„Hermetizmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
12. sor: | 12. sor: | ||
== Nevezetes hermetikusok == |
== Nevezetes hermetikusok == |
||
* [[Dzsábir ibn Hajján]], 8-9. századi [[iszlám]] tudós |
* [[Dzsábir ibn Hajján]], 8-9. századi [[iszlám]] tudós, polihisztor, alkímista; |
||
* [[Arnoldus de Villa Nova]] {{Wd|Q356568}}, [[Templomos lovagok|templomos lovag]], orvos és alkimista, aki megjelentette a [[Tabula Smaragdina]] latin szövegét; |
* [[Arnoldus de Villa Nova]] {{Wd|Q356568}}, [[Templomos lovagok|templomos lovag]], orvos és alkimista, aki megjelentette a [[Tabula Smaragdina]] latin szövegét; |
||
* [[Marsilio Ficino]], a [[Corpus Hermeticum]] latin nyelvű fordítója; |
* [[Marsilio Ficino]], a [[Corpus Hermeticum]] latin nyelvű fordítója; |
A lap 2018. április 13., 10:33-kori változata
A hermetizmus a Krisztus utáni 1-3. században keletkezett, filozófiai és mágikus tartalmú írásokat tartalmazó Corpus Hermeticumból ismert gnosztikus gondolatrendszer.
Az első hermetikus iratok Kr. e. 3. század és Kr. u. 1. század között a hellenista Egyiptomban írt misztikus filozófiai, mitológiai, csillagászati, orvosi tanításokat tartalmazó és a természetfeletti hatalmakkal való kapcsolatra tanító iratok (18 könyv). Megírásukat, illetve megírásuk sugallatát Triszmegisztosz (Hermész)nek tulajdonítják. [1]
A Corpus Hermeticum szövegei az egyiptomi Thot istent a görög Hermésszel azonosítják, akit Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Nagynak is neveznek. A Triszmegisztosz neve alatt elterjedt iratok korai újplatonista háttérrel rendelkeznek. [2]
Miután a szövegek nagy részét Itáliában latinra fordították, a hermetizmus, és maga a Corpus óriási hatást fejtett ki a reneszánszban. [3] Néhány szintén Hermész nevét viselő asztrológiai és alkímiai munkával együtt ezek az értekezések a reneszánsz alapvető írásaivá váltak, amelyeket együtt hermeticizmusnak neveztek, míg magának a Corpus Hermeticumnak a tanítását hermetizmusnak. [4]
Etimológia
A hermetizmus kifejezés a középkori latin hermeticus-ból származik, amely pedig Hermész görög isten nevéből ered.
Nevezetes hermetikusok
- Dzsábir ibn Hajján, 8-9. századi iszlám tudós, polihisztor, alkímista;
- Arnoldus de Villa Nova , templomos lovag, orvos és alkimista, aki megjelentette a Tabula Smaragdina latin szövegét;
- Marsilio Ficino, a Corpus Hermeticum latin nyelvű fordítója;
- Giovanni Pico della Mirandola, aki összekapcsolta a Hermetika tanítását Kabbalával;
- Agrippa von Nettesheim, a De Occulta Philosophia szerzője;
- Paracelsus, orvos és metafizikus;
- John Dee, matematikus, asztrológus és ezoterikus
- Franz Bardon, okkultista, gyógyító
Jegyzetek
- ↑ Új Magyar Lexikon, 1962
- ↑ Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve, 22. old., 2000
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2007
- ↑ Corpus Hermeticum - Hermész Triszmegisztosz tanításai