Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-34-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
A felső kép Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent könyvének illusztrációját másolja. Az alsó kép a Szent Korona1790-es vizsgálata alapján készült
A felső kép Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent könyvének illusztrációját másolja. Az alsó kép a Szent Korona
1790-es vizsgálata alapján készült

A Szent Korona tudományos kutatásának története több évszázadra tekint vissza. A királyi fejék létrejöttének helyéről, idejéről írásos források nem állnak rendelkezésre, de a középkorban Hartvik püspök legendája alapján természetesnek tartották, hogy ez teljes egészében az a korona, amit István, az első magyar szent király II. Szilveszter pápától kapott. Azok a képi ábrázolások, amelyeken már azonosítható, mind az újkorból származnak. A 17. század óta több tucatnyi magyar és külföldi szakember foglalkozott behatóan a korona szerkezetével, művészettörténeti párhuzamaival, történetével.

A tudományos igényű kutatás a királyi koronán lévő görög feliratok észrevételével és vizsgálatával kezdődött. Azonosították az ábrázolt személyeket, megfogalmazták az első elméleteket e megfigyelések értelmezésére. 1613-ban Révay Péter koronaőr tollából jelent meg az első könyv a koronáról. Révay a korona görög felirataiból a Konstantin nevet is kiolvasta, és ezt úgy magyarázta, hogy a fejék görög munka, amit Nagy Konstantin adományozott I. Szilveszter pápának, késői utódja, II. Szilveszter pápa pedig a pápai kincstárból adta Istvánnak.

1790-ben Weszprémi István megállapította, hogy az alsó koronarészen szereplő, világi személyeket ábrázoló képek görög betűs feliratai VII. (Dukász) Mihály bizánci császárt, I. Géza magyar királyt és Dukász Mihály Konstantin nevű fiát, vagy ugyancsak Konstantin nevű testvérét nevezik meg, akik az első magyar király halála után éltek. Katona István jezsuita történész vetette fel elsőként, hogy a korona két részből állt össze. Elfogadta, hogy az alsó, görög részt Dukász Mihály adományozhatta, de ragaszkodott ahhoz, hogy a felső rész pántjait a Hartvik-legendának és a Szilveszter-bullának megfelelően a pápa küldte I. Istvánnak.

A kiegyezés után minden addiginál alaposabb vizsgálatot végzett a koronán a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága. Ennek vezetője, Ipolyi Arnold püspök úgy foglalt állást, hogy a korona felső része lehetett az a fejék, amit Szent István kapott II. Szilveszter pápától, de véleményét többen is támadták.

A második világháború előtt és után, hazai és külföldi vizsgálatok eredményeit 2000-re, az új millenniumra Tóth Endre foglalta össze. A Szent Koronát a jelenleg érvényes, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által is támogatott főáramlati tudományos eredmények szerint valószínűleg III. Béla idején, Magyarországon állították össze két részből. Az alsó rész, az úgynevezett görög korona eredetileg Bizáncból érkezhetett I. Géza király görög felesége számára mint női korona; és ezt a két rész összeállításakor átdolgozták. A felső, latin rész valamilyen módon Szent Istvánhoz köthető elemekből készült. A korona tetején lévő kereszt valószínűleg egy koronázás előtti sérülés miatt ferdült el.