Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-13-2

Gleccser vájta völgy
Kunoy szigetén

Feröer (más néven Feröer szigetek; feröeriül: Føroyar, dánul: Færøerne) a középkor óta lakott, vulkáni eredetű szigetcsoport az Atlanti-óceán északi részén, nagyjából középen Norvégia, Skócia és Izland között. Neve magyarul Juh-szigeteket jelent.

Feröer a Dán Királysághoz tartozik, de 1948. április 1-én jelentős autonómiát kapott. Parlamentje, a Løgting az egyik legrégibb a világon, emellett két képviselőt a dán parlamentbe is delegál. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. Az Északi Tanács keretei között együttműködik a skandináv államokkal, különösen Izlanddal, Grönlanddal és Shetlanddal.

A szigetcsoport területe 1395,74 km²; népessége 2009 elején 48 783 fő volt. 18 szigete közül csak egy nem lakott. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Tórshavn. A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de komoly hagyományai vannak a juhtenyésztésnek és a gyapjúfeldolgozásnak is.

A legkorábbi olyan szöveg, amelyben feltételezések szerint Feröer leírása olvasható, a „Liber de Mensura Orbis Terrae” (A világ felméréséről) című mű, amit 825-ben írt egy Dicuil nevű ír szerzetes a Frank Királyságban. E szerint a szigetek első lakói ír szerzetesek voltak; ők telepítették be a juhot és a zabot. Dicuil leírása alapján röviddel 700 után már éltek szerzetesek a szigeteken, amit alátámasztanak egyes régészeti leletek (néhány egyszerűen vésett, kereszt alakú kőlap, például a Skúvoyban talált) és helynevek. A mykinesi tőzegrétegekből kinyert pollenminták elemzései szerint a szigeteken már 650 körül éltek olyan emberek, akik gabonaféléket termesztettek.)