„Tompa Miklós” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
14. sor: | 14. sor: | ||
* [[Gorkij]]: [[Kispolgárok]], [[A nap fiai]] |
* [[Gorkij]]: [[Kispolgárok]], [[A nap fiai]] |
||
* [[Tamási Áron]]: [[Énekes madár]], [[Csalóka szivárvány]], [[Tündöklő Jeromos]] |
* [[Tamási Áron]]: [[Énekes madár]], [[Csalóka szivárvány]], [[Tündöklő Jeromos]] |
||
* [[Móricz Zsigmond]: [[Úri muri]] |
* [[Móricz Zsigmond]]: [[Úri muri]] |
||
* [[Molière]]: [[A fösvény]] |
* [[Molière]]: [[A fösvény]] |
||
* [[Ben Jonson]]: [[Volpone]] |
* [[Ben Jonson]]: [[Volpone]] |
A lap 2012. július 15., 15:35-kori változata
Tompa Miklós (Székelyudvarhely, 1910. december 28. – Marosvásárhely, 1996. július 5.): rendező, színészpedagógus, színházigazgató, a Székely Színház (később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata) megalapítója, Tompa László költő fia, Tompa Gábor színházi rendező édesapja.
Életút
1910. december 28-án született Székelyudvarhelyen. Iskoláit szülővárosában és Marosvásárhelyen végzi. Ugyanitt érettségizik 1930-ban, majd jogot tanul. 1936-ban Budapestre megy, a Nemzeti Színháznál tanul. 1941-ben Kolozsvárra szerződik, ahol bemutatják első rendezését, Németh László Villámfénynél című drámáját. 1944-ben vendégrendezést vállal a budapesti Nemzeti Színháznál. 1946-ban megszervezi a Székely Színházat. 1948-ban tanítani kezd a Színművészeti Akadémián (ma Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), 1976-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – 1981-ig rektora. 1966-ban távozik a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállal, elsősorban Sepsiszentgyörgyön. 1981-ben befejezi a főiskolai munkát, nyugdíjba megy. 1991-ben Kolozsváron színpadra állítja utolsó rendezését, a Bernarda Alba házát. 1996-ban hunyt el Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat.[1]
Legfontosabb rendezései
- Bródy Sándor: A tanítónő
- Csehov: Ványa bácsi, Sirály
- Tolsztoj: A sötétség hatalma
- Richard Nash: Az esőhozó ember
- Gorkij: Kispolgárok, A nap fiai
- Tamási Áron: Énekes madár, Csalóka szivárvány, Tündöklő Jeromos
- Móricz Zsigmond: Úri muri
- Molière: A fösvény
- Ben Jonson: Volpone
- Caragiale: Az elveszett levél
- Kós Károly: Budai Nagy Antal
- Visnyevszkij: Optimista tragédia