Sövényházyné Sándor Judit
| Sövényházyné Sándor Judit | |
| Élete | |
| Születési név | Sándor Judit |
| Született | 1920. február 6. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2003. január 6. (82 évesen) Szeged |
| Házastársa | Sövényházy Ferenc |
| Gyermekei | Sövényházy Julianna, Sövényházy M. Judit, Sövényházy Ágost |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Sövényházyné Sándor Judit (Kolozsvár, 1920. február 6. – Szeged, 2003. január 6.) erdélyi magyar költő, Sövényházy Ferenc (1899) felesége.
Életútja, munkássága[szerkesztés]
Tanulmányait magánúton Kolozsváron végezte. Irodalmi érdeklődése korán kibontakozott, s fejlődésére mély hatással volt Reményik Sándor. A költő és tanítványa közötti kapcsolat bizonyítékai a neki dedikált versek: Költő-káté (1937), Ó, ne vedd vissza még… (1941), valamint a költő előszava első verskötetéhez.
1941-ben lett tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, ahol székfoglalója is Reményikről szólt. 1942-ben házasságot kötött Sövényházy Ferenc kolozsvári egyetemi tanárral. 1948-ban Szegedre költöztek, ahol ápolónőként, majd egy bölcsőde vezetőjeként dolgozott.
Versei 1935-től a Pásztortűzben és az Ellenzékben jelentek meg. Berde Mária az Istenes énekek (Nagyvárad, 1939) c. antológiában közölt belőlük.
Önálló kötetei[szerkesztés]
- Én csak a szívemet adhatom (Reményik Sándor előszavával, Kolozsvár, 1936)
- Amint vagyok. Virágok Reményik Sándor sírjára (Ravasz László előszavával, Kolozsvár, 1942)
- Négy évtizeden át csak az asztalfióknak írt; 1990 óta közölt ismét, két régi kötetének versei, az 1948 után keletkezett újabbakkal együtt, s függelékül Reményik Sándor és Ravasz László egykori előszavával, Csávossy György előszavával Ölelés címmel jelentek meg (Sándor Judit név alatt, Kolozsvár, 1996).
- Megírta a Tiszákkal is rokonságot tartó családja történetét is („Ember lenni mindég, minden körülményben”. Egy családfa levelei és virágai. (Hámos Ottóné Sándor Margit rajzaival. Szeged, 2002).
Sokat tett azért, hogy a köztudatba visszahozza mestere, Reményik Sándor költészetét. Reményik Erdélyi március címmel kiadott válogatott verskötetében (Budapest, 1990) Álmodsz-e róla? címmel, személyes emlékeket felelevenítő előszóval közreadta a költőnek Szőcsné Szilágyi Piroskához és Judikné Imre Ilonkához írott, több mint 150 kiadatlan versét, s a hozzájuk írt levelek egy részét. A kolozsvári evangélikus templom udvarán az ő adományából állították fel 2000-ben Vágó Gábor Reményik-mellszobrát.
Néhány költeményét Buday Dénes zenésítette meg.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk[szerkesztés]
- Reményik Sándor: Sándor Judit versei elé. In: Reményik Sándor: Kézszorítás. Írók, művek, viták. 1918–1941. Kolozsvár–Budapest, 2007. 299.
- Berde Mária: Levél Sándor Judithoz. Pásztortűz, 1937. 85–86.
- K. L. [Kántor Lajos]: Sövényházyné Sándor Judit: „Ember lenni mindég, minden körülményben”. Korunk, 2002/12.
- Hantz-Lám Irén: Egy Reményik-barát halálára. Szabadság, 2003. január 15.
.svg){kind=small}