SMS Csepel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SMS Csepel
Csepel NH87671.jpg
Hajótípus romboló
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Tátra-osztály
Pályafutása
Építő Ganz-Danubius, Fiume
Építés kezdete 1912. január 9.
Vízre bocsátás 1912. december 30.
Szolgálatba állítás 1913. december 29.
Szolgálat vége 1927
Sorsa Muggia néven olasz romboló, majd Kína partjainál tájfunban elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 1050 t
Hossz 83,5 m
Szélesség 7,8 m
Merülés 3,2 m
Hajtómű 6 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db AEG Curtis-turbina, (20 500shp), két hajócsavarral
Sebesség 32,6 csomó
Fegyverzet

  • 2 × 10 cm L/50 ágyúk
  • 6 × 7 cm L/45
  • 2 × 45 cm torpedók

Legénység 105 fő
SablonWikidataSegítség

Az SMS Csepel a Császári és Királyi Haditengerészet egyik Tátra-osztályú rombolója/torpedónaszádja volt, amit 1912-ben kezdtek el építeni és az első világháborút végigharcolta. Gyors és korszerű egység volt, sok bevetést teljesített, többek között szerepe volt az Otrantói csatában is.

Építése[szerkesztés]

Az építő a Ganz Danubius fiumei hajógyára volt, a hajógerinc lefektetése 1912. január 9-én történt meg, a vízre bocsátás pedig majdnem egy évre rá, 1912. december 30-án. Egy nap híján egy év múlva, 1913. december 29-én állt szolgálatba SMS Csepel névvel, a ma Budapesthez tartozó, akkoriban még önálló Csepel településről kapta nevét. A háború kitöréséig Pólában állomásozott.

Bevetések[szerkesztés]

  • 1914 végén kihalássza a Dampfer XVI. (Baron Gautsch) túlélőit, első éles bevetés
  • 1915. május 23-án az olasz hadiállapot beálltával az egész k.u.k. flotta kifutott, a tömegtámadásban a Tátra-osztály valamennyi rombolója részt vett. A Csepel Manfredonia kikötőjét bombázta a Tátrával együtt. A visszaúton egyesültek a Helgoland cirkálóval és az SMS Likával, valamint az SMS Orjennel. Ezután találkoztak két olasz rombolóval, melyek közül a Turbine-t teljesen körülfogták, majd a Tátra és a Lika elsüllyesztette. A tűzharcban veszteség nem érte a Csepelt.
  • 1915. július 22./23-án a Tátrával Olaszország keleti partjainál egy vasúti hidat és Chienti vasútállomását bombázza.
  • 1915. július 28-án részt vett az Saidával, Tátrával, Balatonnal, Likával, valamint az SMS Orjen és SMS Triglav rombolókkal az olaszok által megszállt Pelagosa sziget megtámadásában, de a szárazföldi partraszálló hadművelet kudarcba fulladt, a támadók visszavonultak.
  • 1915. december 29-én a Balaton, a Lika, Tátra, Triglav rombolókkal, valamint a Helgoland cirkálóval részt vettek a Durazzói csatában. Behatolva Durazzo kikötőjébe elsüllyesztett 2 hajót, majd kifelé menet olasz parti ütegek tűz alá vették őket, de sikeresen átjutottak, kivéve a Likát, amelyik aknára futott és elsüllyedt. A Triglav is aknára futott, de azt vontába fogta a Csepel és megpróbálta elvontatni. A kötél azonban rátekeredett a hajó csavarjára, így csak félgőzzel tudott haladni, a vontatást abbahagyta. Ekkor egy olasz-brit egyesített kötelék csapott le a csoportra, így a Triglavot elsüllyesztették, majd a Csepel főgépésze ráadta a maximális gőznyomást a gépekre, mire a másik tengely is végre kiszabadult, elszakította a vontatókötelet. Délutánra a 32 csomóval (kb. 60 km/h) száguldó hajó utolérte a többi osztrák-magyar egységet, amelyek közben már órák óta folyamatos tűzpárbajt vívtak a nagy túlerőben lévő ellenséggel. Az est beálltával a kötelék parancsnoka egy merész megtévesztő manőverrel becsapta üldözőit és biztonságban hazavezette a rajt. A csatában megsérült a Csepel is, több ember, köztük a főgépész is meghalt.
  • 1916. január 1-jén az SMS Tátrával együtt Pólába hajózik, nagyjavításra
  • 1917. május 14./15-én részt vett az Otrantói csatában, ahol az SMS Balatonnal egyetemben elsüllyesztettek egy olasz rombolót, két teherhajót, valamint súlyosan megrongálták az olasz Apulia rombolót
  • 1917. december 13./14-én a Tátrával és a Balatonnal az Otrantói-szorosban járőrözik
  • 1918-ban partvédő feladatok, konvojkísérés

Sorsa a háború után[szerkesztés]

Az antant tengerészeti bizottság az olasz flottának ítélte, akik Muggia néven állományba is vették azt 1919-ben. 1927-től kezdve Sanghajban állomásozott, majd 1929. március 25-én egy tájfunban elsüllyedt Finger Rocksnál, Amoy közelében, Kína partjainál.

Források[szerkesztés]