Sarolta szász–meiningeni hercegné
| Sarolta szász–meiningeni hercegné | |
| Sarolta, Szász–Meiningen hercegnéje | |
| Született | 1860. július 24. |
| Elhunyt | 1919. október 1. (59 évesen) |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | III. Bernát szász–meiningeni herceg (1878. február 18. – 1919. október 1.)[1][2] |
| Gyermekei | Feodora |
| Szülei | III. Frigyes német császár Viktória brit királyi hercegnő |
| Foglalkozása | arisztokrata |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Altenstein Palace |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarolta szász–meiningeni hercegné témájú médiaállományokat. | |
Sarolta szász–meiningeni hercegné, született Sarolta porosz királyi hercegnő (németül: Prinzessin Charlotte von Preußen, Herzogin von Sachsen-Meiningen, teljes nevén Viktoria Elisabeth Augusta Charlotte; Potsdam, 1860. július 24. – Baden-Baden, 1919. október 1.) porosz királyi és német császári hercegnő, házassága révén Szász–Meiningen uralkodó hercegnéje.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sarolta porosz királyi hercegnő 1860. július 24-én jött világra a potsdami Neues Palais-ban III. Frigyes német császár (1831–1888) és Viktória brit királyi hercegnő (1840–1901) második gyermekeként, egyben legelső leányaként. Édesapja még csupán trónörökösi rangban volt születésekor, a porosz királyi címet a hercegnő nagyapja viselte. Édesanyja a brit királyi családól származott; Viktória brit királynő legidősebb leánya volt. E rokoni szál révén a brit uralkodónő jelentős befolyást gyakorolt gyermekeire és unokáira egyaránt.
Kisgyermekként a hercegnő nevelése komoly problémákat okozott szüleinek, minthogy kezelhetetlen és rossz magaviseletű volt. Legidősebb bátyja udvartartásának tagja visszaemlékezései szerint „rendkívüli ember volt, akiről a legvadabb pletykák keringtek és azzal vádolták, nem áll jó viszonyban az Igazság istennőjével.”[3] A hercegnő különösen édesanyjával tartott fent nagyon is ellenséges viszonyt; a pótanya szerepét apai nagyanyja, Auguszta szász–weimar–eisenachi hercegnő töltötte be az életében. Sarolta hercegnő kislányként bensőséges kapcsolatban állt bátyjával, mindketten inkább nagyszüleik értékrendjét és elvárásait tartották szem előtt, semmint szüleikét. Később, a szülők halála után viszonyuk megromlott, mivel a hercegnőről azt tartották, „nem fogadta el [bátyja] színlelt fensőbbségét a családja fölött.”[4] A szülők magas elvárásainak egyik testvér sem tudott megfelelni.
Sarolta hercegnő minél előbb el akarta hagyni a szülői házat, ezért az első házassági ajánlatot elfogadta: 1876-ban a szász–meiningeni trón várományosa kérte meg a kezét. Bernát szász–meiningeni herceg (1851–1928) másodfokú unokatestvéri rokonságban állt Sarolta hercegnővel, ennek ellenére a hercegnő szülei megfelelő választásnak találták. Az esküvőt 1878. február 18-án tartották a berlini császári palotában. A porosz hercegnő és férje „mindent összevetve remekül kijöttek egymással; a herceg volt a legengedékenyebb és legalázatosabb férj a világon.”[3] A házasságból egyetlen leánygyermek született, ami örökösödési problémákhoz vezetett a hercegségben:
- Feodora Viktória Auguszta (1879–1945), házassága révén Reuss–Köstritz hercegnéje.
Gyermeke világrahozatala után Sarolta porosz hercegnő a kor szokásaitól eltérően otthagyta férjét és a békés családi életet. A hercegnő visszatért a német fővárosba, hogy ott társasági életet éljen és aktívan politizáljon: „Sarolta hercegnő az, akit a leggyakrabban lehet látni Berlinben…”[3] A hercegnő konzervatív nézetei miatt szimpatizált és egyetértett Otto von Bismarck kancellárral; ez újabb vitákat eredményezett közte és liberális szellemiségű édesanyja között. A hercegnő rengeteget utazott, főleg az európai uralkodói udvaroknak volt gyakori vendége. Szabados életformája sokakat megbotránkoztatott, ugyanakkor kedvelték műveltsége, a lovak iránti fogékonysága és politikai éleslátása miatt. Férjével minden télen Cannes-ba utazott, ahol hamar nagy népszerűségre tett szert a francia arisztokrácia körében.[3] Egyetlen leánya nevelésével nem törődött, a gyermek felnevelését teljes egészében nevelőnőkre és dajkákra bízta. 1914-ben édesapja halála után Bernát herceg lett a szász–meiningeni uralkodó, Sarolta hercegnő pedig uralkodó hercegné. Címével járó kötelességeit egyrészt az első világháború, másrészt betegségei miatt nem tudta teljesíteni. A hercegnő ekkorra több súlyos betegséggel is küzdött, melyek elsősorban erős dohányossága miatt alakultak ki. „A rossznyelvűek kijelentették, hogy Sarolta hercegnő azokkal a sarlatán gyógyszerekkel és kábítószerekkel tette tönkre egészségét, amikkel hiába igyekezett csökkenteni túlsúlyosságát, amire pedig hajlamos volt.”[3] Jóformán minden idejét gyógykezelésekre és kúrákra áldozta, kezelései jelentős összegeket emésztettek fel.
Az első világháború végén lezajlott németországi forradalmak hatására kikiáltották a köztársaságot, megfosztva a hercegnőt és férjét uralkodói címeiktől. Vagyonukat ugyanakkor nem államosították, és nem kellett száműzetésbe vonulniuk. A hercegnő ekkor már haldoklott, feltehetően rákban szenvedett. Sarolta porosz királyi hercegnő és szász–meiningeni hercegné 1919. október 1-jén hunyt Baden-Badenben ötvenkilenc éves korában. Az Altenstein-kastély parkjában temették el. Leánya öngyilkossága után mindkettejük maradványait modern orvosi vizsgálatoknak vetették alá; ezek alapján anya és leánya egyaránt egy porfíria nevű örökletes genetikai rendellenességben szenvedtek, melyet feltehetően III. György brit királytól örököltek.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ p10073.htm#i100724, 2020. augusztus 7.
- ↑ inferred from timeline of events
- 1 2 3 4 5 von Schwering, Axel (2009. május 20.) [1915]. "IV – A Royal Courtship". The Berlin Court Under William II (HTML) (angol nyelven). BiblioLife, LLC. 93–94.. o. ISBN 978-1110340811. Hozzáférés: 2010. július 30..
{{cite book}}: External link in(súgó); Unknown parameter|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ "Duchess Charlotte of Saxe-Meiningen dies" (PDF) (angol nyelven). The New York Times. 1919. október 4. Hozzáférés: 2010. július 30..
She was said […] not to have accepted his assumed authority over his family.
[halott link]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Boulay, Cyrille. Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről. Magyar Könyvklub. 20–29. o. ISBN 963-547-931-X.
- "Sarolta porosz királyi hercegnő életrajzi adatai". thePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2010. március 26..
- Michaela Blankart. "Sarolta porosz királyi hercegnő életrajza". Preussen.de (német nyelven). 2017. október 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. március 26..
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Az uralkodóház hivatalos honlapja". Preussen.de (német nyelven). 2017. június 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. március 26..
- "Szász–Meiningen Hercegség". Sachsenmeiningen.de (német nyelven). Hozzáférés: 2010. március 26..
- "Sarolta porosz királyi hercegnő halálhíre". The New York Times (angol nyelven). 1919. október 4. Hozzáférés: 2010. március 30..
| Előző: Feodora hohenlohe–langenburgi hercegnő |
Következő: – |