Sárgacsőrű nyűvágó

Sárgacsőrű nyűvágó
	Két példány egy zebrán, Szenegálban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Nyűvágófélék (Buphagidae);
Nem:	Buphagus; Brisson, 1760
Faj:	B. africanus;
Tudományos név
	Buphagus africanus; Linnaeus, 1766
Szinonimák
	;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű nyűvágó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű nyűvágó témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű nyűvágó témájú kategóriát.

A sárgacsőrű nyűvágó (Buphagus africanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nyűvágófélék (Buphagidae) családjába tartozó faj.^[1]

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A sárgacsőrű nyűvágó előfordulási területe a Szaharától délre lévő térségek, Szenegáltól egészen Szudánig. Afrika keleti részén ritkább, mint rokona a vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus), azonban ott ahol mindkét madár megtalálható, a sárgacsőrű faj a dominánsabb.

Alfajai

Buphagus africanus africanus
Buphagus africanus langi

Megjelenése

A fej-testhossza 20 centiméter. A feje és háti része olajbarna, a torkától a hasáig világosbarna vagy sárgásbarna, míg a farokalatti része ennél is világosabb árnyalatú. A szürke lábai erősek. A felnőtt csőrének töve sárga, a vége vörös; míg a fiatalé egészben barna színű.^[2] Röpte erőteljes és egyenes. Sziszegő és károgó hangokat hallat.

Életmódja

A szavannák egyik madara. Nyűvágóként a szavanna nagytestű patás emlősein, vagy azok közelében él. Az állatok élősködő ízeltlábúival táplálkozik. Gyakran antilopokon, mint például a csíkos gnún (Connochaetes taurinus) is látható. Egy felnőtt madár naponta, akár 100 nőstény Boophilus decoloratus kullancsot (Ixodidae), vagy 13 ezer lárvát szed össze. Azonban a legkedveltebb tápláléka a vér;^[3] ezt megkapja a jól táplált kullancsokból, de az emlősök sebeiből is, melyeket folyton csipeget.^[4] Az emlősállatok megtűrik ezt a viselkedését.^[3]

Szaporodása

A fészkét faodvakba készíti és emlősök szőrzetével béleli ki. A fészekalj általában 2-3 tojásból áll. A szaporodási időszakon kívül nagy és hangos csapatokba verődik. A nem költő madarak gyakran gazdaállataikon pihennek.

Képek

Jegyzetek

↑ 'Buphagus africanus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ 747 Yellow-billed Oxbecker, Roberts Birds of South Africa, Illustrated by Lighton, N. C. K.; Newman, K.; Adams, J.; Gronvöld, H, 4th, The Trustees of the John Voelcker Bird Book Fund, 534. o. (1978)
↑ ^a ^b Feare, Chris J..szerk.: Christopher Perrins: Starlings and Mynas, Firefly Encyclopedia of Birds. Firefly Books, 530–533. o. (2003). ISBN 1-55297-777-3
↑ Dr John Capinera. Insects and Wildlife: Arthropods and their Relationships with Wild Vertebrate Animals. John Wiley & Sons, 538–. o. (2011. szeptember 13.). ISBN 978-1-4443-5784-4

Források

Birds of The Gambia by Barlow, Wacher and Disley, ISBN 1-873403-32-1
Starlings and Mynas by Feare and Craig, ISBN 0-7136-3961-X
Zuccon, Dario; Cibois, Anne; Pasquet, Eric & Ericson, Per G.P. (2006): Nuclear and mitochondrial sequence data reveal the major lineages of starlings, mynas and related taxa. Molecular Phylogenetics and Evolution 41(2): 333-344. doi:10.1016/j.ympev.2006.05.007 PMID|16806992 (HTML abstract)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-billed oxpecker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Yellow-billed oxpecker - Species text in The Atlas of Southern African Birds.
Systema Naturae ed.12: 154.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] 'Buphagus africanus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[2] 747 Yellow-billed Oxbecker, Roberts Birds of South Africa, Illustrated by Lighton, N. C. K.; Newman, K.; Adams, J.; Gronvöld, H, 4th, The Trustees of the John Voelcker Bird Book Fund, 534. o. (1978)

[Feare_2003-3] Feare, Chris J..szerk.: Christopher Perrins: Starlings and Mynas, Firefly Encyclopedia of Birds. Firefly Books, 530–533. o. (2003). ISBN 1-55297-777-3

[4] Dr John Capinera. Insects and Wildlife: Arthropods and their Relationships with Wild Vertebrate Animals. John Wiley & Sons, 538–. o. (2011. szeptember 13.). ISBN 978-1-4443-5784-4

[1]

[2]

[3]

[4]