Tátra-osztály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tátra-osztály
SMS Tatra (1912), Modell.jpg
Hajótípus romboló
Névadó SMS Tátra
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 850 t
1050 t (teljes terhelés)
Hossz 80,7 m
Szélesség 7,8 m
Merülés 2,42 m
3,2 m (teljes terhelés)
Hajtómű kazán, gőzturbina, 4 hajócsavar, 2000 tonna szén
Sebesség 32,5 csomó
Fegyverzet

  • 2 db 10 cm-es L/50-es ágyú
  • 4 db 7 cm-es L/45-ös gyorstüzelő löveg
  • 2 db 7 cm-es L/45-ös légvédelmi löveg
  • 7 db 8 mm-es géppuska
  • 2 db 45 cm-es iker torpedóvető cső
Páncélzat

  • Övpáncél: mm
  • Fedélzet: mm
  • Lövegtornyok: mm
  • Parancsnoki torony: mm

Legénység 105 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Tátra-osztály témájú médiaállományokat.

A Tátra-osztály az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi haditengerészetének rombolóosztálya volt.

Története[szerkesztés]

A Huszár-osztályú rombolók elkészülte után a Tengerészeti Szekció felkért több hajóépítő vállalatot (Stabilimento Tecnico Triestino, Cantiere Navale Triestino et Monfalcone, Danubius, és a német Vulcan A.G. Stettin), hogy nyújtsanak be terveket egy 800 t vízkiszorítású rombolóra, A követelmények az új hajóosztállyal szemben: 32,5 tengeri mérföldes sebesség, gőzturbinás üzemmód, Yarrow kazánok 2/3 olaj- és 1/3 széntüzeléssel (legalább fele-fele arányban), a tárolható üzemanyag legyen elegendő 16 órás, azaz mintegy 530 tmf-es hatótávolságra; a fegyverzet 2 db 10 cm L50-es gyorstüzelő löveg, 3 db torpedóvetőcső 6 db 45 cm átmérőjű torpedóval.

A pályázatot a Danubius Hajó- és Gépgyár nyerte. Az 1911. június 13-án kelt szerződésben 6 rombolót rendeltek meg.

A rombolók tömege 977 tonnás lett. A hajók építése a az acélöntvény járókeretek és dobtárcsák használhatatlansága miatt késett.

A rombolók ára egyenként 3.000.000 korona volt.

A Lika és a Triglav megsemmisülése után a haditengerészet rendelt még négy darabot a hajóosztályból.

Az osztály tagjai:

Források[szerkesztés]

Csonkaréti Károly: Császári és királyi haditengerészet, Hajja&fiai Könyvkiadó Kft., Debrecen, 2002., 54-71. o.