Schodelné Klein Rozália

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schodelné Klein Rozália
Barabas, Miklos - Mrs. Schodel in the Role of Elisabeth Szilágyi (1852).jpg
Született Klein Rozália
1811. szeptember 29.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1854. szeptember 29. (43 évesen)[1]
Nyáregyháza
Állampolgársága magyar
Házastársa ifj. Schodel János (h. 1826)
Élettárs Nyáry Pál
SzüleiCsabay Miklós
Cserényi Zsuzsanna
Foglalkozása operaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Schodelné Klein Rozália témájú médiaállományokat.

Schodelné Klein Rozália (Kolozsvár, 1811. szeptember 29.Nyáregyháza, 1854. szeptember 29.) az első nemzetközileg is jelentős magyar opera-énekesnő (drámai koloratúrszoprán).

Élete[szerkesztés]

Színészek „törvénytelen” gyermeke, akit a születését levezető bába férje, Klein János zenész örökbefogadott. Schodel János, aki akkor Kolozsváron zenetanító volt, már ötéves korától kezdve tanította, növendék volt a helyi „zenedében” is, majd Bécsben színészmesterséget tanult, végül 1826-os házasságuk után Schodel Itáliába is elvitte, hogy az olasz repertoárt autentikus mesterektől elsajátítsa.

A házaspár Pozsonyban telepedett le, itt debütált 1829-ben, tizennyolc évesen Agatha szerepében (Weber: A bűvös vadász). 1833-tól Bécsben szerepelt a Kärtnertor és a Josephstädter Theaterben. Közben Európa-szerte vendégszerepelt. 1836. szeptember 26-án Kolozsvárott a nemzeti színházban koncertet adott jótékony célra. 1837 tavaszán a Pesti Német Színházban szerepelt, s ezt követően szerződtette az augusztusban nyíló Pesti Magyar Színház. A társulat első számú szopránja lett, noha állandó támadások kereszttüzében állt, vetélytársa volt[forrás?] az énekben kevésbé tehetséges Déryné Széppataki Róza. Férje az „operai főrendező” posztot kapta a színházban. 1840-ben a kor színészeinek népszerű kirándulóhelyén, az akkor Viharbükknek nevezett fánál elénekelte Bellini Normájának nagyáriáját, aminek hatására azóta Normafának hívják a fát és a helyet.[2] 1841–ben az állandó támadások miatt (Déryné mellett a Nyáry Pállal fennálló viszonya miatt is) németországi és németalföldi turnéra ment, de eljutott a londoni Covent Gardenbe is. 1843-ban a frissen kinevezett igazgató, Bartay Endre hívására újra a pesti magyar társulat tagja lett visszavonulásáig. 1849. június 27-én Lady Macbeth (Verdi: Macbeth) szerepében vett végső búcsút a közönségtől; ezután Nyáry Pál birtokára vonult vissza, annak 1851-es letartóztatása után ő lett az irányítója is. Negyvenharmadik születésnapján hunyt el, a Nyáryak saját sírjába temették, a nyáregyházi birtokon.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Síremléke Nyáregyházán van, bronz mellszobra a Nyáry Pál Általános Iskola előtt található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]