Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2023-1-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kis sárgafejű keselyű az amszterdami állatkertben
Kis sárgafejű keselyű az amszterdami állatkertben

A kis sárgafejű keselyű (Cathartes burrovianus) a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába tartozó faj.

1964-ig a kis sárgafejű keselyűt azonosnak tartották a nagy sárgafejű keselyűvel (Cathartes melambrotus). Elterjedési területe Mexikótól kezdve, Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika középső részének keleti feléig tart. Az évszakonként elárasztott alföldi füves pusztákat, mocsarakat és az elpusztított erdőmaradványokat választja élőhelyül. Nagyméretű madár, szárnyfesztávolsága 150–165 centiméter között van. Testtollazata teljesen fekete, míg a csupasz, toll nélküli feje és nyaka halvány narancssárga, néhol vörös és kék részekkel. Mint rokonainak, a kis sárgafejű keselyűnek is hiányzik az alsó gégefője (syrinx), emiatt alig képes hangokat kiadni. Az általa kiadott hangok főképp sziszegő vagy mély torokhangok.

A kis sárgafejű keselyű döglött állatok tetemeivel táplálkozik. Ezek felkutatására, megtalálására látására, és a madarak között ritkaság számba menő tulajdonságra, a szaglására hagyatkozik. A nagyobb emlősök felbontását, megkezdését, általában a nála nagyobb királykeselyűre (Sarcoramphus papa) bízza, mivel eléggé gyenge a csőre. Mint a többi újvilági keselyű és a világ sok más ragadozó madara, a kis sárgafejű keselyű is a felszálló meleg légáramlatok, az úgynevezett termikek segítségével vitorlázik be hatalmas területeket, anélkül, hogy ehhez sok energiát fogyasztana. Tojásait barlangokba vagy kettétört fák csonkjaiba rakja le. Fiókáit visszaöklendezett dögmaradványokkal táplálja.