Smaragdgyurgyalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Smaragdgyurgyalag
Green Bee-eater (Merops orientalis) in Tirunelveli.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Merops
Faj: M. orientalis
Tudományos név
Merops orientalis
Latham, 1802
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Smaragdgyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Smaragdgyurgyalag témájú médiaállományokat és Smaragdgyurgyalag témájú kategóriát.

A smaragdgyurgyalag vagy keleti gyurgyalag (Merops orientalis) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1802-ben.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Merops orientalis beludschicus Neumann, 1910
  • Merops orientalis ceylonicus Whistler, 1944
  • Merops orientalis cleopatra Nicoll, 1910
  • Merops orientalis cyanophrys (Cabanis & Heine, 1860)
  • Merops orientalis ferrugeiceps Anderson, 1879
  • Merops orientalis muscatensis Sharpe, 1886
  • Merops orientalis orientalis Latham, 1802
  • Merops orientalis viridissimus Swainson, 1837[2] vagy Merops viridissimus[4]

Előfordulása[szerkesztés]

Afganisztán, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Irán, Laosz, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos. Észlelték Görögországban is. Vonuló faj.

A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők, szavannák, cserjések és sivatagok, valamint ültetvények, legelők és vidéki kertek.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 16–18 centiméter, farok tollai 10 centiméteresek, testtömege 17,3–27 gramm.[3]

Green-Bee-Eater.jpg
Green bee-eater (Merops orientalis).jpg

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal táplálkozik, de gyümölcsöket is fogyaszt.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 22.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. december 22.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 22.)
  4. Hand Books the Birds - Merops viridissimus. (Hozzáférés: 2018. december 22.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 22.)

További információk[szerkesztés]