidnek látszanak, hanem a rólad alkotott vélekedés dicséretes bizonyságát nyújtják, nem tűnt úgy számunkra sem, hogy ezek vizsgálata során azokról a dolgokról a püspököknek vagy másoknak írásainkat el kellene küldenünk. Kérjük azonban körültekintésedet – valamint intünk és meghagyjuk, hogy szívedből teljesen kiirtva az effajta kételyeket, a rádbízott főpapi hivatalban olyan éberen serénykedjél, hogy nyájadat méltón vezethesd a legfőbb pásztor, Krisztus elé, és hogy tőle az igazaknak boldogságos megjutalmazása idején hallhassad: Jól van, hű és okos szolgám, menj be a te Uradnak örömébe''…”
=== A trón támasza ===
 
A konkordátummal megpecsételt példás magyar-szentszéki kapcsolatokat Géza király halála beárnyékolta. Halála után mindkét öccse, [[II. László magyar király|László]] és [[IV. István magyar király|István]] magának vindikálta a trónt, s ráadásul ezt mindketten [[Bizánci Birodalom|bizánci]] támogatással tették. A sziklaszilárd Lukács, egyrészt a görög hatástól félve, másrészt a [[primogenitúra]] elvét vallva mindkét trónkövetelőtől megtagadta a koronázást, és Géza fiának, [[III. István magyar király|III. István]]nak ([[1162]]–[[1172]]) a trónigényét támogatta. Az ellenkirályokkal szembeni radikális föllépésért és kiközösítésükért Lukács börtönnel fizetett, ahonnan csak pápai közbenjárásra szabadulhatott ki.
 
A trónbitorló IV. István [[I. Mánuel bizánci császár]]hoz (†[[1180]]) fordult segítségért. A görög uralkodó azonban felismerte IV. István ellehetetlenült helyzetét, és az immár törvényesen uralkodó III. István király követeivel [[Belgrád]]ban egyezséget kötött. A szerződés értelmében [[III. Béla magyar király|Béla herceg]] – a király öccse – Alexiosz néven a [[konstantinápoly]]i udvarba került, mint [[deszpotész]] (leendő trónörökös), egyúttal elnyerte a császár lányának kezét, és [[Dalmácia]] és [[Horvátország]] vezetését is megkapta.
III. István, a bizánci veszély elhárítója, 1172-ben hunyt el. Halálakor ismét napirendre került a trónutódlás kérdése. Az új király Lukács heves tiltakozása ellenére az immár tíz éve Bizáncban élő Béla lett, aki – miután a császárnak fia született – elvesztette trónutódlási jogát és Mária hercegnő kezét. Lukács tiltakozásának a bizánci egyházi befolyástól való félelem volt az oka, és inkább az elhunyt király másik öccsét, Géza herceget látta volna szívesen a trónon. Megtagadta III. Béla megkoronázását, amit így – külön pápai engedéllyel – a Mikó vagy Chema nevű [[kalocsa]]i érsek végzett el. Az esztergomi főpap erélyes föllépése rossz viszonyt teremtett Bélával. Ez azonban csak a kisebbik baj volt, mert a koronázást III. Sándor felszólítása ellenére sem végezte el. A pápa és a főpap régebbi jó viszonya nagyon megromlott.
 
III. Béla (1172–1196), bár görög földről érkezett, felesége révén meghonosította Magyarországon a francia kultúra szellemiségét, így paradox módon akitől Lukács a latin kereszténységet féltette, az lett annak erős védőbástyája. Lukács az 1170-es évek folyamán fokozatosan háttérbe szorult, helyette riválisa, András kalocsai érsek élvezhette a pápa és a király bizalmát. A főpap azonban idővel maga is belátta, hogy III. Béla nem jelent fenyegetést sem az egyházra, sem [[Magyarország]]ra nézve. A kezdődő közeledésnek nagy lendületet adott az [[1179]]. esztendő, amikor a diadalittas kalocsai érsek megsértette a királyt, mire az megfosztotta hivatalától. A vitába a Szentatya is beleavatkozott, és András érseket bocsánatkérésre szólította fel.
 
Lukács érsek körülbelül a pápával egy időben, 1181 augusztusában hunyt el. Főpapi működése kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar történelemben. A [[középkor]]i Magyarország egyik legeredetibb „szürke eminenciása” volt. Kanonizációját [[II. András magyar király|II. András]] ([[1205]]–[[1235]]) és [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] ([[1235]]–[[1270]]) is szorgalmazta, de Lukács [[szent]]té avatására végül nem került sor.
540 470

szerkesztés

Navigációs menü