Roman Jakobson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roman Jakobson
(Román Jakobson.)
Roman Yakobson.jpg
Született 1896. július 21.
Moszkva[1][2][3][4]
Elhunyt 1982. július 18. (85 évesen)[5][6][7][8][9]
Boston[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség az Amerikai Nyelvtudományi Társaság elnöke
Iskolái
  • Moszkvai Egyetem, Történelem és Filológia Kar
  • College of Philosophy of the Prague German University
Kitüntetései
  • Recipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 2nd class
  • Guggenheim-ösztöndíj (1946)[10]
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1947)
  • a Masaryk Egyetem díszdoktora (1968)[11]
  • Feltrinelli-díj (1980)
  • Hegel Prize (1982)
Sírhely Mount Auburn Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Roman Jakobson témájú médiaállományokat.

Roman Jakobson[12] (eredetileg: Roman Oszipovics Jakobszon, (oroszul: Роман Осипович Якобсон; Moszkva, 1896. július 21.Boston, 1982. július 18.) orosz származású filológus, nyelvész.

Élete[szerkesztés]

Jakobson szlavisztikát tanult Moszkvában, szülővárosában. Hamarosan csatlakozott a Moszkvai Nyelvészkörhöz, amely közel állt az orosz formalizmushoz. Az orosz formalisták alkották meg egyebek között az akkor új médium, a film első elméletét.

Jakobson 1920-ban érkezett egy szovjet küldöttség tagjaként Prágába, de ezen posztját hamarosan feladta, hogy újra a tudománnyal foglalkozhasson. 1926-ban a Prágai Nyelvészkör alapító tagjai között volt. 1933-ban professzori állást kapott Brünnben. 1939-ben a németek bevonulása elől menekülve először Dániába került, majd onnan Norvégiába, illetve Svédországba (Uppsala és Stockholm). 1941-ben meghívták a New York-i francia exil-egyetemre, az École Libre des Hautes Études-ra. Ott találkozott Claude Lévi-Strauss-szal, akire nagy befolyással volt. 1943-ban a Columbia Egyetemen lett professzor, majd 1949-ben meghívták a Harvardra. 1957-től nemcsak a Harvardon tanított, hanem párhuzamosan a szomszédos Massachusetts Institute of Technology-ban is. 1967-ben emeritálták, és 1974-ig vendégprofesszor volt több intézetben is: Collège de France, Yale Egyetem, Princeton, Brown, Brandeis, Leuven és New York.

Magyarul kiadott művei[szerkesztés]

  • Jakobson Roman–Lotz János: Két tanulmány / Egy versrendszer axiomatikája a mordvin népdalok alapján / Megjegyzések a francia fonéma-rendszerről; fordította: Petőfi Sándor János, Szépe György; Akadémiai, Budapest, 1968 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
  • Hang – jel – vers; összeállította, utószó: Fónagy Iván, Szépe György, fordította: Barczán Endre et al.; Gondolat, Budapest, 1969
  • Hang – jel – vers; összeállította, utószó: Fónagy Iván, Szépe György, fordította: Barczán Endre et al.; 2. bőv. kiad.; Gondolat, Budapest, 1969
  • A költészet grammatikája; válogatta, szerkesztette: Fónagy Iván és Szépe György, utószó: Fónagy Iván, fordította: Albert Sándor; Gondolat, Budapest, 1982
  • A fordítás tudománya. Válogatás a fordításelmélet irodalmából; többekkel, szerk. Bart István, Klaudy Kinga, ford. Gera Ildikó et al.; Tankönyvkiadó, Bp., 1986

További információk[szerkesztés]

  • Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger; Ráció, Budapest, 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2017. május 17.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Якобсон Роман Осипович, 2015. szeptember 28.
  3. Studenti pražských univerzit 1882–1945
  4. Database of the Military Historical Archive, 2020. november 30.
  5. Francia Nemzeti Könyvtár: Roman Jakobson (1896-1982) (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. május 17.)
  6. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. roman-jakobson
  11. https://www.muni.cz/o-univerzite/vyznamenani/cestne-doktoraty-udelene-mu?page=9
  12. A név viselője maga alakította ki nevének latin betűs írását, vö. OH. 254.