Sárgacsőrű nyűvágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Sárgacsőrű nyűvágó
Két példány egy zebrán, Szenegálban
Két példány egy zebrán, Szenegálban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Nyűvágófélék (Buphagidae)
Nem: Buphagus
Brisson, 1760
Faj: B. africanus
Tudományos név
Buphagus africanus
Linnaeus, 1766
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű nyűvágó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű nyűvágó témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű nyűvágó témájú kategóriát.

A sárgacsőrű nyűvágó (Buphagus africanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nyűvágófélék (Buphagidae) családjába tartozó faj.[1]

Nemének a típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A sárgacsőrű nyűvágó előfordulási területe a Szaharától délre lévő térségek, Szenegáltól egészen Szudánig. Afrika keleti részén ritkább, mint rokona a vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus), azonban ott ahol mindkét madár megtalálható, a sárgacsőrű faj a dominánsabb.

Alfajai[szerkesztés]

  • Buphagus africanus africanus
  • Buphagus africanus langi

Megjelenése[szerkesztés]

A fej-testhossza 20 centiméter. A feje és háti része olajbarna, a torkától a hasáig világos barna, vagy sárgásbarna, míg a farokalatti része ennél is világosabb árnyalatú. A szürke lábai erősek. A felnőtt csőrének töve sárga, a vége vörös; míg a fiatalé egészben barna színű.[2] Röpte erőteljes és egyenes. Sziszegő és károgó hangokat hallat.

Életmódja[szerkesztés]

A szavannák egyik madara. Nyűvágóként a szavanna nagytestű patás emlősein, vagy azok közelében él. Az állatok élősködő ízeltlábúival táplálkozik. Gyakran antilopokon, mint például a csíkos gnún (Connochaetes taurinus) is látható. Egy felnőtt madár naponta, akár 100 nőstény Boophilus decoloratus kullancsot (Ixodidae), vagy 13 ezer lárvát szed össze. Azonban a legkedveltebb tápláléka a vér;[3] ezt megkapja a jól táplált kullancsokból, de az emlősök sebeiből is, melyeket folyton csipeget.[4] Az emlősállatok megtűrik ezt a viselkedését.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

A fészkét faodvakba készíti és emlősök szőrzetével béleli ki. A fészekalj általában 2-3 tojásból áll. A szaporodási időszakon kívül nagy és hangos csapatokba verődik. A nem költő madarak, gyakran gazdaállataikon pihennek.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 'Buphagus africanus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. 747 Yellow-billed Oxbecker, Roberts Birds of South Africa, Illustrated by Lighton, N. C. K.; Newman, K.; Adams, J.; Gronvöld, H, 4th, The Trustees of the John Voelcker Bird Book Fund, 534. o (1978) 
  3. ^ a b Feare, Chris J..szerk.: Christopher Perrins: Starlings and Mynas, Firefly Encyclopedia of Birds. Firefly Books, 530–533. o (2003). ISBN 1-55297-777-3 
  4. Dr John Capinera. Insects and Wildlife: Arthropods and their Relationships with Wild Vertebrate Animals. John Wiley & Sons, 538–. o (2011. szeptember 13.). ISBN 978-1-4443-5784-4 

Források[szerkesztés]

  • Birds of The Gambia by Barlow, Wacher and Disley, ISBN 1873403321
  • Starlings and Mynas by Feare and Craig, ISBN 071363961X
  • Zuccon, Dario; Cibois, Anne; Pasquet, Eric & Ericson, Per G.P. (2006): Nuclear and mitochondrial sequence data reveal the major lineages of starlings, mynas and related taxa. Molecular Phylogenetics and Evolution 41(2): 333-344. doi:10.1016/j.ympev.2006.05.007 PMID|16806992 (HTML abstract)

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]