Dzsábir ibn Hajján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dzsábir ibn Hajján
(جابر بن حيان)
Dzsábír ibn Hajján egy 15. századi európai kódexlapon
Dzsábír ibn Hajján egy 15. századi európai kódexlapon
Született 721
Tus
Elhunyt 815 (94 évesen)
Kúfa
Állampolgársága Abbászidák
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsábir ibn Hajján témájú médiaállományokat.

Abu Múszá Dzsábir ibn Hajján, (latinul: Geber), (Túsz, 721 körül – Kúfa, 815) a mai Irán területéről származású arábiai tudós, polihisztor, alkímista.

Korábban neki tulajdonították a középkori alkímia és gyakorlati vegyészet egyik legmeghatározóbb könyvét, a Summa perfectionis magisterii-t, melyet Geber nevében írt a 13. századi Pszeudo-Geber.

Életrajza[szerkesztés]

Tanulmányait Dzsafár as-Sadiq síita imámnál végezte (e rangban a hatodik). Gazdag természetfilozófiai és alkímiai munkássága maradt az utókorra. Élete folyamán Harún ar-Rasíd kalifa udvari alkimistája lett. Személyéhez körülbelül 2000 művet kapcsolnak, főként alkímiai és misztikus témában. A mai Spanyolország területén Geber néven vált ismertté, innen kerültek az európába művei, melynek nyomán létrejött a középkori európai alkímia. Vannak akik nevéből eredeztetik a kémia szót is. Vizsgálta a görögök négy elemről (tűz, víz, föld, levegő) szóló tanításait és arra jutott, hogy ebből a négy elemből tevődik össze a higany és a kén és ez utóbbiak különböző tulajdonságú képviselői, keverékei alkotják a fémeket. Felismerte, hogy a higany és kén keveredéséből jön létre a vörös cinóber (higany-szulfid) és úgy gondolta, e két elem helyes arányú keveredéséből áll az arany is. A 14. századi Hispániában Geber szerzősége alatt négy latin nyelvű alkímiai munkát is ismertek, amelyeket csak 1678-ban nyomtattak ki először.

Források[szerkesztés]