San Giorgio di Piano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
San Giorgio di Piano
San Giorgio martire (San Giorgio di Piano) 01.JPG
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióEmilia-Romagna
MegyeBologna
Védőszent Szent György
Irányítószám 40016
Körzethívószám 051
Forgalmi rendszám BO
Népesség
Teljes népesség8749 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság21 m
Terület30,43 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
San Giorgio di Piano (Olaszország)
San Giorgio di Piano
San Giorgio di Piano
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 39′, k. h. 11° 23′Koordináták: é. sz. 44° 39′, k. h. 11° 23′
Elhelyezkedése Bologna térképén
Elhelyezkedése Bologna térképén
San Giorgio di Piano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Giorgio di Piano témájú médiaállományokat.

San Giorgio di Piano település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 8749 fő (2018. január 1.).[1] +/- San Giorgio di Piano Argelato, Castello d’Argile, Bentivoglio és San Pietro in Casale községekkel határos.

Története[szerkesztés]

San Giorgio al Piano[szerkesztés]

Már a római korban aktív központ volt, a számos lelet és a helyrajzi adatok tanúsága szerint, amelyek a középkorban „Castello di San Giorgio” várat "Selva tauriana" vagy "Massa tauriana" e "Saltus plano" néven illetett erdőség és síkság.

I. Ottó német-római császár 947-ben "Castello sancti Georgii" néven említi: azokban nyugtalan időkben a lakosság Szent György katonaszentet választotta védőszentjéül.

A kereskedelemben betöltött stratégiai helyzete miatt már a 14. században máig megmaradt erődítési munkálatokat végeztek, 1388-ban pedig már az egész kastélyt megerősítették.

A pápai állam uralma alatt állt 1796-ig, amikor is a napóleoni korszak községe lett. Lendületes gazdasági és társadalmi fejlődésének 19. századi alapja a mezőgazdaságon belül a kender- és búzatermesztés volt.

Frakciói[szerkesztés]

Cinquanta[szerkesztés]

Cinquanta ősrégi eredetű, ahol számos istenségeket ábrázoló márványtöredék került napvilágra a 2. századból, a Villa Zambeccariból.

A második világháború idején, a német megszállás és az Olasz Szociális Köztársaság (vagy Salòi Köztársaság) olaszul: Repubblica Sociale Italiana alatt a Candini itteni parasztcsalád elrejtette a deportálástól megmentve saját tanyaházában a nápolyi Cuomo család három tagját, Vittorio Cuomo katonaszökevény századost és zsidó feleségét meg kisfiát. E nemes és veszélyes tettükért 1998. június 14-én a Jad Vasem jeruzsálemi intézet a Pio és Gina Candini házaspárt a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.[2]

Gherghenzano[szerkesztés]

1433-ban Annibale I Bentivoglio egy híres csatában itt veszítette el a Visconti-hadsdreget. A centrum a középkorban fejlődött, akkor épült a Geminiano di Modena-templom, amelyet 1729-ben rekonstruáltak. Benne ma is látható Antonio Randa egyik vászna, abból az időből, amikor Lucio Massari növendéke volt, aki valószínűleg maga rendelte meg a művet, amelyet legutóbb Maria dell'Amore restaurált, eltávolítva a karcokat és átfestéseket, tökéletesen láthatóvá téve a festményt és felfedezve a bolognai művész kézjegyét. A kép a Madonnát ábrázolja a Gyermekkel, Szent Geminiano, Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác társaságában, a művész 1622–26-es periódusából.

Stiatico[szerkesztés]

3,73 kilométeres távolságra van San Giorgio di Pianótól, amelyhez tartozik. A frakció neve a római „Hostiaticus” udvariassági fordulatból származik. Stiatico központjában található a San Venanzio vértanúnak szentelt templom, amelyet az 1700-as évek végén restauráltak. Belsejében csodálható meg a város védőszentjének gipszszobra, De Maria alkotása. San Giorgio di Pianóba vezető főutcája a Villa Garagnaninál kezdődik, amely a 18. század elején épült. A két világháború alatt német katonák szállása volt a parkjával együtt, amelynek sok évszázados fája annyira károsodott, hogy pótolni kellett őket.

Népesség[szerkesztés]

A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
  2. Israel Gutman, Bracha Rivlin e Liliana Picciotto, I giusti d'Italia: i non ebrei che salvarono gli ebrei, 1943-45 (Mondadori, Milánó, 2006), 83. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a San Giorgio di Piano című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]