A fösvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A fösvény
Avare.jpg
Szerző Molière
Eredeti cím L'Avare
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Műfaj dráma
Kiadás
Kiadás dátuma 1668
Fordító Illyés Gyula
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A fösvény témájú médiaállományokat.

A fösvény (L'Avare) Molière egyik legérettebb alkotása, a klasszicizmus szabályainak megfelelő, de prózai formájú – így saját korában kevésbé sikeres és befejezetlennek tekintett mű. 1668-ban mutatták be Párizsban. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a művészet és a színjátszás örömeit, ezért több művet is írt ennek a csoportnak, ezek közé tartozik a Fösvény. A komédia megírásához Molière csak három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz commedia dell'arte rögtönzött, és a francia farce (vásári komédia) műveit. A műben a jellemkomikum van előtérben.

Főszereplői[szerkesztés]

  • Harpagon - Cléante és Élise apja: "szerelmes" Mariane-ba
  • Cléante - Harpagon fia, Mariane szerelmese
  • Elise[1] - Harpagon lánya, Valér szerelmese
  • Valér - Anzelm fia, Eliz szerelmese
  • Mariane[2] - Cléante szerelmese, Harpagon választottja
  • Anzelm - Valér és Mariane apja
  • Fruzsina - házasságszerző
  • Simon - pénzközvetítő
  • Jakab - Harpagon szakácsa és kocsisa
  • Fecske - Cléante inasa
  • Claude asszonyság - Harpagon cselédje
  • Zabszár és Keszeg - Harpagon szolgái
  • a Csendbiztos
  • és a Csendbiztos írnoka

A mű cselekménye[szerkesztés]

A darab Párizsban játszódik. Témája – a pénz imádatának torzító hatása, ennek bírálata – már más műveiben is megjelent. A fösvénység motívumának azonos tünetekkel – szorongás, gyanakvás, vagyonféltés, elmagányosodás – ábrázolt kórképe minden korban foglalkoztatta az alkotókat, a komédiairodalomban ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, mert a problematika örökké aktuális: Mindig csak a pénz! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Olyan ez az egész, mintha a Föld csak a pénz körül forogna.

A mű (a hármas egység klasszikus követelményének megfelelően) egy helyen, Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik; egyetlen család tagjai (és a személyzet) között bonyolódik. A cselekmény egységét a középponti jellem, a házassági pletyka adja.

A mű expozíciója[szerkesztés]

A kialakult szituációt mutatja be, a végkifejlethez szükséges néhány előzménnyel, információval. Valér eltűnt családja után nyomoz, de Eliz iránti szerelme miatt Harpagon titkárának állt; házasságkötésüknek csak a zsarnok apa fösvénysége az akadálya. Cléante ugyanúgy szerelmes és ezt meg is osztja húgával, de az ő házasságának is apja fösvénysége állja útját, mivel egy szegény lány a kedvese.

A mű bonyodalma[szerkesztés]

Harpagon átkutatja Cléante szolgáját, mivel tízezer tallérhoz jutott egyik adósától, s retteg, hogy ellopják (a fösvénység jelei már itt is megmutatkoznak: félti a pénzét még egy porszemtől is). Gyermekeit megelőzve – akik terveikről beszélnének vele – bejelenti, hogy mindkettőt kiházasítja (egy pénzes özvegyasszonnyal, illetve egy gazdag, meglett nemes úrral) még aznap este; ő maga meg elvesz egy szegény, fiatal lányt. Az ügyben döntőbírónak felkért, szerepet játszó Valér Harpagonnak ad igazat Elizzel szemben.

A mű kibontakozása[szerkesztés]

Cléante, Fecske (Cléante szolgája) segédletével, kénytelen pénzt kölcsönözni egy kíméletlen uzsorástól, s amikor a pénzközvetítővel véletlenül találkoznak otthon, kiderül, hogy apja az uzsorás; így apa és fia leleplezik egymást. Amíg Harpagon a kertben eldugott pénzét ellenőrzi, házasságközvetítője Fecskével róla beszélget, s az inas feltevése igazolódik, miszerint Harpagonból még az agyafúrt és hízelgő Fruzsina sem tud pénzt kicsikarni. A ház ura este "díszlakomát” készül rendezni pénzkiadás nélkül. Ebben Valér támogatja, aki így magára haragítja Jakabot, a szakácsot. Előbb Harpagon, majd Valér botozza meg őszinte véleményéért. Fruzsinával megérkezik Mariane, aki szegény, özvegy anyja helyzetének javításáért kész Harpagonhoz feleségül menni, pedig mást szeret.

A mű tetőpontja[szerkesztés]

Cléante apjával való beszélgetése, amikor rájön, hogy apja azt a lányt akarja feleségül venni, akibe ő szerelmes. A lány első látásra el is retten Harpagontól, de Fruzsina kimenti azzal, hogy helyette bókol. Mariane bemutatkozik Eliznek, majd meglepetten ismeri fel Cléante-ban szerelmét, aki apja nevében szerelmi vallomást tesz neki. Cléante újra felbőszíti apját, uzsonnát hozat apja számlájára, majd gyűrűjét Mariane-ra erőszakolja. Valaki pénzt hozott, s amíg Harpagon intézkedik, Fruzsina cselt eszel ki. A fösvény viszont, aki meglátja választottja és fia meghitt jelenetét, lépre csalja Cléante-ot, s a fiú bevallja, hogy szereti Mariane-t. Jakab ítélkezik apa s fia összetűzésében, mindkettőjüket rászedi: így kiengesztelődnek, de a dolgokat tisztázva újra összekapnak a lányért. Közben Fecske ellopja a fösvény féltve őrzött pénzét és Harpagon siratja életének egyetlen (immáron elveszett) értelmét. A csendbiztos nyomozása eredménytelen; először Jakab a gyanúsított, de ő bosszúból a titkárra tereli a figyelmet. Valér, aki titokban feleségül vette Elizt, félreérti a helyzetet: lopását – amit ő a lányra ért – beismeri Harpagon előtt, aki ezért a törvény elé akarja állítani, ám váratlanul kiderül, hogy Mariane és Valér az Elizhez érkező Anzelm gyermeke.

A mű megoldása[szerkesztés]

Cléante felajánlja: apja visszakapja eltűnt pénzét, ha lemond Mariane-ról; így a fiatalok boldogságának nincs több akadálya.

A hétköznapi események, konfliktusok rendszerében a mániákus, végletekig torzított, de a hierarchia csúcsán álló figura önző elhatározása indítja a szerelmi-esküvői bonyodalmat, mely szorosan kapcsolódik monomániájához is. A boldog vég, váratlanul, sokszorosan véletlenül következik be.

Molière olyan történetet alkotott, amely a mű régiessége ellenére még napjainkban is humorosnak mondható.

Harpagon jellemzése[szerkesztés]

Harpagon Pálffy Tibor megformálásában

Harpagon kapzsi, szeretetre képtelen, hatvanas éveiben járó férfi, akit egyedül a pénz érdekel. Molière csak azokat a részleteket emeli ki, melyek Harpagon – minél több oldalról történő – nevetségessé tételét szolgálják. Igazából minden mozzanat Harpagon jellemét, helyzetét, szándékait minősíti; a harminckét jelenetből huszonkettőben a színen is megjelenik, de a többiben ugyanúgy ő áll a középpontban, mivel róla beszélnek, az ő fösvénységét emlegetik.

Harpagon elsősorban fösvény, majd özvegy, és csak egy kicsit apa. A mű szerkezetében is így jelennek meg a motívumok – a pénzimádat legyőzi szerelmi érzéseit, felőrli gyerekeihez és a családjához fűződő érzelmeit is.

Anzelm (Mariane és Valér apja) Harpagon teljes ellentéte, a fiatalok érzelmeit, szándékait tiszteletben tartja, tehát a józanságot, a természetességet képviselő apa képét jeleníti meg benne az író.

A mű fontosabb magyarországi bemutatói[szerkesztés]

Magyarországon először a Zsugori, vagy a tehetetlen fösvény ember cím alatt 1793-ban került színre. Majd Simai Kristóf fordításában A Fösvény címen, a Kelemen-féle társulat előadásában, a pesti Rondellában mutatták be. A szereplők nevét sajnos nem őrizte meg az irodalom.

Komlóssy Ida jutalomjátékaként a Nemzeti Színház tűzte műsorára Erdélyi János fordításában, Fáncsy Lajossal a címszerepben. Szentpétery Zsigmond rendezésében, 1848-ban. 1864-ben Kazinczy Gábor fordításában és Szigligeti Ede rendezésében újították fel. Harpagont Tóth József, Fruzsinát Szentirmai Latkóczyné Lujza alakította. Öt évvel később Paulay Ede rendezte újra, a két főszerepet Benedek József és Latkóczyné játszotta.

1925-ben a Nemzeti Színház Kamaraszínházában játszották, Rádai Dénes rendezésében Bartos Gyulával (Harpagon), Ligeti Juliskával (Fruzsina) a főszerepekben; 1948-ban újra a Nemzetiben adták elő Illyés Gyula fordításában Major Tamás rendezésében, Rátkai Mártonnal és Ladomerszky Margittal a főszerepekben.

1965-ben ismét műsorra tűzte a Nemzeti Színház a darabot a Katona József Színházban, Egri István rendezésében, Básti Lajos (Harpagon), Fülöp Zsigmond (Cléante), Dániel Vali (Elise) és Sinkó László (Valér) főszereplésével.

A Madách Színház 1981-ben mutatta be a színművet Lengyel György rendezésében, Márkus László (Harpagon), Lesznek Tibor (Cléante), Kiss Mari (Elise) és Timár Béla (Valér) főszereplésével.

1994-ben Bognár Róbert fordításában mutatta be a darabot a Katona József Színház, az előadást Zsámbéki Gábor rendezte, a főbb szerepekben Haumann Péter (Harpagon), Tímár Andor (Cléante), Csákányi Eszter (Elise) és Takátsy Péter (Valér) voltak láthatók.

A vígjátékot a Nemzetin kívül csak 1848-ban az Állami Madách Színház (a mai Madách Kamara helyén) tűzte műsorra.

Filmen[szerkesztés]

Filmen 1980-ban jelent meg Franciaországban. Fő- és címszereplője valamint rendezője és forgatókönyvírója Louis de Funès volt. A film érdekessége, hogy a Harpagon és Jakab jelenetében szereplő lovakat az az Albert Uderzo festette aki kitalálta Asterix figuráját. Eredetileg nem készült volna a drámának filmes feldolgozása, de a szerkesztők Louis de Funès ismertségében és sikerességében bízva vállalták a bukás kockázatát. A mű Funès egyik utolsó filmje.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fordítástól függően: Elíz
  2. Fordítástól függően: Marianne, Marianna

Források[szerkesztés]

Commons:Category:L'Avare
A Wikimédia Commons tartalmaz A fösvény témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Miser című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.