Sisteron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sisteron
Sisteron Durant folyó fölé magasodó középkori fellegvára
Sisteron Durant folyó fölé magasodó középkori fellegvára
Sisteron címere
Sisteron címere
Becenév: Provence kapuja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióProvence-Alpes-Côte d’Azur
Megye Alpes-de-Haute-Provence
Polgármester Daniel Spagnou
INSEE-kód04209
Irányítószám 04200
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség7460 fő (2017. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség148,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság485 m
Terület50,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sisteron (Franciaország)
Sisteron
Sisteron
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 44° 11′ 24″, k. h. 5° 56′ 47″Koordináták: é. sz. 44° 11′ 24″, k. h. 5° 56′ 47″
Sisteron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sisteron témájú médiaállományokat.

Sisteron (provanszál nyelvű alakban Sisteroun) nagy múltú település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 7460 fő (2017. január 1.).[1] +/- Sisteron Bevons, Entrepierres, Mison, Peipin, Valbelle, Valernes, Le Poët, Ribiers és Val-Buëch-Méouge községekkel határos.

Földrajza[szerkesztés]

Sisteron 485 m-es tengerszint feletti magasságban, a Durance partján fekszik, 45 km-re Forcalquier-től, 133 km-re Marseille-től, 145 km-re Grenoble-tól és 180 km-re Nizzától. A város stratégiailag kedvező helyet foglal el, közel a Buëch és a Durance összefolyásához, ahol az utóbbi meredek völggyel áttör a Baume sziklatömbjén. A „Provence kapuja” elnevezéssel is erre utaltak, mivel a város Dauphiné tartomány felől érkezve az első provence-i település. A sisteroni átkelőhely az egyetlen, ahol egy híd tartósan fennmaradt a Durance-on, az ókortól egészen a 19. századig.

A település határán belül mintegy 1573 hektár erdő és fás terület található.[2]

Éghajlata[szerkesztés]

A város területe átmeneti éghajlattal rendelkezik, ahol az Alpes-de-Haute-Provence mediterrán éghajlata az alpesi éghajlattal párosul. Szélsőséges években ez kontrasztot okoz perzselő nyarakkal és a hideg telekkel. Az esők ritkák, de a mediterrán hatásnak vannak kitéve, amely miatt zivatarok és felhőszakadás formájában érkezik a csapadék. Másrészt a nyári napok forróak és az éjszakák hűvösek. Ha a tél hideg, akkor az ég ritkán borús, és a nap is mindig süt a misztrálnak köszönhetően, amely széllökései ellenére soha nem éri el a teljes erejével a Rhône-völgyet. Az éves átlag 300 napsütéses nap, az ősz pedig hosszú és meleg, különösen kellemes évszak.

Sisteron éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,610,914,416,921,425,729,328,924,018,512,69,318,4
Átlaghőmérséklet (°C)4,35,78,711,215,319,222,422,118,013,48,25,212,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)0,00,53,05,49,112,715,415,312,08,23,71,17,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)272424444028213346545231423
Forrás: https://www.msn.com/fr-fr/meteo/?wealocations=wc:31009&q=Sisteron%2c+Alpes-de-Haute-Provence+forecast:averagesm


Történelme[szerkesztés]

Sisteron környéke már legalább 4000 éve lakott. A város valószínűleg a Sogiontiques (Sogiontii) gall törzshöz tartozott. A rómaiak a Via Domitia nevű úton erre haladtak tovább, amely összekapcsolta a mai Olaszországot Spanyolországgal a közelii Montgenèvre hágóján keresztül. Ezt a Vicarello Segusteronem serlegein jegyezték fel. A rómaiak a városon átvezető utat is használták, amint azt az Authonba vezető út közelében lévő sziklákra vésett latin feliratok is mutatják. A város egész területén számos őskorból és az ókorból származó leletet tártak fel a régészek. A várost a 2. és a 4. század vége között Alpes-Maritimes tartomány civitas rangjára emelte,[3] az 5. században a Sisteroni egyházmegye székhelyévé vált (az első ismert püspök neve 449-ből maradt fenn).[4] Róma bukása után a környék megúszta a barbár inváziókat, de a szaracénok később elpusztították.

Először a 11. században erősítették meg a várost Forcalquier grófjai, később pedig a provence-i grófok tulajdonába került, és tartományuk északi határaként szolgált. A környék már ekkoriban is fontos átkelőhely a Durance folyón, emiatt Sisteronból jelentik Franciaország első romáit, akik 1425-ben keltek át itt a folyón.

1483-ban XI. Lajos uralkodása alatt Sisteron újra a francia királysághoz került. Körülbelül ekkor hét pestisjárvány a lakosság kétharmadával végzett. 1562 és 1594 között protestánsok és katolikusok ostromolták a várost és annak citadelláját. Ekkoriban épültek a város jelenlegi falai. IV. Henrik saját állítása szerint az egész királyságában a legerősebb erődnek Sisteront tartotta.[5] A pestis 1630-ban visszatért, valószínűleg egy kenderkereskedő vagy az átvonuló katonák hurcolták be a városba.[6] Később a tífusz 1744-ben a város sok lakosát megölte.

Richelieu bíboros parancsára a későbbi lengyel királyt, II. János Kázmér lengyel herceget Franciaország elleni összeesküvés vádjával 1639-ben a fellegvár börtönébe zárták; ezzel kezdődött el a fellegvár politikai börtönként való használata.[7]

A francia forradalom idején a város királypárti maradt. Ennek ellenére, amikor Napóleon 1815-ben Elbától való menekülése után észak felé menetelve Sisteronba érkezett, a város figyelmen kívül hagyta és ellenállás nélkül átengedte a csapataival együtt.

Az 1851. december 2-i puccs után, amelyet a későbbi III. Napóleon követett el a Második Köztársaság ellen, Basses-Alpes-ben fegyveres felkelés tört ki. Ennek kudarca után súlyos elnyomásban és üldöztetésben részesültek azok, akik a köztársaságért harcoltak: Sisteron 42 lakóját a bíróság elé állították, akiknek a többségét Algériába deportálták.[8] 1884-ben a várost kolera járvány sújtotta, augusztus 23-tól szeptember 5-ig 18 lakos halt meg. A fellegvárat 1889-ben elhagyták a katonák, ezzel harcászati jelentősége véglegesen megszűnt.[9]

1872. november 25-én nyílt meg a Volx és Sisteron közötti vasútvonal, és ezzel együtt a város vasútállomása. 1875. február 1-jén a Sisteron és Veynes - Dévoluy közötti vonalszakasz is megnyitásra került.

A Pallas nagy lexikona szerint 1891-ben Sisteron az azonos nevű járás székhelye 3996 lakossal. A műemlékek mellett kiemelésre kerül a vasútvonala, a selyemipara és egy faiskola is.[10]

1944. augusztus 15-én a 42nd Bomber Wing francia B-26 Marauder bombázói és az amerikai B-17-esei megpróbálták megsemmisíteni a Durance-t átívelő vasúti és közúti hidat. Az időjárás kedvezőtlen volt, és a hidakat sem sikerült lerombolniuk. Az ütközés elkerülése érdekében egy bombázó véletlenül több bombát dobott a városra, egy templomot teljesen elpusztított, valamint 100 halálos áldozatot követelve, és súlyosan megrongálta a fellegvárat is. Augusztus 17-én egy francia repülőgép visszatért és megsemmisítette a hidakat.[11]

1962-ben a település határában egy erdészeti telepet építettek a harkis menekültek befogadására, akiket aztán a Víz- és Erdőigazgatás alkalmazott.[12]

Látnivalók[szerkesztés]

Sisteron a Durance folyó partján áll, közvetlenül a Buëch és a Sasse torkolata után. A települést gyakran emlegetik Provence kapujaként, mivel egy igen magas és keskeny sziklaszorosban épült, amely rendkívül látványos.[13]

A város legfőbb nevezetessége a sziklatetőre épített fellegvár, amely a 11. században a Provence-i Grófság, később a Francia Királyság legerősebb erődítménye volt. 1562 és 1594 közt a protestánsok és a katolikusok is megostromolták. 1589 és 1612 között Jehan Sarrazin vezetésével korszerűsítették az erődítményt.[14] A vár egyik leglenyűgözőbb rész a Guérite du Diable, azaz az Ördög őrtornya. A 14-17. századból származó építmény a folyópart fölé magasodó sziklaperemre épült, és szinte lehetetlen más irányból megközelíteni. Egy helyi legenda szerint építőmestere eladta a lelkét az ördögnek a lehetetlen őrtorony megvalósításáért cserébe, és innen ered a neve.[15]

A Notre-Dame-des Pommiers-templom a város román kori székesegyháza, 1160 és 1220 között épült provence-i stílusban, lombard hatásokkal, jelenleg műemlék. A székesegyház Provence egyik legnagyobb vallási épülete, egy püspöki komplexum része, amelyhez hozzátartozik még a Szent Thyrse-templom, a keresztelőkápolna és a kanonokok számára fenntartott kolostor. A Notre-Dame-des Pommiers templom belsejében különféle festmények csodálhatóak meg, amelyek közül a legrégebbi a 16. századból maradt fenn.[16]

A város a francia forradalom idején mindvégig royalista maradt, ennek ellenére, amikor Napóleon 1815-ben elbai száműzetéséből visszatérve átvonult rajta, a település lakosai nem tanúsítottak ellenállást. A császár egykori menetelését követő úgynevezett Napóleoni út áthalad a településen, további turistákat és kirándulókat idevonzva ezzel.

A 2020-as Tour de France két szakasza is érintette a várost, a 3. szakasznak a végpontja, míg a 4. szakasznak a kiindulópontja volt Sisteron.[17][18]

Népesség[szerkesztés]

Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1793 4 000 —    
1800 3 891 −2,7%
1806 3 642 −6,4%
1821 4 125 +13,3%
1831 4 429 +7,4%
1836 4 546 +2,6%
1841 3 844 −15,4%
1846 4 392 +14,3%
1851 4 576 +4,2%
1856 4 509 −1,5%
1861 4 338 −3,8%
1866 4 210 −3,0%
1872 4 575 +8,7%
1876 4 280 −6,4%
1881 3 974 −7,1%
1886 3 864 −2,8%
1891 3 996 +3,4%
1896 3 905 −2,3%
1901 3 874 −0,8%
1906 3 702 −4,4%
1911 3 575 −3,4%
1921 3 341 −6,5%
1926 3 354 +0,4%
1931 3 302 −1,6%
1936 3 378 +2,3%
1946 3 432 +1,6%
1954 4 070 +18,6%
1962 5 325 +30,8%
1968 6 289 +18,1%
1975 7 243 +15,2%
1982 6 470 −10,7%
1990 6 594 +1,9%
1999 6 964 +5,6%
2006 7 251 +4,1%
2009 7 427 +2,4%

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

Testvértelepülések[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Populations légales 2017
  2. France, le trésor des régions. tresordesregions.mgm.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 7.)
  3. Brigitte, Beaujard (2006). „Les cités de la Gaule méridionale du IIIe au VIIe s.” (francia nyelven). Gallia (Franciaország) (63.), 18-19. o, Kiadó: CNRS éditions.  
  4. archeoprovence - archeoprovence. www.archeoprovence.com. (Hozzáférés: 2020. szeptember 13.)
  5. The Citadel of Sisteron (brit angol nyelven). Alpes de Haute Provence Tourism. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
  6. Joly, Jean-Pierre (2008). „« La ligne du Jabron pendant la peste de 1720 »” (francia nyelven). Chroniques de Haute-Provence (360), 8. o.  
  7. La citadelle de sisteron - History. www.citadelledesisteron.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
  8. Arrestations-condamnations - 1851-Pour mémoire (francia nyelven), 69. o. [2001] 
  9. Vandenhove, Jean. Les Alpes du Sud autrefois. Lyon: Éditions Horvath, 107. o. [1994]. ISBN 2-7171-0917-X 
  10. Sisteron - Lexikon :: (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
  11. Guide du débarquement de Provence : 15 août 1944. Julien, Henri, 1921-. 1994. ISBN 2-909800-68-7 Hozzáférés: 2020. szept. 2.  
  12. Moumen, Abderahmen. Ils arrivent demain"- Ongles, village d'accueil des familles d'anciens Harkis, 1962-1971 (francia nyelven). Mairie d'Ongles, 42. o. [2008]. ISBN 9782917395035 
  13. Michel d'Annoville, Nicole: Les hautes terres de Provence : itinérances médiévales. Leeuw, Marc de–Lucas, Gérald–Crespin, Michel. 2008. ISBN 978-2-9527564-3-3 Hozzáférés: 2020. szept. 1.  
  14. Droits de la maison de Nassau, au sujet de la principauté &souveraineté d'Orange. Dutch Pamphlets Online. (Hozzáférés: 2020. szeptember 1.)
  15. Fortified Places > Fortresses > Sisteron. www.fortified-places.com. (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
  16. Sisteron tourism: pearl of Haute-Provence (brit angol nyelven). Provence-Alpes-Côte d'Azur. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
  17. Tamás, Pál: Durván kezdődik, és a végéig olyan is marad a Tour de France (magyar nyelven). index.hu, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
  18. Tour de France 2020 : Sisteron, ville étape. www.sisteron-buech.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sisteron című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sisteron című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.