„Haynal Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
WikitanvirBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eo:Imre Haynal
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:


Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938).
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938).

== Lásd még ==

*[[Acta Erdélyben]]


==Forrás==
==Forrás==
* {{RMIL|2||h.htm#HaynalImre}}
* {{RMIL|2||h.htm#HaynalImre}}

== Kapcsolódó szócikkek ==

*[[Acta Erdélyben]]
*[[Orvosi szakirodalom Erdélyben]]


{{Portál|Erdély|-|Orvostudomány|i }}
{{Portál|Erdély|-|Orvostudomány|i }}

A lap 2012. március 4., 02:53-kori változata

Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12.Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász.

Életpályája

A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.

Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki.

Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.

Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938).

Forrás

Kapcsolódó szócikkek