Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-11-1
A Pápai Református Kollégium közel félezer éves múltra visszatekintő tanintézmény Pápán, melyet a magyar református egyház 1804-ben emelt a debreceni és sárospataki református iskolákkal egyenlő kollégiumi rangra. Sok neves személy között „pápai diákként” itt tanult Petőfi Sándor, Jókai Mór, Eötvös Károly, a 20. században Csoóri Sándor és Nagy László költők, Lőrincze Lajos nyelvész.
Az 1531-ben alapított kis helyi iskola, amelyben csak tanítónak vagy egyházi pályára készítették fel a tanulókat, híres kollégiummá nőtte ki magát. Fénykorában az elemi iskolától az akadémiai szintig oktattak itt, és a teológia mellett felsőfokú filozófiai, bölcsészeti, természettudományi és jogi kara is volt. Az iskola nem különböztette meg tanulóit társadalmi osztályuk vagy felekezetük szerint; diákjai közt voltak parasztok és nemesek, katolikusok és zsidók is. Sok tanára megjárta Nyugat-Európát, folyamatosan kapcsolatban volt a külföldi egyetemekkel, és így mindig a legújabb tudományos eredményeket adhatta tovább.
Amint a Jókai választotta „Istennek, hazának, tudománynak” jelmondat találóan összefoglalja, a kollégium keresztyén szellemben, Isten, a haza s a tudomány együttes szeretetére, az ezekhez való hűségre nevelte tanulóit. A „Szabadon tenyészik” jelmondat szellemében az individuumot előtérbe helyezve, szabad légkörben segítette a diákok egyéni képességeinek kibontakozását. Az általános és klasszikus műveltségen túl olyan szellemi alapot nyújtott, úgy formálta diákjainak jellemét és ízlését, hogy a legmagasabb szintű tudományosságra és művészetre tegye őket fogékonnyá. A népoktatásban nemcsak közvetlen szerepe, hanem a kollégiumból kikerült, annak szellemiségét továbbadó tanítók révén közvetett hatása is jelentős. Évszázados hagyomány a tudatos és módszeres tehetségkutatás; az iskola legnevesebb tanárai egykor maguk is pápai diákok voltak.
A kollégium mindig nyitott volt az új eszmékre, hiszen maga is egy új tanítás, a reformáció szellemében jött létre. Jeles tanárai törekedtek a legkorszerűbb oktatási módszerek bevezetésére, a legújabb tudományos eredmények átadására. A haladó szellemű tanároknak nem egyszer saját feletteseik ellenvetései miatt kellett feladniuk újító munkájukat: Mándi Márton István és Tarczy Lajos filozófiaprofesszorokat azért támadták, mert elsőként terjesztették Kant és Hegel tanait Magyarországon. Az iskola a keresztény/keresztyén értékek megőrzése mellett igyekezett haladni a korral. Amikor az újraindult gimnázium igazgatóját, Kálmán Attilát megkérdezték, hogy miért épp a gimnázium ad otthont egy számítástechnikai kiállításnak, azt felelte: „Mert tiszteljük a tradícióinkat”, majd a riporter meglepett tekintetét látva hozzátette: „Mert a Pápai Református Kollégiumban az is hagyomány, hogy nyitott a legújabb eszmékre, eredményekre.”